Annyira szégyellem magam -magam előtt- hogy azt el sem tudom mondani!!!
Én OSTOBA!!!
Hhhh....
Komoly küzdelmeket folytatok magányomban (magányomban???) magam ellen, mármint hogy ha már egyszer elhatároztam magam egy valami mellett, akkor tartsak is ki!
A szívem mélyén érzem, hogy ha ezt a harcot még megharcolom, akkor "egy szinttel feljebb léphetek". Nem fogom tudni érthetően elmagyarázni, de ezt érzem. Ha győzök ebben a csatában, akkor megharcolt lesz a háború. És győztes! Megkapom amire vágyok.
Ámbár én most elestem :( Kudarcot vallottam. A fejem ég, a lelkem fortyog -magamra- és ugyanazt kaptam, amit gondoltam is: SEMMIT! Rettenetesen szégyellem magam :(
Hát ez kellett neked kedves Cseresznyés Anix: a neszenekedfogdmegjól!!! Jól megfogtad??? Ügyes vagy!!! Csak magadnak köszönheted! Akartad -megkaptad! Vagyis nem! De igent mondtál, tehát döntöttél! Kishülye!
Most megint a kishülye szintről indulsz!!! Bleeeeeee!!!
Nem lett volna egyszerűbb nemet mondani???? A végeredmény ugyanaz, csak te jobb lelkiismerettel ülnél most itt és GYŐZTESEN, és kinyílhatott volna előtted az a kapu, amit most te magad zártál be magad előtt...
Hülye!
Vagyis csak gyenge, de most megtanulta a leckét!!!
Ej-ej...
...
