2024. február 3., szombat

Iskolaőrség

No, hát olyan munkám van, hogy el sem hiszitek!
Én is csodálkozom még néha, :)

Egyszercsak ott találtam magam (tornaóra kellős közepén) egy olyan helyzetben, amikor is szembejött velem az iskolaőri állás, mint olyan. Soha nem hallottam róla korábban, pedig 2020 óta dívik. Franc, ha tudom, már rég lehetne fix állásom! Na, mindegy, ennek így kellett lennie valamiért. Mondjuk akkor a 4 éve, általam fegyelmezett kölkök biztos nem lennének ilyen csintalanok, mint amilyenek lettek mára :D


Ezt a munkakört a rendőrség szponzorálja, kiképzés-szerű oktatáson kellett rész venni cca. egy hónap időtartamban, majd vizsgázni a tudományból. Némi kis bűnügyi és eljárási jog, leheletnyi pedagógia és kommunikáció, meg helyzetgyakorlatok. Tesi, testi kényszer alkalmazás fajtáinak gyakorlása, néha kis futással fűszerezve.

A pedagógia részt imádtam pedagógusként; és az oktatónk a monori ált. suli igazgatónője volt, egy vérbeli, überszuper pedagógus. Le a kalappal! Még bennünket is úgy kezelt, hogy mindenki tudta merre, hány méter! Sajnos a gyagyásság ezt a helyet sem kerülte el. Felnőttként meeennyire hülye emberek mászkálnak közöttünk, elképesztő! Ő kiválóan kezelte. Rendszerezetten, lényegretörően, hasznosságának megfelelően súlyozva oktatta le a tananyagot, naprakész volt mindenből. Igen hathatós segítséget jelentett nekünk. Kedves személyiség volt, a vizsgán is támogató. Mosolygós. Komolyan mondom, bennem rajongóra talált: mindig csodálom azt, aki EMBER. <3 És még szép, modern és ápolt is volt, s ehhez kellő visszafogottság is társult, természetesen. Szóval példa.

Előfeltétel a tanfolyamra-jelentkezéshez volt bőven: kellett egy hónap, mire minden orvost végigjártam, erkölcsit és egyéb dokumentumokat beszereztem, jelentkeztem; majd mindezek után felküldték a mappámat a megyére, s oda kellett még menni a felvételire.

A felvételi fizikaiból állt (volna, de engem utolért a szerencse) pszichológia tesztet töltöttem ki, illetve egy 60 feladatos logikai feladatsort, amit nemsokkal később elbeszélgetés követett a Pszichológus Nagyasszonynál. =Az első kézfogás után majdnem lef*stam a bokámat, és nem túlzok, annyira megijedtem, hogy belefagytam a szűk fotelba, amiből csak a "kihallgatás" után tudtam kiolvadni :D Huhh, baffus, rég voltam így betojva :D Tényleg nem tudom, hogy miért, de igen befeszültem. Mindig azt gondoltam, hogy azt gondolja, hogy hülye vagyok. :D Béna. Egy szerencsétlen flótás, aki elcseszte az egész életét. Akin látszik, hogy semmire sem alkalmas, erre a munkára meg pláne nem! Hát ilyen idegrenszerrel? Tuti nem válok be. Na, most is jegyzetelt, annál a mondatomnál, hogy "..." Akkor ezt most nem kellett volna mondani? 

A végén megkérdezte, szeretném-e látni a teszteredményeimet? Persze! Kielemezte: minden középtartományban van (nem vagyok egy nagy sztár, de pusztulat hülye sem) Na jó, ez személyiségteszt volt inkább, tehát erősségekről és gyengeségekről szólt, nem volt jó és rossz eredmény. A hiánytartományomat tudtam, mi az. Kedves kérdésekkel megoldásokat csalt elő belőlem, hogyan lehetne fejleszteni ezeket. 

Nos, még mindig szorongtam picit, de az utolsó, mosollyal elmondott mondata annyira meglepett és jólesett, hogy azt gondoltam: megérte!!! Ezen a sok mindenen átmenni, kitárni magam a követelmények előtt, hagyni magam "látni". 

Azt mondta, hogy 

NEM  ILYEN  EREDMÉNYEKET SZOKTUNK  KAPNI!
AMÁLKA,  ÖN  KIEMELKEDŐEN JÓL  TERHELHETŐ! 

:O :O :O

Így mentem a nagykovácsiban tartott tanfolyamra, ahol jóléreztem magam, kiváló kaját kaptunk! :D Rengeteg kihívással találtam magam szemben, fejlődhettem. Nem beszélve a két, aranyos Judit szobatársamról, akiket rögtön megszerettem, és ilyen barinőfélék lettünk :)

Jelenleg egy közeli falu általános iskolájában dolgozom, egyenruhás vagyok. Feladatom a közrend fenntartása! Na! :D Igen. 

Sajni az igazgató egy PP, következetlen, ámbátor aranyos ember,. Nem állít szabályokat, ebből adódik, hogy nem nagyon van mit betartatnom. Csak amit a jó lelkiismeretem diktál. Meg, hogy ne öljék meg egymást. Ne pottyanjanak le innen-onnan, bunyó közben csak a megfelelő mértékben verjék meg egymást,  a cicaharcoktól ne zengjen az óvoda is a szomszéd épületben. Ilyesmik. Járőrözöm az épületben, körülötte, az udvaron, az utcafronton, az ovi mellett, a tornacsarnokban. Kísérgetem az alsósokat  menzázni, reggel strázsálok a suli előtt, ahova néhány gyermek odaszalad és megölel :) Távoltartom a behatolni szándékozó cigány szülőket, a nagyszájú lányokat, rokonyokat (mer ezeknek mindenki a tesvére) és csúnyán nézek be az első-második-harmadik-negyedik tantermeibe, mert ők még megijednek tőlem ;)

Nos, ilyen sokra vittem, a karrierem eszméletlenül emelkedik csak fel és felfelé, és... ja nincs és! :D Ennyi! :D

Mivel a minimálbéres fizikémből még havi 25 ezret el is tankolok, így, 3 hónapnyi terepfelmérés után arra jutottam, hogy amíg a R. úgy tesz mintha jól fizetne, addig én úgy teszek, mintha...
Szóval értitek. Átlátom a rendszer hiányosságait - és élek is velük ;)


Szép napokat és jó fizetést kívánok Kedves Mindnyájatoknak! :*

Florida

Mindent meg kell gyászolni, vagyis valahogy ki kell dolgozni magából az embernek, végleg. Ezen már túlvagyok rég, de mementóként megörökítem, a gerinctelenség egyik példájaként.

Volt egy gagyi lávsztorim, mikor is a jó messziböl, jól át lettem (a végén) vágva. A kedves úriember -miután anyagilag is megtámogattam- elviharzott Floridába egy tengerjáró luxushajóra, majd elfelejtett visszajönni :D

Vagyis mikor leges-leges legutoljára megkérdeztem, hogy költözik-e, akkor azt válaszolta, hogy igen! A hová kérdésre azt bírta mondani, hogy BÁRHOVÁ, csak el onnan! :O :O :O

Meg a jó *******-t neked!!! 

Persze pár hónapig szenvedtem, föleg mérges voltam magamra, és sajnáltam a rá pazarolt idömet. De ami igazán örömteli az az, hogy valójában Ő segített hozzá, hogy megismerjem azt a valakit, akit megismertem ;) <3

Minden rosszban van valami jó is? Igen! Ebben legalábbis volt!

Pápá, Florida!
Légy boldog!

A kis EGYETEMISTÁNK

Igaz, csak szeptembertől, de máris nagyon örülünk neki. Pláne azért, mint korábban említettem, hogy nem Koszovóba megy ki öletni magát!

A kis Édes, olyan cukin-aranyosan-titokzatosan csinálta, hogy egy kedves bejegyzésben árulta el a nagy hírt, a családi csoportunkban, hogy Ő bizony egyetemi tanulmányokra adta a fejét, és béíratkozott. (Ja, persze még nem biztos, hogy felveszik, de erősen reménykedünk!)

Amikor a csopinkban valaki úgy kezdi a beírását, hogy "Kedves Család!", akkor mindig valami nagy eseményre kell számítani. Valaki felmondott, levizsgázott, fizetésemelést kapott, új munkahelyet talált,  vett valami extra különlegeset, történt valami nagyon meglepő, megfőzte élete első akármilyét és nagyon finom lett meg guszta, vagy bekövetkezett egy igen jó hír, melynek beteljesülését már régóta vártuk.

Oli is így tett. A figyelemfelkeltő megszólítás után némi kis szünet adódott, mire Mercim küldött egy terhesnő emojit, kérdőjellel :D

Oli, amióta csak emlékszem rá (úgy 6 éves kora óta) építészmérnök akar lenni. Rengeteg sztorit hallottunk a svájci hegyekről, ahol élni fog, és ahová a pompás és nagyszerű házakat tervezni fogja. Voltak egyéb elképzelései is, de ez az építészeti vonal napjainkig - hacsak beszélgetés tárgyát képezve is- megmaradt.

Nos, a gyerekem járműmérnöki karra jelentkezett. :D


... Hát, erről ennyit! :D


Olim hazatérése Koszovóból

Azt hiszem, ide-oda fogok ugrálni minden között.

Egyik legintenzívebb élményünk Olivér fiam katonai kiképzése, majd koszovói NATO szolgálata volt.

Nemcsak Őt (bár Ő nem vallja be) viselte meg, de engem is. Elég súlyosan. Bátyjai és Nővére is aggódtak érte, de ugye ők még fiatalok, hamarabb kiheverik az ilyesmit. Nagyon jó érzés látni, hogy aggódnak egymásért, törődnek egymással. Olyan szívük van egymás felé, hogy csak na! :) Érző. Együttérző. Szerető. Gondoskodó. Szoros kapocs.

Azok a hónapok alig akartak eltelni. Az őszből a sötét télbe haladtunk. Totál egyedül maradtam. Valami alkalmi munkából tengődtem, minden más is összejött épp akkor. Sok minden. Igazi vergődés volt.

Nagyon sokat izgultam Oliért, de ahogy tanultuk a kiképzésen, szinte csak akkor értekeztem Vele, amikor Ő keresett. Erre azért volt szükség, mert minél kevesebbet "kapcsolódik" haza, annál könnyebb az ottani helyzet elviselése. Persze éreztem, hogy nem minden olyan rózsás, ahogy Ő azt állítja.

Mikor hazajött januárban az egyetlen, tíz napos szabadságára, már látszott rajta, hogy valami nem frankó -de hát szeretjük, tűr is az ember, és mindenképp csak segíteni és szeretni akartuk.

Két hónap múlva szerelt le -illetve lett vége a kiküldetésének- no, azt a negyed évet nem kívánom senkinek! :(
Tudtam én, hogy kötélidegek kellenek majd nekem, de arra, hogy a gyerekem félig meghülyül, arra nem voltam felkészülve..... Sem azokra a megszólalásaira, mikor csak annyit tudott bármire is válaszolni, hogy miért is nem halt meg kint? Vagy, hogy jöjjön már valaki és lője fejbe! :O

Az első két hetet még minden további nélkül megértettem. Hogy nehezen illeszkedik vissza, hogy türelmetlen, hogy arrogáns, hogy seggfej módon kommunikál, hogy a szájára ragtapaszt tettem volna legszívesebben a káromkodás miatt, és hogy soha semmi nem jó.
Azt viszont nagyon nehezen viseltem, hogy ÉN MENNYIRE HÜLYE VAGYOK!!! Oké, nem mondta ki, de minden mimikája, megnyilvánulása erre utalt. Na, meg, hogy egyszerűen nem tud elviselni. Ő engem! :D

Később beszámolt róla, hogy két alkalommal voltak éles bevetésen -amit ugye titkolt előlünk, hogy ne aggódjunk...
Máskor pedig este 10-től bent ültek a teherautóban, hogy viszik ki őket tömeget oszlatni egy olyan helyre, ahol lövöldözés is van. Állig felfegyverkezve, betárazva, golyóálló mellényben... Csendben ültek végig. Azt mondta, végiggondolta az életét, és az járt a fejében, vajon a könyveit kinek fogom majd adni?... Látta magát lelki szemei előtt meghalni. De már kihűlt gondolatai voltak, és csak arra tudott gondolni, hogy bárhogy is, neki ez az akció után jó lesz. (Hogy hogyan? 1. Ha túléli, akkor OK 2. Ha meghal, a Jóistennél már béke lesz) No, mindezeket végighallgatni a vacsoraasztalnál - nem kell mondanom, volt néhány szótlanul töltött alkalmunk együtt.
Aztán végülis ennek a készültségnek az lett a vége, hogy hajnal 4-kor lefújták az egészet, - a helyi erők megoldották a helyzetet és leverték a balhézókat. Mindenki egy mély sóhajjal hagyta el a járművet.

A századparancsnokuk egy állat volt (Ő mondta) aki imádta a bunyót, túlerőltetett katonai tesiket, edzéseket. A stílusa is paraszt volt, de a szenvedés szenv nélküli élvezete látható volt rajta, és ez nyitogatta a zsebekben a bicskákat. 
Ő kiemelkedően szívatta a saját századát. Olyan egymás elleni gyakorlatokat szervezett heti 3-4 alkalommal, hogy majdnem agyonverték egymást. Ja, a magyarok! CRC. Vagyis tömegoszlatás.
Megjegyzés: más országok csapatai nem csináltak semmi ilyet egymás ellen, egyéb országok csapataival is csak akkor, ha muszáj és előírás volt.

Gázálarcban, teljes harci pompában, golyóálló mellényben, gépfegyverekkel, pisztolyokkal felszerelkezve, mindent cipelve, ami még kell; fejvédő sisakban -erről én is tudom saját élményből, hogy kábé 2 kiló- és plexi pajzzsokkal maguk előtt ugrottak egymásnak. Az ellen dobálta őket Molotov-koktélokkal, ezek 1-2 kilós cuccok voltak, ha csak a fejére esett, már curva szhar , ha még ki is gyulladt tőle, az hab volt a tortán. Oli többször megégett a lábán, volt, ami hetekig gyógyult neki.
Mindeközben verték is őket ugye, úgy mesélte, hogy másodpercenként 2-3 ütés csapódott be. Sokszor azt se látta-érezte, hogy honnan, mert ugye a valósághű szimuláció közben az égő ruházat miatt fújták rájuk két oldalról a poroltóval a fehér port. Ettől kábé semmit se láttak, és fullákoltak a gázálárcban, mert ugye haladni kellett előre, visszaszorítani a támadókat. Olivér azt hiszem három alkalommal került ki a szélére, mert aki elesett vagy elájult azt kihúzták az árok partjára. 

Egy alkalommal nem is emlékezett rá, hogy mi történt, csak "arra ébredt", hogy a a medikus csaj az ujját mozgatja a szeme előtt, aztán pofozgatja, stb. Azt mondja, nem értettem, miért? Én követtem az ujját. Hmmm. Aztán elmesélték neki, hogy milyen szép üveges volt a tekintete, nem követett ő semmit...
A következő ájulása az volt, amikor egy öles gerendával -szintén hasonló, jó magyar gyakorlaton- előbb fejen, majd gyomron nyomták, mint mikor eleink faltörő kost használtak. Akkor is kihúzták az árokpartra.

Szóval jó párszor elverték. Sokat szenvedett.

Még azt mesélte el, mikor beígérték nekik a lengyeleket. Ugyanerre a gyakorlatra. Róluk azt kell tudni, hogy ilyen 130 kilós kigyúrtbivalyállatok, mindegyik valahonnan Irakból, vagy egyéb sz*r helyről jött vissza, megzakkanva. Azok nyolcan letaroltak egy 70-80 fős, újoncokból álló csapatot. Nagyon féltek előtte. Oli kevésszer mesélte, hogy félt volna bármitől is, de most be volt tojva.
Aztán mikor másnap reggel mondták nekik, hogy elmarad ez a SZAR, akkor azt mondta, hogy -nem is érti miért vagy hogy- de annyira összeomlott, hogy lerogyott az ágya mellé a barakkban, és zokogva sírt vagy egy fél óráig. Persze némán kellett csinálni, háttal a szobatársának, hogy ne vegye észre....

Édes Drágám <3

Szóval mikor egy-két hónapja elkezdte emlegetni, hogy kimenne megint ősztől, azonnal riadóztattam a célszemélyeket, hogy imádkozzunk érte, nehogy sikerüljön neki!!! Nehogy kimenjen! Én sem akarom vállalni újra, és akkor biztos kikészülne teljesen. NEM!!!

Meg is hallgatott a Jóisten: nem lőném le a poént, de a kövi bejegyzés címe úgyis elárulna, szóval ez úgy oldódott meg, hogy FELVETTÉK EGYETEMRE :D

2024

A nagy bölcsek, és minden forrásom, amit eddig bújtam, olvastam, kutattam: mind-mind azt mondja, hogy 2024 nagyon jó év lesz!

Egyenesen csodás!
Szerencsés.

Valami új kezdete.
Az ígéretek beteljesedése.
Isteni, természetfeletti segítség megnyilvánulása.

Anyagi és mindenféle felemelkedés.

A régi imák beteljesítésének éve.

És így tovább.


Nos, én ELHISZEM ezt! :)

Nektek is ezt kívánom!

Beköszöntő

 SZIASZTOK! :)


Üdv Mindenkinek!

Aki még észreveszi majd, hogy írtam :)

Igen, rengeteg minden történt az elmúlt 2 évben, ahogy nem írtam, és már nem is merem ígérni, hogy fogok, de most jólesik, lehet lesz pár terápiás kiömlésem.

Elöre is Isten irgalmazzon Kedves Mindannyiótoknak! :D

Hát akkor nekilátok elmesélni néhány mondanivalómat, történésemet.

Ölelek Mindenkit -és bocs! :D

<3