Nos, nem történt azóta semmi új, csak nem írtam le mindent a múltkor.
Szeretném megörökíteni -elsősorban magamnak- hogy mi történt akkor, mert bármi is legyen vagy ne legyen a továbbiakban, ez akkor is szép és mámoros volt! :)
Igen, női lelkem kiéhezett férfiúi kedvességre.
Mózival, a főnökömmel különösen furcsa kapcsolat fűz minket egymáshoz -nem tagadom, hogy lehet, hogy csak én képzelem be, vagy csak én látom így!
Számomra Ő első pillanattól nagyon különleges ember! Külsőre-belsőre! Pozitív viselkedésre, ahogy az emberekkel bánik, a mindenkivel való törődése, a humora, a sármja, egyszerűen mindene, ahogy Ő van, és igen, a férfi kisugárzása, hát az kétségbeejtően vonzó hatással van rám... :)
No, mindegy.
Először Londonban találkoztam vele, a leges-leges-legelső kiérkezésemkor, amikor a csodával határos módon sikerül kijutnunk ide dolgozni, 8 napot töltve itt. Már az első kézfogáskor beütött a BUMM, de az ember viselkedik ugye... Én meg nagyon tudok jókislány lenni, ha megfeszítem magam.
Iszonyat lendülettel kellett már akkor is dolgozni, de akkor ment csípőből, mert ugye a végrehajtó iroda roppant frissen tartott ;)
Alig tudtam angolul valamit. Pár szavakból értettük egymást, mert mi kötött minket össze? Na, mi? A HUMOR!!! :D Láttam, hogy nagyon kajálja a hülyeségemet! :D És én is vevő voltam az övére. Sokat nevettünk. Tetszett a rendszeretete, a vagány öltözködése, mindig friss illata volt, türelemmel magyarázott el mindent, kedves volt. A munka végén pizzát rendelt nekünk és kólát, személyesen szolgált ki, Ő töltött mindenkinek. nekem ez olyan sokat jelentett.
Stb. stb.
Mikor hazajöttünk, odajött a szobánkhoz, bekopogott, fiúkkal kezet fogott, engem megölelt, én megköszöntem mindent, Ő megölelt, így váltunk el. S azzal a megállapodással, hogy szólni fog, ha lesz munka. Vártam is rá. Ez júniusban volt.
Szeptemberben lett munka, három hónap. Innen már tudjátok, kint maradtam egy évet. A végén nyáron már Bournemouthban dolgoztam, ahol Ő lakik.
Körbevett a törődésével, figyelmével, kedvességével, mindig simogatott, ölelgetett, minden apróságról tudni akart velem kapcsolatban, hogy biztos legyen, minden rendben van velem. A többiek előtt -10-15 ember- jópárszor elhangzott a szájából hol vicces, hol valami kedves történés alkalmával, hogy "I love you". Nekem nem esett ám le semmi akkor!!! :D
Mikor aztán hazajöttem, akkor két hét után azt hittem megpusztulok, annyira hiányzott. Ő is rendszeresen írkált. Nem célzott semmire, csak hogy hogy vagyok, stb. Aztán az az ominózus videó.
Elszalad három év, mikor is egyszercsak hívott, hogy lenne öt év munka szerződéssel...
...
Napjaink
Mikor ideköltöztünk a munkára C.-be, sok tennivalónk volt. Mindenkinek. Mire Ő mindenkit ellátott mindennel, jól elfáradt, és nem is szokása túl sokat aludni. Kért, hogy segítsek neki. Kissé kínos volt, mert megágyazni kellett neki... Valamin vihogtunk közben -ez alap- de akkor is, na. Kész voltunk, menni akartam, kérdeztem mikor van tali reggel, mondta mikor, de ha fáradt vagyok nem értem meg a számokat, órákat. Erre lerajzolta az ujjával a paplanra, hogy 7:45. Nagyon nevettem. Erre, mondta, hogy na gyere, és átölelt. Ahogy szokott! Ő ilyen ölelgetős típus. Ahogy én is, de ezek ilyen haveros ölelgetések két másodpercre. No, de... nem eresztett. ohhh. Mi ez? Csak tartott, ölelt, húzott egyre szorosabban magához, és ringatott. Én el akartam ereszteni, de ölelt, és mümmögött, mint amikor a bölcsis kisgyerek finom kajcsit kap. És ölelt, simogatta a hátam, mint aki ezer éve erre vár. Tudjátok, a szitu mikor nem tudjátok eldönteni, mi van?! Emmá nem baráccság... És én is átadtam magam az ölelésnek, és visszasimogattam a hátaközepét kicsit.Fejét a vállalmra hajtotta, azt mondta el tudna most itt aludni, csak mosolyogtam. De kijöttem a szorításából.
Azt mondja, mikor még Magyarországon voltam, azt ígértem neki, hogy meg fogom masszírozni. Kijavítottam: én ilyet nem mondtam, csak hogy egyszer majd együtt alszunk! (Na jó, nem vagyok bü-szke magamra) :P Azt mondja, kérlek, masszírozz meg! Öhhh...hát...én...ööhh...
És már dobta is le a pólóját. Jesszusom. Hol vagyok? Mit csinálok? Ez M? A főnököm? Hjajj... De közben meg annyira örültem. Szóval mégiscsak jól éreztem mindig is, hogy nemcsak egyszerű dolgozó vagyok a szemében. Nos hát, én szívem minden melegét, a sz összes szeretetemet, rajongásomat, szerelmemet, meg mindent beleeresztettem a kezeimbe, szinte forrók voltak, úgy masszíroztam a hátát, míg ő feküdt az ágyán.
Nagyon tetszett neki, nem győzte mondani, mennyire finom... Hozzávetőleg fél órát masszíroztam. Nekem is jólesett, Ő meg kinyúvadt teljesen, annyira jólesett neki. :)
Végül a két lábfejét is megmasszíroztam, abban profi vagyok, annyit agyusztáltam Olit ;) Elaludt... :) Mikor végeztem, felébredt, csak annyit mondott, hogy reggelig tudna aludni. Én kitettem a krémet a kezemből, és menni indulta, mire nyújtózott utánam, gyere! Odahajoltam kicsit hozzá, elköszönőleg, de de odahúzott maga mellé, gyere! És én (hülye?) ott feküdtem a főnököm mellett az ágyában, szorosan hozzábújva a meztelen felsőtestéhez. Ölelt, cirógatott, nem eresztett,a keze-lába fogott. Simogatta a hátam. Azt kérdezi: boldog vagy? Én: Igen! Ő: amikor te boldog vagy, akkor én is!
Így feküdtünk összebújva öt percig. Aztán mondtam, hogy mennem kell.
Nehezen eresztett, de eljöttem tőle. Féltem. Mégiscsak a FŐNÖKÖM :( Élettársa van! :( Meg minden... Itt vagyunk kisezren, csak lásson meg valaki...
Puszikat cuppogtatott a levegőbe mikor eljöttem, s én mosolyogva rázártam az ajtót...
ENNYI!
Sajnos nem több, de nem mertem többet.
Leginkább a harmadik helytől félek, és nem akarok magamból kapcarongyot csinálni. A Jóisten adott erőt, az érzelmeim ellenére -még talán időben- eljönni.
Persze napokig varázslatban éltem.
Alig kaptam levegőt a közelében. Ez ma is így van...
Csak abban reménykedem, hogy a drága jó Isten elküldi nekem is a társam. Ha M.lenen az, rettentően boldog lennék, de ha nem........ legalább látta, hogy... nemtommit...
Ennyi Csillagocskáim. Egy sóvárgó Női Szív vagyok. Reményekkel, de elengedő várakozással is.
Moses, mielőtt meghalok, remélem lesz bátorságom egyszer elmondani, hogy mennyire szerettelek! :) :
2019. augusztus 16., péntek
A pokol tornácán
Sok mindenen túl vagyunk az elmúlt két hónapban, és most titokban bitorolom Olivér gépét, míg Ő fürdik, hogy legalább életjelet adjak magamról.
Jelenleg megint Colchesteben tartózkodunk, dolgozunk és éljük mindennapjainkat.
Megelőzően Hatfieldben lógattuk a lábunkat, mondjuk én főleg a kezemet, leginkább borzalmasan koszos, mocskos vécékbe...
Rögzült gyomoridegem van az első pillanattól, mióta tart ez a meló, bár mondjuk előtte sem volt másképp, csak mások voltak a kontroll(álló) személyek.
Itt dolgozunk vagy tizenketten, ebből mindenki normális (na jó, az állandó kolléganőm egy megalkuvó meztelencsiga és egy üveg egy ecetes uborka keveréke) de mindenki cuki és aranyos, és szuperül meglennénk, ha a supervisorunk nem egy görény lenne. Körülbelül Auschwitzban érezzük magunkat, a hangulat és a megfélemlítési módszerek legalábbis nekem Hitlert juttatják eszembe.
Megpróbálom majd kifejteni, csak most örülök ennek a pár percnek is, ami adatott. Vagyis amit loptam :D
Nagyon jó volt otthon!!! :) Autóval közlekedtünk haza, ami ezúttal igen kellemesre sikeredett, rendes volt a fuvarosunk is, csak a végefelé már izgultam nagyon, mert kezdett időnként bóbiskolni, ami autóvezetés közben, pályán úgy 130 km/óra sebességnél nem éppen a legkívánatosabb dolog, ugye...
Erzsi mama szülinapjára konkrétan beestünk, hozzávetőleg 50 óra autózás és ugyanennyi óra alvatlanság után.
Másnap vasárnap volt, én örömködve keltem, kisebb hányingerrel és fejfájással, de nagyon boldogan! :) A saját ágyamban ébredtem, a saját csészémből kortyoltam, a saját kertemben, a saját madaraim csicseregtek :) (Na jó,ez nem igaz nincsenek is saját madaraim) :P
Délután -bár hulla fáradt voltam, fogadtam az egyik barátnőmet pár órára, aki le is szívta úgy az agyamat, hogy napokig a sok marhaságon töprengtem, amiket mondott. Délután átkerekeztem Erzsi mamához, ittam a kávéjából, és mindenét megdicsértem, miközben Ő csak öntötte a negatívságát a nyakamba, és visszafogottan pocskondiázott engem -mint mindig. Feltöltő :(
Hazatekertem, mindent annyira szépnek láttam a környék kertjeit :) Otthoni föld, minden olyan biztonságos, hisz én ide tartozom! :)
Olyan jó hazamenni picike házamba, ahol a csonttá soványodott macskám várt. Van egy picije. Akiről később kiderült, hogy ketten van, csak tök egyformák :D Én meg mindig csak az egyiket láttam belőle, mindig elszaladt(ak) csak egyszer megláttam őket bunyózni. ááá, ti ketten vagytok... :)
A házban rendes kosz fogadott, a belső udvar gazosan, az utcán térdig érő csikóparék és egyéb gazak, a rét és mező minden virága pompázott előttünk.Hát, így értünk haza kisezer csomaggal és ajándékokkal, és mindenféle angol szerzeményekkel, vagy tíz bőrönddel és pakkal.
Este még átjött a szomszédasszony, aki egyre konszolidáltabb, azt hiszem a három gyerek, munkahely és plusz vállalkozás amit visz, kissé megviseli, de harmad annyit se pletykál, és jól el tudunk beszélgetni. Mikor 11 fele hazament éjjel, már úgy éreztem elájulok.
Hétfőn reggel programom lett volna, sőt egész napra. Annyira ki voltam dőlve, hogy mindent le kellett mondanom, mert úgy éreztem eljött az utolsó órám, és ha ki kell kelnem az ágyból, leáll a szívem... Mindent átszerveztem -ágyból- ittam egy kávét, elmentem boltba kenyérért, és visszafeküdte, azt hiszem délután 2-ig aludtam. Utána is csak valami éledezésfélére futotta.
A többi napok sűrűk voltak. Magamat is rendbe kellett szedetnem (főleg magamat) meg néhány intéznivaló is akadt. Kozmi, pedikűr, masszázs: ezek már a rutin "műtétjeim" mikor hazamegyek. Fodrászhoz nem kellett mennem, jól levágta az itteni lengyel fodrászlányka.
Már nem is tudom, mi hogy volt sorjában, de mindig mentem Erzsi mamához, a szomszédokhoz, szegény Annuska nénim így is kimaradt őt szeretem a legjobban az öregjeim közül. Az uncsitesómat is le kellett húznom a talcsis listámról, meg a Manci nénémet, meg Marika nénit, meg tesóimat, meg sokakat.... Vilmámat is sajnos, mert egyszerűen nem értem utol magam. Voltam Mezőkövesden Marcsi barátnőmnél, mert muszáj volt elmennem is otthonról kicsit, és két éve nem láttuk egymást. Nagyon jó volt nála, de egyik este érkezve, másnap egész nap, majd kövi reggel hazajönni, na ez sem sok idő, ha ki szeretnél kapcsolódni, és azzal tudsz időt tölteni, akait szeretsz, és feltölt. Minden pillanatért hálás vagyok a teremtőnek, mert hittesóm, és igen építőek az együttléteink. Imádkozott a hátamért, hogy ne pusztuljak el a fájdalomtól munka közben, és tudjak jól haladni, könnyebbedjek meg: és képzeljétek el, azóta szemernyit sem fáj a hátam, török-zúzok úgy dolgozom és mint a szélvész!!! :D Korábban ilyet el sem tudtam képzelni, hogy ne fájjon minden mozdulat és ne szakadjon be a derekam minden hajlásnál, emelkedésnél, guggolásnál. Most meg kutya bajom!!! : :) :)
Szóval szombaton hazavonatoztam tőle, minden pillanatát élveztem az útnak is :) Jaajj, annyira szép és kellemes Magyarország :) Csináltam egy csomó képet is, ha lehetőségem lesz rá, felteszegetem majd őket.
Ami nagyon klassz volt még a hazautunk során, az a La Manche csatornán való kompozás volt :) Ott is ellőttünk pár képet félkómásan, azokat is hozom majd!
A vasárnapom volt az egyetlen nap, amikor csak magammal foglalkoztam. Reggel útnak indítottam a gyerekeim, vagyis bocsánat: a felnőttjeim :D Elmentek a Mecsextrém kalandparkba hülyélkedni egy kicsit :) Én meg otthon, bekuckóztam Oli szobájába, Oli ágyába és filmeket néztem. Nem érdekelt a telefon, nem mentem sehova, a kaput kulcsra zártam. este lezuhanyoztam és jó későn elmentem aludni, miután jól bevacsoráztam, meg amúgy is egész nap zabálgattam -ezt nem lehet szebben mondani :)
Hétfőn megérkezett az angol fizetés(ünk) amit izibe-frissibe leutaltam haza, majd a délután folyamán 1% költségért felvettem a k* magyar bankfiókomban. Kiakadtam!!! Idekint ez INGYENES! Nem utaltam volna semmiképp, de ugye akkor jött meg a pénz, amikor már itthon voltunk, így kénytelen voltam... :( Legközelebb csak készpénzben hozok haza fontot.Iszonyat pénzeket kell otthagyni a bankban a SEMMIÉRT, azért, hogy odaadják a saját pénzem :( Na mindegy, ezt most engedjük el!
Hétfőn augusztus 5-e volt, Csabim szülinapja :) <3 Ebédidőben eljött értünk, és végre tudtunk együtt lenni öten: tesók és én. Meghívtam őket egy ebédre egy étterembe. Csodás volt :) A menü is, meg a társaság is :) Nagggyon jóléreztem magam :) Aztán persze Csabi rohant vissza dolgozni.
Szóval hétfő este megjött Öcsém, Mihály kocsistul, adásvételistül, s távozott tőlem egy valag pénzzel, meg, én pedig megboldogultam egy darab Opel AstraG személyautóval :)
Már aznap este megfuvaroztattam az aprónép seggikéjét, vittünk Albinak vacsit, elmentünk ide-oda is :)
Kedden korán reggel kozmihoz siettem (kocsival természetesen) majd otthon Mercivel főztünk ebédet, mostunk, mert szerda éjjel már jöttünk vissza. Megebédeltünk közösen, majd kocsiba ültünk (csak csajok) és elvittük Opelkát eredetiség vizsgálatra, majd biztosítást kötöttünk rá, majd beszaladtunk a banka. Onnan az okmányirodában intéztünk el mindet, és vagy két órát rohangáltunk még a vásárolnivalóink után. Azért egy tíz perces jegeskávé belefért (muszáj volt neki!) Bim-Bam cukrászipari egységben :)
Hazasiettünk, előpakoltuk a bőröndöket, és a vinnivalók java részét elpakoltunk. Átjöttek a fiúk, és már indultunk is a Szelidi-tóhoz. Ez az én szívem vágya volt, hogy legalább egyszer legyek vízparton a nyáron. A többi időmet úgyis fülledt, koszos fürdőszobákban töltöttem és fogom is tölteni... Szóval én vezettem, a pulyáim pedig nagy bátorsággal és együttérzéssel viselték édesanyjuk első hosszabb útra történő autóvezetését :D Amúgy elég ügyes voltam :) Végtére hazaértünk épségben, és még meg is fürödtünk alaposan, labdáztunk a vízben, úszkáltunk, és degeszre ettük magunkat sajtos-tejfölös-fokhagymás lángossal.
Este 10-re bocsájtottam útjukra a Drágáimat, azzal, hogy a mostani puszit tartalékolják október közepéig... -hhhhhhh- Merci jött fel velünk Pestre éjjel. Én éjjel 1-ig pakoltam, szerencsére a rengeteg kóla ébren tartott. Mindent bepakoltam, egyedük a körömvágó olló maradt otthon :D Hűtőt kiszelektáltam, száraz ruhát elraktam,szóval mindent olyanra, hogy jó legyen majd hazajönni... 1-kor feküdtem, 2.20-kor kelni kellett. Eggen friss voltam.
Csabi hozott fel a reptérre. Készek voltunk... A repülőutat utáltam rendesen, sokszor felriadtam arra, hogy tátott szájjal lóg a fejem, próbáltam szépen ülni, de mindig elaludtam. Hamar eltelt. Londonban kegyetlen nagy tömeg volt Stansteden, Lehetett vagy öt -hat gép, ami egyszerre szállt le. Miután átjutozzunk a kontrollon, elsiettünk a buszunkhoz ide, Colchesterbe. Ügyesen megtaláltunk, felszálltunk. Annyira udvariasak itt a sofőrök, kiveszik az ember kezéből a bőröndöt és beteszik alulra a buszba. Ez olyan jól tud esni :)
Őszintén, én nem nagyon emlékszem a tájra a London-Colchester vonalon :D
A buszmegállóból gyalogoltunk, gyors be is vásároltunk az ALDI-ban estére és másnapra. Bekuckóztunk a szobába, én pedig mint rohadt nád, bedőltem az ágyba és aludtam estig! Aztán lezuhanyoztam, kiraktam a ruháim, ettem valamit, és folytattam az alvást reggelig. Másnap már dolgoztunk.
Azóta dolgozunk.
Nos, ez volt dióhéjban otthon-tartózkodásunk története. Olivér persze találkozott pár barátjával, és egyik este rendeltünk pizzát is, amit családilag elfogyasztottunk, de sajnos már nem emlékszem melyik este volt az.
Nos, Édeseim! Mindig döbbenettel tapasztalom és realizálom, hogy mennyi pszichopata, leuraló, normálatlan, másokon élősködő ember rohangál ebben a világban... Sohasem fogom megérteni, mire jó ez nekik. Szemtelenül, idétlenül beszélni, lekezelően bánni munkásokkal, akik java része magasan kvalifikált értelmiségi ember. Közutálatnak örvendeni (a fiatalok, akik itt dolgoznak, elhatározták, hogy az utolsó napon megverik a munkavezetőnket) :D Annyira cukik!!! :D Az egészben az a jó, hogy ilyen téren összetartás van köztünk, és esténként titokban ki tudjuk nevetni. Borzasztó!
Nem is tudom, fogok-e tudni írni az egész, botrányos tényállásról, ha igen, majd kifejtem, ha nem, akkor úgy döntöttem, nem ér meg egy szóval sem többet...
Jelszó: kibírjuk!!!! :)
Sok puszival búcsúzom: Amálka, BOLDOG autótulajdonos (újra) és leendő háztulajdonos (is) (Na és van két új serpenyőm is) :D
<3
Jelenleg megint Colchesteben tartózkodunk, dolgozunk és éljük mindennapjainkat.
Megelőzően Hatfieldben lógattuk a lábunkat, mondjuk én főleg a kezemet, leginkább borzalmasan koszos, mocskos vécékbe...
Rögzült gyomoridegem van az első pillanattól, mióta tart ez a meló, bár mondjuk előtte sem volt másképp, csak mások voltak a kontroll(álló) személyek.
Itt dolgozunk vagy tizenketten, ebből mindenki normális (na jó, az állandó kolléganőm egy megalkuvó meztelencsiga és egy üveg egy ecetes uborka keveréke) de mindenki cuki és aranyos, és szuperül meglennénk, ha a supervisorunk nem egy görény lenne. Körülbelül Auschwitzban érezzük magunkat, a hangulat és a megfélemlítési módszerek legalábbis nekem Hitlert juttatják eszembe.
Megpróbálom majd kifejteni, csak most örülök ennek a pár percnek is, ami adatott. Vagyis amit loptam :D
Nagyon jó volt otthon!!! :) Autóval közlekedtünk haza, ami ezúttal igen kellemesre sikeredett, rendes volt a fuvarosunk is, csak a végefelé már izgultam nagyon, mert kezdett időnként bóbiskolni, ami autóvezetés közben, pályán úgy 130 km/óra sebességnél nem éppen a legkívánatosabb dolog, ugye...
Erzsi mama szülinapjára konkrétan beestünk, hozzávetőleg 50 óra autózás és ugyanennyi óra alvatlanság után.
Másnap vasárnap volt, én örömködve keltem, kisebb hányingerrel és fejfájással, de nagyon boldogan! :) A saját ágyamban ébredtem, a saját csészémből kortyoltam, a saját kertemben, a saját madaraim csicseregtek :) (Na jó,ez nem igaz nincsenek is saját madaraim) :P
Délután -bár hulla fáradt voltam, fogadtam az egyik barátnőmet pár órára, aki le is szívta úgy az agyamat, hogy napokig a sok marhaságon töprengtem, amiket mondott. Délután átkerekeztem Erzsi mamához, ittam a kávéjából, és mindenét megdicsértem, miközben Ő csak öntötte a negatívságát a nyakamba, és visszafogottan pocskondiázott engem -mint mindig. Feltöltő :(
Hazatekertem, mindent annyira szépnek láttam a környék kertjeit :) Otthoni föld, minden olyan biztonságos, hisz én ide tartozom! :)
Olyan jó hazamenni picike házamba, ahol a csonttá soványodott macskám várt. Van egy picije. Akiről később kiderült, hogy ketten van, csak tök egyformák :D Én meg mindig csak az egyiket láttam belőle, mindig elszaladt(ak) csak egyszer megláttam őket bunyózni. ááá, ti ketten vagytok... :)
A házban rendes kosz fogadott, a belső udvar gazosan, az utcán térdig érő csikóparék és egyéb gazak, a rét és mező minden virága pompázott előttünk.Hát, így értünk haza kisezer csomaggal és ajándékokkal, és mindenféle angol szerzeményekkel, vagy tíz bőrönddel és pakkal.
Este még átjött a szomszédasszony, aki egyre konszolidáltabb, azt hiszem a három gyerek, munkahely és plusz vállalkozás amit visz, kissé megviseli, de harmad annyit se pletykál, és jól el tudunk beszélgetni. Mikor 11 fele hazament éjjel, már úgy éreztem elájulok.
Hétfőn reggel programom lett volna, sőt egész napra. Annyira ki voltam dőlve, hogy mindent le kellett mondanom, mert úgy éreztem eljött az utolsó órám, és ha ki kell kelnem az ágyból, leáll a szívem... Mindent átszerveztem -ágyból- ittam egy kávét, elmentem boltba kenyérért, és visszafeküdte, azt hiszem délután 2-ig aludtam. Utána is csak valami éledezésfélére futotta.
A többi napok sűrűk voltak. Magamat is rendbe kellett szedetnem (főleg magamat) meg néhány intéznivaló is akadt. Kozmi, pedikűr, masszázs: ezek már a rutin "műtétjeim" mikor hazamegyek. Fodrászhoz nem kellett mennem, jól levágta az itteni lengyel fodrászlányka.
Már nem is tudom, mi hogy volt sorjában, de mindig mentem Erzsi mamához, a szomszédokhoz, szegény Annuska nénim így is kimaradt őt szeretem a legjobban az öregjeim közül. Az uncsitesómat is le kellett húznom a talcsis listámról, meg a Manci nénémet, meg Marika nénit, meg tesóimat, meg sokakat.... Vilmámat is sajnos, mert egyszerűen nem értem utol magam. Voltam Mezőkövesden Marcsi barátnőmnél, mert muszáj volt elmennem is otthonról kicsit, és két éve nem láttuk egymást. Nagyon jó volt nála, de egyik este érkezve, másnap egész nap, majd kövi reggel hazajönni, na ez sem sok idő, ha ki szeretnél kapcsolódni, és azzal tudsz időt tölteni, akait szeretsz, és feltölt. Minden pillanatért hálás vagyok a teremtőnek, mert hittesóm, és igen építőek az együttléteink. Imádkozott a hátamért, hogy ne pusztuljak el a fájdalomtól munka közben, és tudjak jól haladni, könnyebbedjek meg: és képzeljétek el, azóta szemernyit sem fáj a hátam, török-zúzok úgy dolgozom és mint a szélvész!!! :D Korábban ilyet el sem tudtam képzelni, hogy ne fájjon minden mozdulat és ne szakadjon be a derekam minden hajlásnál, emelkedésnél, guggolásnál. Most meg kutya bajom!!! : :) :)
Szóval szombaton hazavonatoztam tőle, minden pillanatát élveztem az útnak is :) Jaajj, annyira szép és kellemes Magyarország :) Csináltam egy csomó képet is, ha lehetőségem lesz rá, felteszegetem majd őket.
Ami nagyon klassz volt még a hazautunk során, az a La Manche csatornán való kompozás volt :) Ott is ellőttünk pár képet félkómásan, azokat is hozom majd!
A vasárnapom volt az egyetlen nap, amikor csak magammal foglalkoztam. Reggel útnak indítottam a gyerekeim, vagyis bocsánat: a felnőttjeim :D Elmentek a Mecsextrém kalandparkba hülyélkedni egy kicsit :) Én meg otthon, bekuckóztam Oli szobájába, Oli ágyába és filmeket néztem. Nem érdekelt a telefon, nem mentem sehova, a kaput kulcsra zártam. este lezuhanyoztam és jó későn elmentem aludni, miután jól bevacsoráztam, meg amúgy is egész nap zabálgattam -ezt nem lehet szebben mondani :)
Hétfőn megérkezett az angol fizetés(ünk) amit izibe-frissibe leutaltam haza, majd a délután folyamán 1% költségért felvettem a k* magyar bankfiókomban. Kiakadtam!!! Idekint ez INGYENES! Nem utaltam volna semmiképp, de ugye akkor jött meg a pénz, amikor már itthon voltunk, így kénytelen voltam... :( Legközelebb csak készpénzben hozok haza fontot.Iszonyat pénzeket kell otthagyni a bankban a SEMMIÉRT, azért, hogy odaadják a saját pénzem :( Na mindegy, ezt most engedjük el!
Hétfőn augusztus 5-e volt, Csabim szülinapja :) <3 Ebédidőben eljött értünk, és végre tudtunk együtt lenni öten: tesók és én. Meghívtam őket egy ebédre egy étterembe. Csodás volt :) A menü is, meg a társaság is :) Nagggyon jóléreztem magam :) Aztán persze Csabi rohant vissza dolgozni.
Szóval hétfő este megjött Öcsém, Mihály kocsistul, adásvételistül, s távozott tőlem egy valag pénzzel, meg, én pedig megboldogultam egy darab Opel AstraG személyautóval :)
Már aznap este megfuvaroztattam az aprónép seggikéjét, vittünk Albinak vacsit, elmentünk ide-oda is :)
Kedden korán reggel kozmihoz siettem (kocsival természetesen) majd otthon Mercivel főztünk ebédet, mostunk, mert szerda éjjel már jöttünk vissza. Megebédeltünk közösen, majd kocsiba ültünk (csak csajok) és elvittük Opelkát eredetiség vizsgálatra, majd biztosítást kötöttünk rá, majd beszaladtunk a banka. Onnan az okmányirodában intéztünk el mindet, és vagy két órát rohangáltunk még a vásárolnivalóink után. Azért egy tíz perces jegeskávé belefért (muszáj volt neki!) Bim-Bam cukrászipari egységben :)
Hazasiettünk, előpakoltuk a bőröndöket, és a vinnivalók java részét elpakoltunk. Átjöttek a fiúk, és már indultunk is a Szelidi-tóhoz. Ez az én szívem vágya volt, hogy legalább egyszer legyek vízparton a nyáron. A többi időmet úgyis fülledt, koszos fürdőszobákban töltöttem és fogom is tölteni... Szóval én vezettem, a pulyáim pedig nagy bátorsággal és együttérzéssel viselték édesanyjuk első hosszabb útra történő autóvezetését :D Amúgy elég ügyes voltam :) Végtére hazaértünk épségben, és még meg is fürödtünk alaposan, labdáztunk a vízben, úszkáltunk, és degeszre ettük magunkat sajtos-tejfölös-fokhagymás lángossal.
Este 10-re bocsájtottam útjukra a Drágáimat, azzal, hogy a mostani puszit tartalékolják október közepéig... -hhhhhhh- Merci jött fel velünk Pestre éjjel. Én éjjel 1-ig pakoltam, szerencsére a rengeteg kóla ébren tartott. Mindent bepakoltam, egyedük a körömvágó olló maradt otthon :D Hűtőt kiszelektáltam, száraz ruhát elraktam,szóval mindent olyanra, hogy jó legyen majd hazajönni... 1-kor feküdtem, 2.20-kor kelni kellett. Eggen friss voltam.
Csabi hozott fel a reptérre. Készek voltunk... A repülőutat utáltam rendesen, sokszor felriadtam arra, hogy tátott szájjal lóg a fejem, próbáltam szépen ülni, de mindig elaludtam. Hamar eltelt. Londonban kegyetlen nagy tömeg volt Stansteden, Lehetett vagy öt -hat gép, ami egyszerre szállt le. Miután átjutozzunk a kontrollon, elsiettünk a buszunkhoz ide, Colchesterbe. Ügyesen megtaláltunk, felszálltunk. Annyira udvariasak itt a sofőrök, kiveszik az ember kezéből a bőröndöt és beteszik alulra a buszba. Ez olyan jól tud esni :)
Őszintén, én nem nagyon emlékszem a tájra a London-Colchester vonalon :D
A buszmegállóból gyalogoltunk, gyors be is vásároltunk az ALDI-ban estére és másnapra. Bekuckóztunk a szobába, én pedig mint rohadt nád, bedőltem az ágyba és aludtam estig! Aztán lezuhanyoztam, kiraktam a ruháim, ettem valamit, és folytattam az alvást reggelig. Másnap már dolgoztunk.
Azóta dolgozunk.
Nos, ez volt dióhéjban otthon-tartózkodásunk története. Olivér persze találkozott pár barátjával, és egyik este rendeltünk pizzát is, amit családilag elfogyasztottunk, de sajnos már nem emlékszem melyik este volt az.
Nos, Édeseim! Mindig döbbenettel tapasztalom és realizálom, hogy mennyi pszichopata, leuraló, normálatlan, másokon élősködő ember rohangál ebben a világban... Sohasem fogom megérteni, mire jó ez nekik. Szemtelenül, idétlenül beszélni, lekezelően bánni munkásokkal, akik java része magasan kvalifikált értelmiségi ember. Közutálatnak örvendeni (a fiatalok, akik itt dolgoznak, elhatározták, hogy az utolsó napon megverik a munkavezetőnket) :D Annyira cukik!!! :D Az egészben az a jó, hogy ilyen téren összetartás van köztünk, és esténként titokban ki tudjuk nevetni. Borzasztó!
Nem is tudom, fogok-e tudni írni az egész, botrányos tényállásról, ha igen, majd kifejtem, ha nem, akkor úgy döntöttem, nem ér meg egy szóval sem többet...
Jelszó: kibírjuk!!!! :)
Sok puszival búcsúzom: Amálka, BOLDOG autótulajdonos (újra) és leendő háztulajdonos (is) (Na és van két új serpenyőm is) :D
<3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)