Hetedhét országban

Szervusztok Csillagvirágocskáim!😊😙😙😙
Úton vagyunk hazafele Angliából, épp Belgiumot szeljük át szélsebesen. ☺ (Bele is szerettem ebbe az országba már a múltkor, az itt uralkodó rend és tisztaság miatt!)
Ide el kell látogatni egyszer! 😊

Szóval:
1. Anglia
2. Franciaország
3. Belgium
4. Hollandia
5. Nééémetorszááág
6. Ausztria
7. Magyarország.

Ezen útvonalon csörtetünk végig hazafele menet, a névnapom😊

A komp a La Manche csatornán nagyon nagy élmény volt!
Reményeim szerint éjfélre otthon vagyunk😰 (Tegnap du. 4-kor indultunk)
Ma van Erzsi mama 77. szülinapja.❤❤❤
Holnap buli!!!😊

Csóközön drágáim, majd jelentkezem
Amál, a hétmérföldes csizmája rajta van 😉😆

Szerelmes vagyok a főnökömbe

Ti vagytok az elsők, drágáim, akik előtt ki merem jelenteni és le merem írni végre, oly sok év után, hogy fülig szerelmes vagyok a főnökömbe! ❤ Tegnapelőtt világosodtam meg, s vallottam be magamnak is: kedves Amálka, te bármennyire is hangoztatod, hogy barátok vagytok, bele vagy zúgva, mint atom! Mióta is? -Az első pillanattól!

Váltakozva kavarog bennem a röhögés -magamon- és a sírás, hogy ezt nem lehet! És a sírás amiatt, hogy eresszem ki a fejemből még a gondolatát is az egésznek!!! És a feszültséget, amit okozok. Magamnak. 😀😢😀😢

Moses a tárgy.
2015-ben találkoztam vele először Londonban. Az egy dolog, hogy jó pasi (ő volt életemben az első fekete férfi, akit élőben láttam) de első pillanattól valami olyan összhang pattant ki kettőnk között, ami mai napig tart! Pár szavakból is értettük egymást! Vagyis ő kénytelen volt engem abból a néhányból, amit tudtam! 😂
Kedves, eszméletlen a humora, száz százalékig precíz, gondoskodó, törődő ...és férfi!
...
...
...
Ezek itt fentebb a sok minden, ami történt velem általa. Nekem ő a jót jelenti. A magas lécet. Ő az egyetlen férfi az életemben, aki tartósan kedvel és tisztel engem, és ezt szóvá is teszi.

Az, hogy én SOHA nem adtam jelét a bennem lévő felfokozott érzéseknek, vonzalomnak, rajongásnak, az a tartásomnak köszönhető. Meg annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy együtt él a barátnőjével. 😕

Szóval ez nekem akkora akadály -azt gondolom, ez a józan ész diktálta hozzáállás- hogy bár szétszakadtam belülről, akkor is elfojtottam magamban. Jól ledugóztam.

Mikor eldöntöttem anno, hogy hazajövök Oli miatt, és közöltem vele, egy pillanatra bekönnyesedtek a szemei, és hirtelen távozott.
Hazaértem, két hét múlva kaptam egy kis videót üziben, ami Lucyll-ról szólt 😀 Ezért a csúnya L.-ért a srác mindent megtett, jó volt hozzá, L. mégis elhagyta. A srác azt énekli neki, hogy "gyere vissza hozzám, hisz hozzám tartozol".
Tátva maradt a szám. Hangsúlyozom, hogy M. se tett SOHA konkrét kijelentést, DE (utólag összeállt a kép, sajnos nagyon lassan esnek le nekem ilyen dolgok) millió jelzést adott, a dolgozók előtt, a titkárnő előtt, személyesen nekem... Tudnom kellett volna! Látnom kellett volna!...

Nagyon hiányzott nekem! Nagyon!
Olyan pozitív töltést adott nekem, hogy otthon úgy éreztem magam, mint akit kihúztak az áramból.

Igazából nem is tudom, mit írjak?! Hogy nem vettem észre, hogy odavan értem egy férfi, aki a tenyerén hordozott? (A munka elején házat bérelt nekünk Norwich-ban, túlfizett, a gyerekeimet is kihozhattam dolgozni, és ingyen lakhattam a koleszban öt hétig, amiért ő tartott a hátát. Stb.)

Mielőtt hazajöttem takarítás közben mondta vagy hat ember előtt, hogy már a mennyországban eldöntötték, hogy nekünk örökké együtt kell lennünk! Mit mond erre T. Amálka??! "Mármint te és én? SOHA!" 😀 Hát, gratulálok magamnak! Nekem azért nem egyszerű udvarolni... 😧

...
Kedveskéim. Dolog jött közbe és a sztori hosszú, folytatom majd.
Egyelőre nagyon szomorú vagyok, potyognak a könnyeim most az ágyban is, épp a fülemből törölgettem ki a könnycseppeket 😀
Egy valami biztos: nem akarom ezt a szenvedést!!!
A szívem eleped egy cseppnyi jóságért és szeretetért. Az Ő erős karjában lenni. Mellette feküdni az ágyban hozzábújva... Hallgatni az értelmes, kedves beszédét.

Istenem, segíts rajtam!

Colchesterben

Hála legyen a Teremtőnek, azt is megértük, hogy eljött az iskolaév vége!!! 😀 És hogy befejeződött ott az éjszakai munka (októberig) amit már egyre nehezebben viseltem! A kisfőnök kolleganő ármánykodásairól nem is beszélve. De sokszor helyezkedett úgy, hogy a munka java része nekem maradjon! Istenem, gyötrelmes egy év volt! Pszichoterror, alázás, takarító királylányok hatalmi harca, kihasználás: minden nap gyomoridegem volt, és így kellett a derékfájásom mellett egy szó nélkül elvégezni azt a kemény fizikai munkát (öt épületrész takarítása) mindemellett tudtam, hogy rendre kipletykálnak a hátam mögött... Míg ők minden nap családba és szép házba tértek haza, én a lepukkadt, koszos, gusztustalan, büdös, méregdrága motelszobánkba, ahol az egyetlen értékelhető dolog a szép kilátás volt. Nagyon sokszor majdnem feladtam. Nagyon sokszor jutottam el lelkileg a trottyra. Oda, hogy értelme nincs az életnek, mit csinálok én itt??! Úgy, hogy közben a gyerekem életét is tönkreteszem, és a honvágyba is belepusztulok... DE!!! Isten minden nap új erőt adott, és megvigasztalt! ☺ És adott júniusban egy olyan összegű fizetést, amit le sem merek ide írni! 😀

Szóval kiszabadultunk a suliból, a hotelból -eljött a vége!😊 El sem hiszem. ☺
Hétfőn hajnalban átköltöztünk Colchesterbe egy egyhetes kolesztakarításra, teljesen új csapattal.

NAGYON JÓÓÓ itt!!! 😊😊😊
Sok a munka, de felszabadult vagyok, arik a kollegák, itt van a főnök velünk folyamatosan -imádom: de erről a következő sztoriban- szép, új helyen lakunk, INGYEN! 😊

Szóval csak szerettem volna jelezni, hogy most már jólérzem magam, és minden remek! 😊

Holnap reggel tovább utazunk Hatfield-be, három hétre.

Puszi Nektek! ❤

Pár kép a Mező széléről, vagyis az Essex Egyetem "The Meadows" kollégiumáról:

Ez csak egy épületszárny a kb. nyolcból. Emögött van egy kis kanális, két hattyú úszkál benne☺

Ez a gyönnnyörűség én vagyok!!! 😀😀😀

Ez a látkép az ágyból

Ez tárul elénk az ajtóból