Szeptember 7-én repültem az idén harmadszorra az Egyesült Királyságba. Azóta egyszer már hazalátogattam, tehát rövid időn belül ötször emelkedtem a felhők fölé a London-Budapest távon.
Mesélhetném lelkesen, hogy mennyire csodálatos volt az összes utam és hogy mennyire élveztem, de ha őszinte akarok lenni hozzátok (és magamhoz is) akkor be kell vallanom, hogy némi pozitívabb érzelmi hullámzástól eltekintve végigrettegtem mindegyiket. 😁Legutóbb hazafele azért nem féltem annyira, mert olyan rettenetesen fájt a fogam a légnyomástól, hogy azt hittem megpistulok! Örömmel újságolom, hogy már nem fáj, mert kiműtötték! 😁
Az első repülésünk Alberttal június végén egy atomfantasztikus-gigahiperszuper út volt!!! ☺
Egyszer sort kerítek majd részletes elmesélésére az előzményeknek, a körülményeknek, az ottlétnek és hazaérkezésnek, mert bőven megér egy misét az is! ☺
Csodás volt ahogy az álomból valóság lett, ahogy egyik napról a másikra valóra váltak az elképzeléseink; és mindegyik reményeink fölött! Életem legfrenetikusabb nyolc napja volt Londonban! 😊
Tehát most már kettő és fél hónapja boldogítom a norwich-i lakosságot bájos lényemmel. ☺Kezdetben a művészeti egyetem kollégiumában takarítottam (mi másra is lenne jó egy magyar, tanári diploma?) és igen elégedett voltam mind a munkával, mind a fizetéssel.
Miután ez a lehetőségünk megszűnt, barátnőm hazautazott, neki túl nagy teher volt az itt-tartózkodással járó sok kellemetlenség. Én úgy döntöttem maradok, és még aznap kaptam apróbb, szezonális munkát! 😊
Máskülönben nem tudom hogy' jutottam volna be az óceán partján lévő angol nyaralóházakba? Remek néhány napot töltöttem a magyar takarítócégnél. Nekem ez a munka is tetszett.
Közben az angol "Élettársunk", Rick beajánlott az anyukájához takarítani, így bejuthattam egy igazi angol lady otthonába is. 😊 Nagy élmény volt két lábbal ott állni és tapasztalni mindazt amit brit jólét, zsíros gazdagság, lakberendezési igényesség képvisel -fűszerezve mindez a szokásos angol másfajta "tisztasággal", mint amihez mi, magyar pórnépek szokva vagyunk...
Carol egy végtelen tüneményes nő, meggyőződésem, hogy nem véletlen került az utamba. Aggódik értem, törődik velem, érzem, hogy meg is szeretett. Én is őt ☺ Hihetetlen magas, csilingelő hangon beszél. Igazi úrihölgy. Amikor végzek nála, mindig hazahoz autóval és végigbeszélgetjük az utat. Vagyishát... ☺☺☺ Igazán nagyon igyekszik, és bevallom én is -mindez arra elég kábé, hogy az elhangzottak negyedét értem, és akkor még nagyvonalú voltam magamhoz. ☺
A nyelvtanulásom halad. Nagggyon lassan!!! De csak előrefele. Asszem. ☺
Most egy kislányra vigyázok hajnalban, takarítok Carol-nál és reklámozom a Callanetics tornámat, majd csak beindul! Közben pont angol nyelvű CV-gyártok (totál vicc kategória) és holnap be szeretnék menni egy ügynökségre vele, illetve két helyet felhívni munka ügyben. Szurkoljatok -rám fér!!! ☺
Egyelőre ennyit. Mindenkinek minden szépet és jót kívánok! ☺ Tartsatok ki!
Puszi!
