Migrén vs. Mazda

Nem tudom, hogy milyen a migrén, de reggel óta fájt a fejem, és fél 8 körül hagyta abba este. Délután már nem találtam a helyem, semmit nem volt jó csinálni, a végén csak fetrengtem az ágyon. Tornáztattam a nyakam, a vállam, lógattam a fejem, ültem, és centinként probáltam úgy mozdulni, hogy ne hasogasson annyira! Szenvedtem nagyon. A szemeim kigúvadtak, azt hittem ki is fonak ugrani, befeszültek a vállizmaim, a csigolyáim is olyan merevek lettek, hogy elkapott a hányinger is... Nagy öröm volt, amikor elkezdett szűnni a fájdalom! Lassan elmúlt, csak a gerincem közepén érzek azóta valami sajgást. Jó érzés fájdalomtól szabadulni! Nyolc óra előttre vártam az apukát, akinek a három kislurkójára vigyázok. Épp most, csak alszanak!!! ☺ Kész voltam a megbeszélt idő előtt, még váltottam pár szót Vikivel, a bolgár lakótárs csajjal, mikor is megérkezett Gábor értem. Tudjátok, Ő taxis. Múltkor is hazahozott, rendes család nagyon. DE!!! most nem a "nyamvadt" Toyotájukkal jött (meg van még egy "nyamvadt" Qashqai-uk is) hanem a kis piros, lapos Mazdával!!! ☺☺☺ Anyukáááám! :O Mit mondjak, megvolt a kárpótlás a mai napi szenvedéseimért is!!! ☺ Valami ilyesmi:

Azok a bizonyos angol kenyértartók

A tenger

Készítettem egy csomó képet ma is! ☺ Tudom, nem meglepő ☺ A gáz csak az, hogy bár nagyon gyorsan és többnyire stikában kattintgatok, már így is mindenki tudja, hogy állandóan fényképezek... ☺ *kisördögszmájli* *angyalszmájli* Már nincs lelkierőm tovább fennmaradni, így a konyhás fotókat holnap rakosgatom csak fel, de íme a tenger, sok szeretettel:

A rákgyár rám vár

HA be lennék regisztrálva a Shark Édzsönszibe, akkor holnap mehetnék dolgozni a rákgyárba. Így hívják. A magyarok. ☺ Egy fagyos helyiségben kell hét órát állva, a szalag mellett az eléd érkező rákokat darabjaira törni, és valami szerkentyűvel kikaparni a "húst" belőlük. Állítólag -ha jól fel vagy öltözve- akkor jó munka, csak lefagy a kezed. Mégis annyira bizarr az egész! Először is egy munkára igen finnyás asszonyságtól kaptam az ajánlatot. Neki számtalan jó munkája volt már itt kinn, de elég hamar leszédül mindenhonnan. Szóval ha ő valamire azt mondja, hogy jó, akkor az jó, neki el lehet hinni! Hites ura is ott melózik, szereti a helyet. Rendesek, korrektek a főnökék. Ő vitt volna némi készpénz ellenében, saját kocsijával dolgozni. Ez csak pár nap lenne hébe-hóba. Szívesen mennék, mert jó hely, és kell a pénz. Nem mennék a fagy miatt! Bizarr. Icuska este lejelentett az ügynökségen, hogy megyek helyette holnap, hisz regisztrált tagjuk vagyok -aztán a francokat. Mikor ott voltam a munkaközvetítőben, meg sem hallgattak, nem hogy bejegyeztek volna! Elküldtek azzal, hogy jöjjek vissza, ha erősebb lesz az angolom... Ez nem szabalyos egyébként. Szóval Icuka valahogy most visszamondja a holnapot, mert szegényem csak arra emlékezett, hogy én már jártam a Shark-nál, arra viszont nem, hogy két lábbal rúgtak ki. Holnap bemegyek hozzájuk regisztrálni, és utána már ki tudnak közvetíteni a rákba! Újabb próbálkozás az ügynökségen. Bizarr! Szurkoljatok! Ma együtt dolgoztunk Icussal a főbérlőm fia takarítócégénél. Icus és Edit barátkoznak. A főbérlőm fia már kiutálta az anyját a cégtől, amibe indítótőkeként a szülője invesztált milliókat. Micsoda lelkifájdalom ez neki! Icus meg én meg ott dolgoztunk ma is. Bizarr! Icuka, aki jó szívvel segítene nekem munkábaállni, annak a hapsinak a felesége, aki jóideje félreérthetetlen ajánlatokat tesz nekem, és miután határozott nemmel visszautasítottam: a múltkor majdnem megerőszakolt... Bizarr! Aztán a legfurább talán az, hogy faarccal, kőkemény szívvel megyek előre, mert nem akadhatok fenn ilyen apróságokon (se) hogy a zaklatómmal kell naponta kétszer háromnegyed órát egy kocsiban utaznom, közben pedig mintha mi sem történt volna, végigdolgoznom a napot, elviselni az undoritó, behízelgő társaságát. A feleségének semmit se mondani kávézás közben Edit szobájában, aki fiának a cégénél dolgozunk mindketten... Az, hogy Isten hogyan dolgozik mindannyiunk életében (ha hagyjuk) hogy rendet tegyen, hogy megbocsássunk egymásnak, hogy tanítson, hogy észrevegyük a jót mindenkiben, és hogy végül révbe érjen az életünk ebben az ezer szállal összekuszálódott világban is -na az tényleg bizarr! ☺ A rákokkal majd meglátjuk mi lesz...

Ünnepek utáni nagytakarítás a tengerhez közel

Jó hosszú volt a mai nap, kellemesen elfáradtam, de semmi negatív érzésem nem volt, mert az ottani társaságból a lehető legjobb csapatban voltam! (Á, inkább nem írok arról miféle embereket (magyarokat) fújt össze oda a szél...) Holnap is megyek, igyekszem lekapni majd a hajókat, amint az apály sarában dagonyáznak. ☺ Azért ne horvát tengerpart fílingre számítsatok ez Anglia... Szóval akkor tessék,a mai képes beszámoló. A fotók négy üdülőben készültek. Leginkább a konyhákat fogjátok látni, mert én a kitchen puceváló tím tagja vagyok, mondhatnám "síkátor". Nna, akkor a képek sok szeretettel! ☺ Sziasztok!

Vége ☺ Remélem tetszett! ☺