Kellemes reggeli beszélgetés után indultam útnak az ismeretlen felé: a buszmegálló büféjébe.
Igen-igen ez AZ a büfé...
Nem volt nehéz a munka, mindent megcsináltam egy óra alatt (levelek összesöprése a bejáratnál elől és hátul, felmosás mindenhol, és törölgetés és árukészlet elrendezése) csak nagyon hosszúúúú volt a nap és unalmas.
Du. beugrott egy barátnőm, ha nem tette volna, belepusztulok az uncsizásba: már minden pletykalapot, Mórickát, Kisállattenyésztők Lapját és egyebeket kiolvastam, sajna elfelejtettem értelmes olvasmányt vinni magammal.
Ma kábé akkora forgalmat bonyolítottam, hogy kifizették a béremet belőle (szóval nem sokat...)
Egyébként megyek majd vasárnaponként: nagyon kell a pénz... Hiába a sok ellenérv: pénzért tudok kenyeret venni!
Tényleg elvégezhető munka, belejöttem a pénztárgépkezelésbe is, meg mindenbe, ügyesen készítek kávét, csak unalmas és hosszú és alig van vevő vasárnap.
Hát ez egy unalmas bejegyzés lett egy unalmas vasárnapról. Holnap meló, hurrá :P
De azért örülök ám, mert ügyi voltam ;) És lett egy kis pénzünk is :)
2015. február 22., vasárnap
Az Isten királyi székén
Tegnap begyalogoltam a városba (Oli mellettem bicajozott) és miután lecuccoltam a barátnőmnél, kimentem a temetőbe.
Már útközben zokogtam, mert magam elé vettem a feladatomat: vagyis mind a négy Gyerekemet.
A kertemben szedett hóvirágcsokrot odaajándékoztam Marcsikának, így valahonnan szereznem kellett négy szál virágot.
Egyik sírról szakítottam négy, szép nagy hóvirágot. Négy szálacskát.
Ahogy bandukoltam az "Éden" felé már nagyon sírtam. (van nálunk az evangélikus temetőben egy emlékhely, ahol a gondnok kialakított egy kis parkocskát a széles és a keskeny út szemléltetésére, az Isten megváltásáról, s arról, hogy mennyire szeret az atya minket)
Csabikám: annyira gyönyörű kisgyerek volt, szőke, szögegyenes haja, kék szemei, fülig érő mosoly. Eleven gyerek volt, nagyon okos, kedves, találékony, tündéri.14 éves volt.
Albert: kis maszat, duckó, tejföl szőke haj, kék szemek, olyan kis mamlasz, de angyali természetű. Mindig együtt Csabival. Drágaságom. 13 éves volt.
Mercédesz: egy szem Lánykám, kicsi Lelkem... A megtestesült báj, ártatlanság, közvetlenség, jókedv és derű. Barátságos és nyitott és szorgalmas, és az a hosszú haj... 10 éves volt.
Olivér: törött szárnyú verebecske lett a határozott, jó kiállású, vagány, nagyszájú kisgyerekből. Vigaszom Ő. Egyedül maradt. 6 éves volt.
Mindegyik kis hóvirág valamelyiküké volt. Csabiét fogtam és bocsánatot kértem Tőle a kimaradt évekért, hogy a pótolhatatlanra ne emlékezzen! Feljöttek előttem az emlékképek 14 éves koráig, elég homályosan, de jól elrejtettem őket a szívembe, s azért imádkoztam, hogy magamnak is meg tudjak bocsájtani, hogy csak az apjuktól akartam megszabadulni nem tőlük!!!
Albi hóvirágját vettem kézbe és sok minden eszembe jutott, kis cuki mosolya, ahogy odajött illatos puszit adni, meg ezerféle dolog, nagyon bőgtem. Sétáltam az Éden felé, s azért imádkoztam, hogy a Jóisten feledtesse el vele a sok rosszat, ne hiányozzanak neki az egymás nélkül töltött évek, gyógyítsa be a sebeit, és hogy a kapcsolatunk innentől nagyon szép legyen. Hogy megbocsásson nekem a szíve mélyén és én is meg tudjak bocsájtani magamnak!
Merci hóvirágjának rövidebb volt a szára, mint a többié, Kislányom... Ártatlan kicsi Bárány, mit kellett neki elszenvednie az anyja nélkül védtelen... Egyedül lányként a sok fiú között. Nélkülem. Senki nem támogatta, senki nem cirógatta, senki nem törődött vele, nem takargatta be este senki... Bocsánatot kértem tőle a magányért, amit az elszakítottság évei alatt át kellett élnie, és könyörögtem hogy forrjanak be a sebei és teljes értékű nővé tudjon érni teljes szabadsággal, és azt is kértem, hogy meg tudjak magamnak bocsájtani miatta!
Olivér hóvirágját tartottam a kezemben azzal, hogy bocsánatot kérjek tőle, hogy ki kellett szakadnia a meleg családból, miattam. Bár Ő végig mellettem maradt, sokat sérült. azért kértem Istent, hogy pótolja be neki a testvérei hiányát, és hogy meg tudjon bocsájtani nekem amiért nem volt gyerekkora, mert mellettem hirtelen felnőtté kellett válnia. Tudta Ő, hogy Ő a támaszom, Kicsi Szentem.Heléna szerint gyerek már nem lesz, de amire most vágyik, adjam meg neki! Elengedtem Lengyelországba! Remélem meg tudom bocsájtani magamnak, hogy magányos kis különcként kellett élnie, s kértem Istent, hogy ne emlékezzen erre, csak mától érezze jól magát a bőrében!
Azt kértem a drága jó Teremtő Atyától, hogy söpörje a múlt homályába az életünkből kiszakított éveket, amiket egymás nélkül kellett élnünk. Kértem, hogy segítsen feldolgozni a traumát, ami évek óta kísért engem belülről, s vidámítsa meg a gyerekeim. Kértem, hogy vigyázzon rájuk nagyon, s hogy mind együtt lehessünk majd az örök életben. Ez a legfontosabb! Mert tudom, hogy az Isten, aki elkezdte a szívünkben a munkát -be is fogja fejezni!!!
Kértem, hogy állítson helyre minket. S olyan anya-gyermek kapcsolatunk legyen innentől fogva, amiről egy szülő csak álmodhat! :)
Tudom, hogy így lesz!
Beértem a kert végére, betuszkoltam magam a keskeny útra (lapjával, -asszem a kövérek nem jutnak be a mennyországba :D na jó, csak hülyülök) és mikor átsétáltam a kereszten, már nem láttam a könnyeimtől. Olvasgattam az igéket a fekete márványlapokon, s csak folyt belőlem a sírás, s a gyerekeimre gondoltam. Miután mindegyik ige azt üzente, hogy feltámadás után együtt leszünk örök életre Jézussal, így kividult a szívem, s bár erős szél fújt és hideg volt, meleget éreztem. Felléptem arra a helyre, ami az Isten királyi trónusát jelképezi, és egyenként odatettem a fehér márványtábla peremére a Gyermekeimet. Mindegyik hóvirágocskát úgy helyeztem oda, hogy imádkoztam Értük: Uram, kérlek vigyázz az én Csabimra! Rád bízom Őt. Istenem, Albertot is áldd meg, Rád bízom Őt is. Mennyei Atyám, Mercikémet is óvd és védd, ide hoztam Őt is eléd, kérlek vigyázz rá, Rád bízom az életét. Istenem, Olivért is kezedre bízom, könyörögve kérlek, tartsd meg életét, Rád bízom Őt is.
Lassan levánszorogtam kicsit lejjebb, leültem egy padra. Olvasgattam a feliratokat, sírtam, imádkoztam. De nem volt vészes! Nem szenvedtem úgy meg, mint ahogy féltem tőle. Igaz Helénánál már kisírtam magam nagyon, és múlt héten is többször, de alig vártam, hogy eljöjjön a szombat és mehessek. Istenemhez. Lepakolni a terheimet.
Lepakoltam őket. Istenre bíztam a terhelt múltat, és a jövőnket. A szép jövőnket! :)
Megkönnyebbültem, -teljesen. Amikor felálltam a padról és csak néztem-néztem a trónus felé és mozgatta a szél a négy kis hóvirágocskát de ne fújta le, láttam magam előtt a négy gyerekemet, és biztos lettem afelől, hogy Jó Kezekben vannak! Oda vittem őket Isten elé.
Most már minket a régi dolgok nem kísérthetnek. Most már az emésztő fájdalmam is megszűnik, valami új kezdődött.
Tényleg ott hagytam mindent.
Köszönöm Istennek, aki teremtő és újjáteremtő. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy van a rossztól szabadulás! Köszönöm, hogy tényleges újrakezdést kínál.Köszönök mindent! A sok jót is, ami előttünk áll, már most, most köszönöm!
Puszilok mindenkit: Barátnőtök, letett terhekkel
Már útközben zokogtam, mert magam elé vettem a feladatomat: vagyis mind a négy Gyerekemet.
A kertemben szedett hóvirágcsokrot odaajándékoztam Marcsikának, így valahonnan szereznem kellett négy szál virágot.
Egyik sírról szakítottam négy, szép nagy hóvirágot. Négy szálacskát.
Ahogy bandukoltam az "Éden" felé már nagyon sírtam. (van nálunk az evangélikus temetőben egy emlékhely, ahol a gondnok kialakított egy kis parkocskát a széles és a keskeny út szemléltetésére, az Isten megváltásáról, s arról, hogy mennyire szeret az atya minket)
Csabikám: annyira gyönyörű kisgyerek volt, szőke, szögegyenes haja, kék szemei, fülig érő mosoly. Eleven gyerek volt, nagyon okos, kedves, találékony, tündéri.14 éves volt.
Albert: kis maszat, duckó, tejföl szőke haj, kék szemek, olyan kis mamlasz, de angyali természetű. Mindig együtt Csabival. Drágaságom. 13 éves volt.
Mercédesz: egy szem Lánykám, kicsi Lelkem... A megtestesült báj, ártatlanság, közvetlenség, jókedv és derű. Barátságos és nyitott és szorgalmas, és az a hosszú haj... 10 éves volt.
Olivér: törött szárnyú verebecske lett a határozott, jó kiállású, vagány, nagyszájú kisgyerekből. Vigaszom Ő. Egyedül maradt. 6 éves volt.
Mindegyik kis hóvirág valamelyiküké volt. Csabiét fogtam és bocsánatot kértem Tőle a kimaradt évekért, hogy a pótolhatatlanra ne emlékezzen! Feljöttek előttem az emlékképek 14 éves koráig, elég homályosan, de jól elrejtettem őket a szívembe, s azért imádkoztam, hogy magamnak is meg tudjak bocsájtani, hogy csak az apjuktól akartam megszabadulni nem tőlük!!!
Albi hóvirágját vettem kézbe és sok minden eszembe jutott, kis cuki mosolya, ahogy odajött illatos puszit adni, meg ezerféle dolog, nagyon bőgtem. Sétáltam az Éden felé, s azért imádkoztam, hogy a Jóisten feledtesse el vele a sok rosszat, ne hiányozzanak neki az egymás nélkül töltött évek, gyógyítsa be a sebeit, és hogy a kapcsolatunk innentől nagyon szép legyen. Hogy megbocsásson nekem a szíve mélyén és én is meg tudjak bocsájtani magamnak!
Merci hóvirágjának rövidebb volt a szára, mint a többié, Kislányom... Ártatlan kicsi Bárány, mit kellett neki elszenvednie az anyja nélkül védtelen... Egyedül lányként a sok fiú között. Nélkülem. Senki nem támogatta, senki nem cirógatta, senki nem törődött vele, nem takargatta be este senki... Bocsánatot kértem tőle a magányért, amit az elszakítottság évei alatt át kellett élnie, és könyörögtem hogy forrjanak be a sebei és teljes értékű nővé tudjon érni teljes szabadsággal, és azt is kértem, hogy meg tudjak magamnak bocsájtani miatta!
Olivér hóvirágját tartottam a kezemben azzal, hogy bocsánatot kérjek tőle, hogy ki kellett szakadnia a meleg családból, miattam. Bár Ő végig mellettem maradt, sokat sérült. azért kértem Istent, hogy pótolja be neki a testvérei hiányát, és hogy meg tudjon bocsájtani nekem amiért nem volt gyerekkora, mert mellettem hirtelen felnőtté kellett válnia. Tudta Ő, hogy Ő a támaszom, Kicsi Szentem.Heléna szerint gyerek már nem lesz, de amire most vágyik, adjam meg neki! Elengedtem Lengyelországba! Remélem meg tudom bocsájtani magamnak, hogy magányos kis különcként kellett élnie, s kértem Istent, hogy ne emlékezzen erre, csak mától érezze jól magát a bőrében!
Azt kértem a drága jó Teremtő Atyától, hogy söpörje a múlt homályába az életünkből kiszakított éveket, amiket egymás nélkül kellett élnünk. Kértem, hogy segítsen feldolgozni a traumát, ami évek óta kísért engem belülről, s vidámítsa meg a gyerekeim. Kértem, hogy vigyázzon rájuk nagyon, s hogy mind együtt lehessünk majd az örök életben. Ez a legfontosabb! Mert tudom, hogy az Isten, aki elkezdte a szívünkben a munkát -be is fogja fejezni!!!
Kértem, hogy állítson helyre minket. S olyan anya-gyermek kapcsolatunk legyen innentől fogva, amiről egy szülő csak álmodhat! :)
Tudom, hogy így lesz!
Beértem a kert végére, betuszkoltam magam a keskeny útra (lapjával, -asszem a kövérek nem jutnak be a mennyországba :D na jó, csak hülyülök) és mikor átsétáltam a kereszten, már nem láttam a könnyeimtől. Olvasgattam az igéket a fekete márványlapokon, s csak folyt belőlem a sírás, s a gyerekeimre gondoltam. Miután mindegyik ige azt üzente, hogy feltámadás után együtt leszünk örök életre Jézussal, így kividult a szívem, s bár erős szél fújt és hideg volt, meleget éreztem. Felléptem arra a helyre, ami az Isten királyi trónusát jelképezi, és egyenként odatettem a fehér márványtábla peremére a Gyermekeimet. Mindegyik hóvirágocskát úgy helyeztem oda, hogy imádkoztam Értük: Uram, kérlek vigyázz az én Csabimra! Rád bízom Őt. Istenem, Albertot is áldd meg, Rád bízom Őt is. Mennyei Atyám, Mercikémet is óvd és védd, ide hoztam Őt is eléd, kérlek vigyázz rá, Rád bízom az életét. Istenem, Olivért is kezedre bízom, könyörögve kérlek, tartsd meg életét, Rád bízom Őt is.
Lassan levánszorogtam kicsit lejjebb, leültem egy padra. Olvasgattam a feliratokat, sírtam, imádkoztam. De nem volt vészes! Nem szenvedtem úgy meg, mint ahogy féltem tőle. Igaz Helénánál már kisírtam magam nagyon, és múlt héten is többször, de alig vártam, hogy eljöjjön a szombat és mehessek. Istenemhez. Lepakolni a terheimet.
Lepakoltam őket. Istenre bíztam a terhelt múltat, és a jövőnket. A szép jövőnket! :)
Megkönnyebbültem, -teljesen. Amikor felálltam a padról és csak néztem-néztem a trónus felé és mozgatta a szél a négy kis hóvirágocskát de ne fújta le, láttam magam előtt a négy gyerekemet, és biztos lettem afelől, hogy Jó Kezekben vannak! Oda vittem őket Isten elé.
Most már minket a régi dolgok nem kísérthetnek. Most már az emésztő fájdalmam is megszűnik, valami új kezdődött.
Tényleg ott hagytam mindent.
Köszönöm Istennek, aki teremtő és újjáteremtő. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy van a rossztól szabadulás! Köszönöm, hogy tényleges újrakezdést kínál.Köszönök mindent! A sok jót is, ami előttünk áll, már most, most köszönöm!
Puszilok mindenkit: Barátnőtök, letett terhekkel
2015. február 18., szerda
Változások
Újra terápiára járok!
Szükségem van rá!
Az új etap teljesen másról szól már, mint az eddigiek.
Sokat változtam, sokat értem, egyszóval nem vagyok már ugyanaz, aki voltam! REMÉLEM!!! :)
Ebből adódóan a kapcsolati rendszerem is sokat változott/változik, mennyiségében és főleg minőségében.
Igen, végre elkezdtem a SAJÁT ÉLETEMET élni, és ez van akinek nem tetszik! HELYES!!! ;) Ennek így kell lennie! Ha megváltozunk (én például soha többé nem akarok pszichopata áldozata lenni!) akkor a környezetünk is reagál erre. Akik hozzá voltak szokva (sőt/vagy szerették is) hogy mi LÚZER üzemmódban létezünk, azoknak nagyon furcsa megemészteni, hogy MÁR NEM!!! Hogy már én vagyok! ÉN!!! Hahóóó! :) Újra önmagam vagyok, teljes értékben, még félkészen ugyan az építkezésben, de az alapok már lent vannak!
Nagyon fájdalmas a változás, de sosem tart sokáig, és mindig begyógyul a seb! Sokat szenvedek mostanság, ezen dolgok miatt, de ezek "jó szenvedések" mert a szabadságom, és a függetlenségem tartópillérei alá dolgoznak.
Részletesebben majd "az építkezés" után :)
Puszilok mindenkit!
Anix: több sebből vérezve, de a gyógyulás útján :*
Szükségem van rá!
Az új etap teljesen másról szól már, mint az eddigiek.
Sokat változtam, sokat értem, egyszóval nem vagyok már ugyanaz, aki voltam! REMÉLEM!!! :)
Ebből adódóan a kapcsolati rendszerem is sokat változott/változik, mennyiségében és főleg minőségében.
Igen, végre elkezdtem a SAJÁT ÉLETEMET élni, és ez van akinek nem tetszik! HELYES!!! ;) Ennek így kell lennie! Ha megváltozunk (én például soha többé nem akarok pszichopata áldozata lenni!) akkor a környezetünk is reagál erre. Akik hozzá voltak szokva (sőt/vagy szerették is) hogy mi LÚZER üzemmódban létezünk, azoknak nagyon furcsa megemészteni, hogy MÁR NEM!!! Hogy már én vagyok! ÉN!!! Hahóóó! :) Újra önmagam vagyok, teljes értékben, még félkészen ugyan az építkezésben, de az alapok már lent vannak!
Nagyon fájdalmas a változás, de sosem tart sokáig, és mindig begyógyul a seb! Sokat szenvedek mostanság, ezen dolgok miatt, de ezek "jó szenvedések" mert a szabadságom, és a függetlenségem tartópillérei alá dolgoznak.
Részletesebben majd "az építkezés" után :)
Puszilok mindenkit!
Anix: több sebből vérezve, de a gyógyulás útján :*
Szülinapi örömök
Vasárnap töltöttem be életem 43. évét. :)
Rusnya egy szám, meg kell hagyni, de már rég nem éreztem ennyire kereknek magam -jobban mondva a világot! :)
Egyik barátnőmtől pécsi kirándulást kaptam ajándékba! :) Ottan találkoztam a másik barátnőmmel is!
Fejkiszellőztetés volt a javából! :)
Bár Marcsi első nekifutásra azt mondta, hogy elvisz bárhová, ahová csak kívánom, merjek nagyot álmodni! És akár még Rovinj-t is bevállalja! ;)
Én persze rögtön beleszerettem a helybe, úgyhogy nyáron mindenképp el kell utaznunk oda!!! (Anix, a Horvátország-szerelmes) :)
Vasárnap a szűkebb-tágabb családom látogatott meg (mindeközben persze Merci és Ati is itt vendégeskedtek egész 7végén) és jól felköszöntöttek egy hatalmas, fehér fekete erdei tortával! :)
Hétfőn Vilmám Drágám is megcsokoládézott, meg a szomszédasszony is.
Hát, így telt, mondhatnám igazán szépen, közben a lelkem olyan fekete volt, hogy annak nincsen sötétebb árnyalata.............................. :(
Üdv: Anix, aki akkor is nevet, amikor a lelke épp megszakad a fájdalomba'
Rusnya egy szám, meg kell hagyni, de már rég nem éreztem ennyire kereknek magam -jobban mondva a világot! :)
Egyik barátnőmtől pécsi kirándulást kaptam ajándékba! :) Ottan találkoztam a másik barátnőmmel is!
Fejkiszellőztetés volt a javából! :)
Bár Marcsi első nekifutásra azt mondta, hogy elvisz bárhová, ahová csak kívánom, merjek nagyot álmodni! És akár még Rovinj-t is bevállalja! ;)
Én persze rögtön beleszerettem a helybe, úgyhogy nyáron mindenképp el kell utaznunk oda!!! (Anix, a Horvátország-szerelmes) :)
Vasárnap a szűkebb-tágabb családom látogatott meg (mindeközben persze Merci és Ati is itt vendégeskedtek egész 7végén) és jól felköszöntöttek egy hatalmas, fehér fekete erdei tortával! :)
Hétfőn Vilmám Drágám is megcsokoládézott, meg a szomszédasszony is.
Hát, így telt, mondhatnám igazán szépen, közben a lelkem olyan fekete volt, hogy annak nincsen sötétebb árnyalata.............................. :(
Üdv: Anix, aki akkor is nevet, amikor a lelke épp megszakad a fájdalomba'
2015. február 7., szombat
Vendégségben
Itt van nálunk Ati, Merci barátja. Jó messze lakik, vagy 130 km-re tőlünk.Nagyon aranyos pofi, jóképű, kedves, talpraesett, és tisztelettudó.
Mercivel állandóan viháncolnak, de ma délelőtt például kérés nélkül hasogatott nekem fát! Megtartjuk! ;) :D
Most épp gesztenyepürét készítenek (nekem) én rántott hússal, rizzsel vártam őket.
Volt férjem nem engedi meg Mercédesznek, hogy fiúzzon (értsétek, ahogy kell) de én igen! :P
Csaba megmondta neki, hogy Ati itt lehet nálam (mióta van rendelkezési joga nálam?) meg Merci is NAPKÖZBEN, de aztán Merci este menjen haza aludni(???)...
Mondtam a kislányomnak, hogy nyugtassa meg az apját, hogy külön szobában fognak aludni (kettő van, az egyik az enyém) Merci majd Oli szobájában tér nyugovóra, Ati meg velem! :D :D :D Mindenki rötyögött ;) Tegnap hazaszaladtak eg ypulcsiért, pár cuccért, de az apja durcában volt, egy szót sem szól hozzá.
Mit lehet kezdeni egy olyan ex-férjjel, aki minden témában minimum 3, jelen esetben 10 év fáziskésében van???
Én is vendégségben voltam ma: Icuéknál volt istentisztelet, kivételen nagyon jól éreztem magam, mivel a képmutatásról volt szó, amit én gyűlölök! Mostanság elég nagy dilemmát okozott nekem ez a téma, sok emberrel kapcsolatban, munkával, intézményekkel; mondhatni az életem egész területét átgondoltam képmutatási szempontból.
Kora délután átcsorogtam egy másik barátnőmhöz: Marcsikához, akivel jóízűt beszélgettünk.
És persze ettünk is :( :( :(
Nnna, megyek is a szobámba -de ha elmegyek a rántott húsok előtt, az egyiket megeszem! :P :D
Mercivel állandóan viháncolnak, de ma délelőtt például kérés nélkül hasogatott nekem fát! Megtartjuk! ;) :D
Most épp gesztenyepürét készítenek (nekem) én rántott hússal, rizzsel vártam őket.
Volt férjem nem engedi meg Mercédesznek, hogy fiúzzon (értsétek, ahogy kell) de én igen! :P
Csaba megmondta neki, hogy Ati itt lehet nálam (mióta van rendelkezési joga nálam?) meg Merci is NAPKÖZBEN, de aztán Merci este menjen haza aludni(???)...
Mondtam a kislányomnak, hogy nyugtassa meg az apját, hogy külön szobában fognak aludni (kettő van, az egyik az enyém) Merci majd Oli szobájában tér nyugovóra, Ati meg velem! :D :D :D Mindenki rötyögött ;) Tegnap hazaszaladtak eg ypulcsiért, pár cuccért, de az apja durcában volt, egy szót sem szól hozzá.
Mit lehet kezdeni egy olyan ex-férjjel, aki minden témában minimum 3, jelen esetben 10 év fáziskésében van???
Én is vendégségben voltam ma: Icuéknál volt istentisztelet, kivételen nagyon jól éreztem magam, mivel a képmutatásról volt szó, amit én gyűlölök! Mostanság elég nagy dilemmát okozott nekem ez a téma, sok emberrel kapcsolatban, munkával, intézményekkel; mondhatni az életem egész területét átgondoltam képmutatási szempontból.
Kora délután átcsorogtam egy másik barátnőmhöz: Marcsikához, akivel jóízűt beszélgettünk.
És persze ettünk is :( :( :(
Nnna, megyek is a szobámba -de ha elmegyek a rántott húsok előtt, az egyiket megeszem! :P :D
Telefonnemrendelés
Tegnap este is vacsit készítettem a Babuskáimnak, elhülyéskedtünk, segítettek Albertnak kirakózni, én közben nézegettem az oldalt, ahol flottatag vagyok, és új készüléket keresgéltem magamnak.
Hosszas dilemmázás után kiválasztottam egyet, bár először a 0 (nulla) forintosokra gyúrtam, nem akarok/tudok erre most pénzt áldozni, jó lesz ami kijön ennyi pénzből! (hihi)
A másik kétéves, gombos Nokia, amit azért szeretek nagyon, mert gyönyörű szép képeket lehet vele készíteni! Másrészt jól működik a telefonos és sms-írós funkciója is. Egyébre nem használom.
Kicsit kivénhedt a lelkem.
Végül nem az ingyen vihető kategóriából választottam, mert beleszerettem a négyezer forintos darabba (plusz 1.800 Ft m mire kihozzák). Gondoltam meg is rendelem, jövő szerdán már kézbe is vehetném, s megnyílhatna előttem az érintőképernyős telefonok világa, amit két éve még nagyon nem óhajtottam. Manapság már minden újnak örülök, mert felcsigáz az ismeretlen és azt érzem, hogy fiatalon tartanak az új dolgok. Ha tanulok valamit olyan, mintha nőne az agyam és boldogabbnak érzem magam :)
Szóval gondoltam megrendelem: kitöltöttem az adatlapot, beírtam a szig.számomat, adókártyám számát, édesanyám nevét, satöbbiket, mire a lap alján közli mütyűrnyi apró betűkkel, hogy csak május 9-e után leszek jogosult!
Mivel az oldalra telefonszámmal kell belépni, sms-ben küldött kóddal, ezért a rendszer "tudta" ki vagyok, hát nem lehetett volna ezt rögtön kiírni, nagy betűkkel? Akkor nem álmodoztam volna másfél napig szép, új, OKOS telefonról :P :(
Re:: 2015. május 9.
Hosszas dilemmázás után kiválasztottam egyet, bár először a 0 (nulla) forintosokra gyúrtam, nem akarok/tudok erre most pénzt áldozni, jó lesz ami kijön ennyi pénzből! (hihi)
A másik kétéves, gombos Nokia, amit azért szeretek nagyon, mert gyönyörű szép képeket lehet vele készíteni! Másrészt jól működik a telefonos és sms-írós funkciója is. Egyébre nem használom.
Kicsit kivénhedt a lelkem.
Végül nem az ingyen vihető kategóriából választottam, mert beleszerettem a négyezer forintos darabba (plusz 1.800 Ft m mire kihozzák). Gondoltam meg is rendelem, jövő szerdán már kézbe is vehetném, s megnyílhatna előttem az érintőképernyős telefonok világa, amit két éve még nagyon nem óhajtottam. Manapság már minden újnak örülök, mert felcsigáz az ismeretlen és azt érzem, hogy fiatalon tartanak az új dolgok. Ha tanulok valamit olyan, mintha nőne az agyam és boldogabbnak érzem magam :)
Szóval gondoltam megrendelem: kitöltöttem az adatlapot, beírtam a szig.számomat, adókártyám számát, édesanyám nevét, satöbbiket, mire a lap alján közli mütyűrnyi apró betűkkel, hogy csak május 9-e után leszek jogosult!
Mivel az oldalra telefonszámmal kell belépni, sms-ben küldött kóddal, ezért a rendszer "tudta" ki vagyok, hát nem lehetett volna ezt rögtön kiírni, nagy betűkkel? Akkor nem álmodoztam volna másfél napig szép, új, OKOS telefonról :P :(
Re:: 2015. május 9.
2015. február 5., csütörtök
Haladás
"ELŐRE A PÁRT XXIII. KONGRESSZUSA CÉLKITŰZÉSEINEK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT!!!"
Nos, haladunk! És előre, csakis! :)
1., Albert elintézte (ő maga) az ösztöndíját, meg is kapta! (Ember mit árthat nékünk???) ÉÉÉSSS a jövő évre is megigényelheti! :D
2., Jövő kedden kezemben a pénz a tornaterem bővítésére!!! :)
3., Ma-holnap vállalkozó vagyok! :)
Hát, puszi Mindenkinek! :)
És csak ELŐRE!!! :*
Nos, haladunk! És előre, csakis! :)
1., Albert elintézte (ő maga) az ösztöndíját, meg is kapta! (Ember mit árthat nékünk???) ÉÉÉSSS a jövő évre is megigényelheti! :D
2., Jövő kedden kezemben a pénz a tornaterem bővítésére!!! :)
3., Ma-holnap vállalkozó vagyok! :)
Hát, puszi Mindenkinek! :)
És csak ELŐRE!!! :*
Ezen a héten hétfőn
Hétfőn elmentem orvoshoz, aki itthonparancsolt, mert akut torokgyuszim van némi kis influenzával fűszerezve.
Mondtam neki is a balesetet és hogy este óta nagyon fáj a nyakam meg a vállam, a jobb karom és a derekam. Valószínű jól megrándultam Ma akar látni, délre megyek vissza, kiülni a sorom. Izzadok, de jól vagyok.
Mondtam neki is a balesetet és hogy este óta nagyon fáj a nyakam meg a vállam, a jobb karom és a derekam. Valószínű jól megrándultam Ma akar látni, délre megyek vissza, kiülni a sorom. Izzadok, de jól vagyok.
Múlt vasárnap
Reggel időben keltem (=kócos fejjel, izzadtan, mogorván kimásztam az ágyból, módfelett gyűrött képpel és lélekkel) majd elmentem lezuhanyozni. Fogmosás és fésülködés után már magamra ismertem! :D
Reggel egy prédikációt hallgattam Dr, Molnár Róberttől, a kübekházi polgármestertől, amiben az volt afő kérdés, hogy Te átadtad-e az életed Krisztusnak, van-e kapcsolatod Vele, vagy csak a partról szemléled távolról? Mert ismerni valakit, meg kapcsolatot tartani vele az nem ugyanaz. Imádkoztam magamban, hogy Istenem, én szeretlek téged, a tiéd vagyok, jöjj a szívembe, légy velem, kérlek, és a gyermekeimmel, és vigyázz rám, Csabira, Albira, Mercire, Olira, a családomra, barátaimra! Légy velük, kérlek! Ámen!
Mikor öltöztem elhatároztam, hogy nem fogok nyafogni Csabinak, hanem róla fogok faggatózni, hogy érzi magát, jó volt-e a papánál tegnap és hogy mennyire örülök, hogy jön értem, és bevisz dolgozni. És hogy olyan jó, hogy számíthatok Rá és mindig pontos!
Csabi megjött, olyan jó meleg volt a kocsiban! :) Az ülésfűtés szinte sütött (tudja, hogy nem birok hidegre ráülni) A kocsiban meleg volt, bár kívülről lefagyott a szélvédő, amit indulás előtt lekapart.
Beszélgettünk, elindulás után csinált egy fékezést. Azt hittem szívózik velem, de csúszáspróba volt.
Két perce mentünk, már kíváncsian készültem a Magdikával való találkozásra, Csabi elkezdte mondani, hogy mit ettek papánál...
...aztán átcsúsztunk az út másik oldalára és hirtelen megpördültünk és állati sebességgel belevágódtunk az árokba... csak azt vártam-képzeltem, hogy meghalunk... minden fekete lett... sikítottam... Istenem, Istenem, Istenem!!!... már nem érzékeltem, hogy fejen állunk-e vagy hol vagyunk, hol állunk meg, csak dobálódtuk és csapódtunk ide-oda... mikor harmadszorra kiáltottam, a kocsi hirtelen leblokkolt...
Csabira néztem, őrjítően féltem, hogy meghalt... de nem!!! :) :) :)
Kipattant a kocsiból és elkezdett bőgni meg szentségelni meg jajgatni, hogy mi lett a kocsijával, meg hogy ez is leesett, az is letört.............
Én jó hangosan rászóltam, olyan boldogan, amilyen boldog még életemben nem voltam:
(nem voltam cizellált, bocsánat)
-SZARNI A KOCSIRA, KISFIAM, KÉT LÁBON KISZÁLLTUNK ÉS ÉLÜNK!!!!!! :D
Kocsi majd lesz másik, de mi élünk, semmi bajunk nem lett! Fáj valamid? Jól vagy?
-Nem fáj semmim, de a kocsi...
-Majd megcsináltatjuk, lesz másik, adok majd hozzá pénzt...
ÉLÜNK! ÉLÜNK! ÉLÜNK! :)
Szomszédok előjöttek.
Egy autó sem állt meg! (!!!)
Autómentőt hívtunk.
Arra jött a rendőr, körbenézett, majd elment.
Én elmentem a büfébe (otthagyva Csabit, a szívem szakadt ki) és közölte a nő, hogy a 8 óra az 8 óra! Elkéstem. Sajnálja a balesetet (gondolom, mennyire) de nem kell maradnom!...
Visszajöttek értem a büféhez, és pont odaértem mikor felrakták a kocsit a trélerre. Siralmas látvány volt: egy autó halála...
Hazavittek engem is (volt férjem) és vettem a bátorságot bemenni a volt házam udvarába, és ott nézegettük végig Csabival a kocsit. Csabi nagyon ideges volt, de megbocsájtott nekem! :) nem hibáztat, hogy miattam történt.
Átmentem Erzsi mamához is.
Onnan hazasétáltam és lefeküdtem, és nem győztem hálát adni Istennek, mert simán meghalhattunk volna!
Azt hiszem azon a reggelen a depresszióm örökre elszállt! :)
Reggel egy prédikációt hallgattam Dr, Molnár Róberttől, a kübekházi polgármestertől, amiben az volt afő kérdés, hogy Te átadtad-e az életed Krisztusnak, van-e kapcsolatod Vele, vagy csak a partról szemléled távolról? Mert ismerni valakit, meg kapcsolatot tartani vele az nem ugyanaz. Imádkoztam magamban, hogy Istenem, én szeretlek téged, a tiéd vagyok, jöjj a szívembe, légy velem, kérlek, és a gyermekeimmel, és vigyázz rám, Csabira, Albira, Mercire, Olira, a családomra, barátaimra! Légy velük, kérlek! Ámen!
Mikor öltöztem elhatároztam, hogy nem fogok nyafogni Csabinak, hanem róla fogok faggatózni, hogy érzi magát, jó volt-e a papánál tegnap és hogy mennyire örülök, hogy jön értem, és bevisz dolgozni. És hogy olyan jó, hogy számíthatok Rá és mindig pontos!
Csabi megjött, olyan jó meleg volt a kocsiban! :) Az ülésfűtés szinte sütött (tudja, hogy nem birok hidegre ráülni) A kocsiban meleg volt, bár kívülről lefagyott a szélvédő, amit indulás előtt lekapart.
Beszélgettünk, elindulás után csinált egy fékezést. Azt hittem szívózik velem, de csúszáspróba volt.
Két perce mentünk, már kíváncsian készültem a Magdikával való találkozásra, Csabi elkezdte mondani, hogy mit ettek papánál...
...aztán átcsúsztunk az út másik oldalára és hirtelen megpördültünk és állati sebességgel belevágódtunk az árokba... csak azt vártam-képzeltem, hogy meghalunk... minden fekete lett... sikítottam... Istenem, Istenem, Istenem!!!... már nem érzékeltem, hogy fejen állunk-e vagy hol vagyunk, hol állunk meg, csak dobálódtuk és csapódtunk ide-oda... mikor harmadszorra kiáltottam, a kocsi hirtelen leblokkolt...
Csabira néztem, őrjítően féltem, hogy meghalt... de nem!!! :) :) :)
Kipattant a kocsiból és elkezdett bőgni meg szentségelni meg jajgatni, hogy mi lett a kocsijával, meg hogy ez is leesett, az is letört.............
Én jó hangosan rászóltam, olyan boldogan, amilyen boldog még életemben nem voltam:
(nem voltam cizellált, bocsánat)
-SZARNI A KOCSIRA, KISFIAM, KÉT LÁBON KISZÁLLTUNK ÉS ÉLÜNK!!!!!! :D
Kocsi majd lesz másik, de mi élünk, semmi bajunk nem lett! Fáj valamid? Jól vagy?
-Nem fáj semmim, de a kocsi...
-Majd megcsináltatjuk, lesz másik, adok majd hozzá pénzt...
ÉLÜNK! ÉLÜNK! ÉLÜNK! :)
Szomszédok előjöttek.
Egy autó sem állt meg! (!!!)
Autómentőt hívtunk.
Arra jött a rendőr, körbenézett, majd elment.
Én elmentem a büfébe (otthagyva Csabit, a szívem szakadt ki) és közölte a nő, hogy a 8 óra az 8 óra! Elkéstem. Sajnálja a balesetet (gondolom, mennyire) de nem kell maradnom!...
Visszajöttek értem a büféhez, és pont odaértem mikor felrakták a kocsit a trélerre. Siralmas látvány volt: egy autó halála...
Hazavittek engem is (volt férjem) és vettem a bátorságot bemenni a volt házam udvarába, és ott nézegettük végig Csabival a kocsit. Csabi nagyon ideges volt, de megbocsájtott nekem! :) nem hibáztat, hogy miattam történt.
Átmentem Erzsi mamához is.
Onnan hazasétáltam és lefeküdtem, és nem győztem hálát adni Istennek, mert simán meghalhattunk volna!
Azt hiszem azon a reggelen a depresszióm örökre elszállt! :)
Múlt szombat
Múlt szombaton már KO-én ébredtem, az irodai vírus győzött, amivel majd' egy hónapig küzdöttem.
Őszintén szólva nagyon haragudtam egyes kolléganőkre, akiktől összeszedtem a nyavalyát, mert volt aki két-három hétig is félholtan járt dolgozni (nem akart táppénzre menni -ki akar?) és körbeköpködtek mindenkit kis tüdőgyulladás bacival meg influenzával. Csodás!
Múlt szombaton egész nap az ágyat nyomtam, keserűen bosszankodva -egyedül. Mert én voltam olyan figyelmes, hogy ne engedjem a Gyerekeim a közelembe, nehogy megfertőzzem őket! Közben félig belepusztultam a hiányukba :( Köszi Evelin, Anna és Edina, drága kollégáim! :(
Egyébként pénteken már heten hiányoztak...
Aztán szombat délután valaki majdnem kiverte az ablakomat, mire kikászálódtam az ágyból, hogy kidugjam az orrom ki a fene akar ennyire beszélni velem?! Nem voltam túl jó passzban.
A büfés Magdika. Hogy elvállalnám-e a büfét a buszmegállóban vasárnaponként? Alig láttam a takonytól, minden légvétel nehezemre esett, állni pláne, de elvállaltam. ÉN HÜLYE!!! Aztán begubóztam az ágyamba megint, és már nem a kolléganőimet szapultam hanem magamat: mi a fenének megyek bele mindenbe? Ki fog kitakarítani? Főzni? A disznóól már katasztrofális! :(
Na mindegy, kell a pénz? Reggel 8-tól este 7-ig az a négyezer forint is négyezer forint! Már épp nem volt egy vasam se.
Vacak éjszakám volt az idegtől: én ilyet még sosem csináltam, de hát majd belejövök!
Adnom kell enni a gyerekeimnek, tehát kelés korán és hajrá munkába vasárnap!!!
Őszintén szólva nagyon haragudtam egyes kolléganőkre, akiktől összeszedtem a nyavalyát, mert volt aki két-három hétig is félholtan járt dolgozni (nem akart táppénzre menni -ki akar?) és körbeköpködtek mindenkit kis tüdőgyulladás bacival meg influenzával. Csodás!
Múlt szombaton egész nap az ágyat nyomtam, keserűen bosszankodva -egyedül. Mert én voltam olyan figyelmes, hogy ne engedjem a Gyerekeim a közelembe, nehogy megfertőzzem őket! Közben félig belepusztultam a hiányukba :( Köszi Evelin, Anna és Edina, drága kollégáim! :(
Egyébként pénteken már heten hiányoztak...
Aztán szombat délután valaki majdnem kiverte az ablakomat, mire kikászálódtam az ágyból, hogy kidugjam az orrom ki a fene akar ennyire beszélni velem?! Nem voltam túl jó passzban.
A büfés Magdika. Hogy elvállalnám-e a büfét a buszmegállóban vasárnaponként? Alig láttam a takonytól, minden légvétel nehezemre esett, állni pláne, de elvállaltam. ÉN HÜLYE!!! Aztán begubóztam az ágyamba megint, és már nem a kolléganőimet szapultam hanem magamat: mi a fenének megyek bele mindenbe? Ki fog kitakarítani? Főzni? A disznóól már katasztrofális! :(
Na mindegy, kell a pénz? Reggel 8-tól este 7-ig az a négyezer forint is négyezer forint! Már épp nem volt egy vasam se.
Vacak éjszakám volt az idegtől: én ilyet még sosem csináltam, de hát majd belejövök!
Adnom kell enni a gyerekeimnek, tehát kelés korán és hajrá munkába vasárnap!!!
Örömeim
A múlt héten pénteken nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb, olyan sok minden tervem a célja felé, a beteljesedéshez közelít, hogy túl sok volt ahhoz, hogy leírja csak úgy, egyszerűen.
Most meg már nem vagyok benne biztos, hogy le akarom írni?...
Olyan sokat kotyogtam már az életemben, hogy mostanság a hallgatást gyakorolom. Hát, nagyon nehéz! :P
Szóval a múlt pénteken reményünk nyílt arra, hogy Albertom megkapja a Bursát erre a félévre is, ANNAK ELLENÉRE, hogy édesapja keresztbe húzta a számításainkat. Zörgettünk és megnyíltak a kapuk! :)
Múlt pénteken elkezdtem intézkedni az ügyben, hogy legyen egy kis pénzem tornatermet bővíteni, mivel imádom a Callanetics tornát csinálni és mindig is jó kiegészítő jövedelemmel látott el. Nem is beszélve a stresszlevezető és alakformáló hatásáról, amire most már égető szükségem lenne! :D (Plusz 7 kiló) Nagyon sok kedvesség és segítőkészség nyilvánult meg irányomba ezen területen is.
Végül múlt pénteken eljutottam a könyvelő-könyvvizsgáló unokanővéremhez is, akivel matekoltunk a lehetőségeimet illetően, mert szeretnék kiszélesedni és nyilvánossá válni! Legalizálni az "ősi mesterséget" amit űzök. Tudniillik egyesek már megfigyelték, hogy előttem esténként sok autó áll, és óránként másik... ;) (Vagy másikak, mert ugye legtöbbször gruppenben nyomjuk!) Nos, biztató, pozitív eredményeket kalkuláltunk ki.
Múlt pénteken csak azt éreztem, hogy érdemes belevágni és kockáztatni, mert a bátroság(om?) csak jó eredményeket szülhet! :)
Múlt pénteken boldogan tértem nyugovóra!!! :) :) :)
Most meg már nem vagyok benne biztos, hogy le akarom írni?...
Olyan sokat kotyogtam már az életemben, hogy mostanság a hallgatást gyakorolom. Hát, nagyon nehéz! :P
Szóval a múlt pénteken reményünk nyílt arra, hogy Albertom megkapja a Bursát erre a félévre is, ANNAK ELLENÉRE, hogy édesapja keresztbe húzta a számításainkat. Zörgettünk és megnyíltak a kapuk! :)
Múlt pénteken elkezdtem intézkedni az ügyben, hogy legyen egy kis pénzem tornatermet bővíteni, mivel imádom a Callanetics tornát csinálni és mindig is jó kiegészítő jövedelemmel látott el. Nem is beszélve a stresszlevezető és alakformáló hatásáról, amire most már égető szükségem lenne! :D (Plusz 7 kiló) Nagyon sok kedvesség és segítőkészség nyilvánult meg irányomba ezen területen is.
Végül múlt pénteken eljutottam a könyvelő-könyvvizsgáló unokanővéremhez is, akivel matekoltunk a lehetőségeimet illetően, mert szeretnék kiszélesedni és nyilvánossá válni! Legalizálni az "ősi mesterséget" amit űzök. Tudniillik egyesek már megfigyelték, hogy előttem esténként sok autó áll, és óránként másik... ;) (Vagy másikak, mert ugye legtöbbször gruppenben nyomjuk!) Nos, biztató, pozitív eredményeket kalkuláltunk ki.
Múlt pénteken csak azt éreztem, hogy érdemes belevágni és kockáztatni, mert a bátroság(om?) csak jó eredményeket szülhet! :)
Múlt pénteken boldogan tértem nyugovóra!!! :) :) :)
2015. február 1., vasárnap
Balesetünk
Mindezek után saját két szép lábunkon szálltunk ki a kocsiból, úgy, hogy a hajunk szála nem görbült... Pár másodperc volt az egész, egy értelmes mondat kimondására nem volt idő, csak kiabáltam, hogy Istenem, Istenem, Istenem! És sikítottam. Ekkor hirtelen megállt a kocsi. Kisfiam sírt és jajgatott, hogy mi lett a kocsijával, én pedig csak biztattam, hogy: tojni a kocsira, ÉLÜNK!!! ÉLÜNK!!!
Szóval Csaba fiam és az én új, közös szülinapunk: 2015. FEBRUÁR 1.
Köszönöm, Istenem az életünket!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)