Képzeljétek, van kutyuskám!!! ☺☺☺
Úgy hívják, hogy Dió☺ A tesóm ízlése, no...
Még sosem volt kutyám! Nekem. Úgy értem, hogy felnőtt fejjel én, magamnak akarjak.
Most úgy lett, hogy a húgom új helyre költözött és rá kellett bíznia a kutyáját valakire. Elvállaltam.
Érzelmek nélkül. Vigyázni kell rá, szerencsétlen jószágnak valahol lenni kell alapon.
Azt már régóta tudom róla, hogy jámbor lélek, mert sokkal jobban félt mindig is tőlem, mint én tőle. Mindig elszaladt. Meg mindenkitől. Kis félős. Szimpi nekem, talán mert pont olyan, mint én? 😀
Tegnap már annyira vártam, hogy hozza a húgom, hogy egyáltalán nem ismertem magamra! Én, alig várom, hogy ideérjen már a kuty, én, aki mindig is majréztam a kutyáktól, és büdöseknek tartottam őket, és berzenkedtem megsimogatni is őket?!
Most meg alig várom, hogy meghozzák?! Hmmm...
Mire eljött az esti óra, az én lelkem úúúgy megtelt szeretettel ez a kutyuli iránt, hogy csuda! Amikor Ilus elengedte az udvarban csak ugy futkosott. Beraktuk az alvós ládikáját a kamrába. Hozzám szaladt.
Mikor elmentek, odaszaladt hozzám-elszaladt. Ezt kb.18-szor ismételte.
Leguggoltam. Vártam. Végül, képzeljétek, hagyta magát teljesen megsimogatni☺ Szerintem érezte, hogy mennyire szeretet van bennem iránta! ☺ Ilus nem akarta elhinni, hogy első alkalommal megadta magát nekem :)
Délután Olival becsináltuk a keritésen a lukakat, hogy ne szökjön ki, illetve főleg, hogy más kutyák ne tudjanak bejönni!
Holnap játszani fogok vele. Szaladgálósat☺ Nem tudom hogy kell egy kutyával játszani, de alig várom már☺
Ja, és körbe fogjuk járni a birtokot, csak hogy tudja, meddig a miénk!😉
No, jó éjszakát!
Amál, elkutyult☺
2017. december 28., csütörtök
2017. december 7., csütörtök
2017. december 5., kedd
Kincsek
KINCSEK :) :) :)
Vilmának mondtam, amikor bekukkantott hozzám az udvarra, hogy a fakivágás után meghalt a kertem lelke... :(
Mert bár tisztább az udvar, és nem hajlik már fa a házam fölé, és nem vagyunk veszélyben, hogy beszakad a tető és maga alá temetheti Olit éjszakai álmában, ami nagy megkönnyebbülés!!!
De más fákat is ki- illetve le kellett vágni, bokrok lettek markolóval kiszaggatva, a kerítésem jó része, kis akácok, a vályogfalam, a régi, düledező górém...
Olyan nagyszerű volt számomra, a múlthoz kötődni azáltal, hogy ennek a háznak és udvarnak kedves lelke van: eperfákkal, akácokkal, nem saroktól-sarokig merev sövénnyel, hanem itt-ott nőtt fácskák és cserjéket kellett kerülgetni. egy bájos, hátrafelé kanyargós, kitaposott ösvényen kellett kimenni hátrafelé, pirosbogyós bokrok, na jó néha csalánnal szegélyezett utacskán ;)
Most már mindegy egyenes, ki- és belátni lehet (amit nem szeretek, mindenki belénk bámul) :P
Üres minden, szeles, jéghideg.
Persze jobb a rend (majd ha teljesen az lesz) de kitépődött innen minden.
Meghalt a kertem lelke.
Elpárolgott.
Persze majd életet lehelek bele, csak elég sok az a 20 év, mire szép, nagy fák nőnek.
Újrakezdés itt is -és csak rajtam múlik, milyen lesz az új.
Ez is felelősség.
Oda akarok kanyarodni a kertből, hogy nemcsak az udvar hangulata volt ódon, és fantázia-beindító, hanem az itt hagyott bútorok, a sok szép holmi: a porcelánok, a bádogedények, a fateknő, a húzós kút, a szódásüvegek, a régi konyhakredencek is :)
És mindennek van FIÓKJA is ugye... ;)
Ha tudnátok mennyi mindent pakoltam és ŐRIZGETTEM éveken át...
A fél étetem pakolásról szólt, de ezt sokszor emlegettem már.
Kincsként őrizgettem mindent :)
Elpakoltam én rengeteg apróságot, könyvecskéket, papírokat is, mondván, majd ha lesz időm rá, aprólékosan átnézem őket, kitaláljuk mi legyen velük?
Két hónapja a kezembe akadt egy irat. Egy adásvételi szerződés. 1919-ből!!! :)
Gondoltam, meghirdetem eladni, meg is találtam hozzá a megfelelő oldalt.
Képzeljétek! Tegnap találtam hozzá még vagy húsz (!!!) másikat! :O
Gyönyörű betűkkel megírt, pecsétekkel ellátott szerződéseket, végzéseket, ház tervrajzot, és például "Földtulajdon bekebelezési szándéknyilatkozatot" 1901-ből!!! :D :) :)
Tündér Amálka szemei kigúvadtak, és mint Donald Kacsának, dollár alakokat mintáztak, mert el fogom adni őket, de előtte mindet dokumentálom, minden centijét lefényképezgetem magamnak emlékbe.
Nagyon boldog vagyok, higgyétek el, nemcsak a várható pénz miatt, nem!!!
Úgy örülök, hogy ilyen kincseket birtokolhatok! Régi, szép világ gyöngybetűit. Persze akkoriban is volt bajság bőven, de valahogy csupa kedves dolgot idéz bennem. Kutatom-fürkészem az iratokat, és csak mosolygok, és boldog vagyok :)
Mi mindenem lehet nekem!!! <3
Köszönöm!
Vilmának mondtam, amikor bekukkantott hozzám az udvarra, hogy a fakivágás után meghalt a kertem lelke... :(
Mert bár tisztább az udvar, és nem hajlik már fa a házam fölé, és nem vagyunk veszélyben, hogy beszakad a tető és maga alá temetheti Olit éjszakai álmában, ami nagy megkönnyebbülés!!!
De más fákat is ki- illetve le kellett vágni, bokrok lettek markolóval kiszaggatva, a kerítésem jó része, kis akácok, a vályogfalam, a régi, düledező górém...
Olyan nagyszerű volt számomra, a múlthoz kötődni azáltal, hogy ennek a háznak és udvarnak kedves lelke van: eperfákkal, akácokkal, nem saroktól-sarokig merev sövénnyel, hanem itt-ott nőtt fácskák és cserjéket kellett kerülgetni. egy bájos, hátrafelé kanyargós, kitaposott ösvényen kellett kimenni hátrafelé, pirosbogyós bokrok, na jó néha csalánnal szegélyezett utacskán ;)
Most már mindegy egyenes, ki- és belátni lehet (amit nem szeretek, mindenki belénk bámul) :P
Üres minden, szeles, jéghideg.
Persze jobb a rend (majd ha teljesen az lesz) de kitépődött innen minden.
Meghalt a kertem lelke.
Elpárolgott.
Persze majd életet lehelek bele, csak elég sok az a 20 év, mire szép, nagy fák nőnek.
Újrakezdés itt is -és csak rajtam múlik, milyen lesz az új.
Ez is felelősség.
Oda akarok kanyarodni a kertből, hogy nemcsak az udvar hangulata volt ódon, és fantázia-beindító, hanem az itt hagyott bútorok, a sok szép holmi: a porcelánok, a bádogedények, a fateknő, a húzós kút, a szódásüvegek, a régi konyhakredencek is :)
És mindennek van FIÓKJA is ugye... ;)
Ha tudnátok mennyi mindent pakoltam és ŐRIZGETTEM éveken át...
A fél étetem pakolásról szólt, de ezt sokszor emlegettem már.
Kincsként őrizgettem mindent :)
Elpakoltam én rengeteg apróságot, könyvecskéket, papírokat is, mondván, majd ha lesz időm rá, aprólékosan átnézem őket, kitaláljuk mi legyen velük?
Két hónapja a kezembe akadt egy irat. Egy adásvételi szerződés. 1919-ből!!! :)
Gondoltam, meghirdetem eladni, meg is találtam hozzá a megfelelő oldalt.
Képzeljétek! Tegnap találtam hozzá még vagy húsz (!!!) másikat! :O
Gyönyörű betűkkel megírt, pecsétekkel ellátott szerződéseket, végzéseket, ház tervrajzot, és például "Földtulajdon bekebelezési szándéknyilatkozatot" 1901-ből!!! :D :) :)
Tündér Amálka szemei kigúvadtak, és mint Donald Kacsának, dollár alakokat mintáztak, mert el fogom adni őket, de előtte mindet dokumentálom, minden centijét lefényképezgetem magamnak emlékbe.
Nagyon boldog vagyok, higgyétek el, nemcsak a várható pénz miatt, nem!!!
Úgy örülök, hogy ilyen kincseket birtokolhatok! Régi, szép világ gyöngybetűit. Persze akkoriban is volt bajság bőven, de valahogy csupa kedves dolgot idéz bennem. Kutatom-fürkészem az iratokat, és csak mosolygok, és boldog vagyok :)
Mi mindenem lehet nekem!!! <3
Köszönöm!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)