Bátrabban, jobban

Ma reggel már egész jól vagyok.

Szegénykéim, lehet azt kérdezitek magatokban: hát ennek meg mi a franc baja van?! Mehet szép helyre dolgozni külföldre, egész jó pénzért és csak sopánkodik itten...
Igazatok van! :D

Szerintem azt, hogy mi minden fordult meg a fejemben, majd akkor írom le, ha már minden el lesz intézve, és utána leszünk a dolgoknak.

Most megyek az igazgatónővel beszélni Oli magántanulói státuszba vételéről.

Kicsit megkönnyebbültem, mert reggel jött az apja és tudtam vele beszélni a terveinkről. Aztán az első fejcsóválgatás után még tanácsokat is adott, beszámolt arról, hogy az ő középsulijában hogyan zajlik a magántanulók vizsgáztatása.
Belegyezett, hogy Olivér jöhet velem külföldre. (Nagy szó!)

Most megyek, majd később beszámolok.

Ez itt az a bentlakásos iskola, ahol dolgozni fogok:

Megyünk Angliába

Váratlanul érkezett meg a lehetőség. Pontosabban vártuk, csak hirtelen ez mindenképpen, bármikor is jött volna.
Ne kérdezzétek hogy vagyok... Leírhatatlanul összetörtem és magamba omlottam három napra. Ami lelki kín létezik, az mind ledózerolt. A hűdejó-érzéstől a mennyiazannyin keresztül a halálfélelmig minden megtalált.
Ma a fél napot ágyba kucorodva paplan alatt töltöttem, miközben filmnézéssel és alvással gyógyítottam magam. Meg persze a Jóisten cirógatta a lelkem.
Kikészültem na, ez van.
Tudom, mit vállalok -és nem voltam benne biztos, hogy menni fog...
De most már tudom, hogy igen!
Megírtam nekik az igent.
Még bő egy hetünk van összecihelődni.

Mondjatok áldást ránk! Lécci! Nagyon nagy szükségünk van rá! ❤ Köszi!