Randi a kuzinnal

Hogy mit meg nem képes tenni az ember jó(?) dolgában?! :D
Holnap este meglátogat rég látott unokaöcsém, egy kis csevelyre, valamint hoz magával egy üveg bort is, apja jófajta rozéjából ;)

Egész életünkben nem találkoztunk valami sűrűn, adódóan abból, hogy az unokaÖCSÉM, aki nős volt és hát.. na -az ember nem találkozgat az unokafívéreivel, igaz? Vagy csak néhanapján, vagy úgy, mint mi a másik uncsitesómmal a Bandival, akivel gyerekkorunkban rengeteget játszottunk együtt és felnőtt korunkban is örülünk egymásnak, ha találkozunk, és rögtön felidéződik a szép gyerekkor :) Szinte a mama kalácsait is érzem a számban :)
Na, ezen unokatestvéremmel, Zé-vel, az elmúlt három év szüreteiben voltunk együtt egy-egy napot, én (mi) szedtük a szőlőt, Ő puttonyozott. Semmi extra :D Persze beszélgettünk, de ez természetes.

Aztán igen különleges módon egymásra bukkantunk a "Nagy Hálón" és néha irkászunk egymásnak. Utóbbi időben egész gyakran. Egy ideje ott tart a dolog, hogy jó lenne találkozni. Bakker! De hát Ő az UNOKATESTVÉREM!!! :O :D :D
Nos, ma hajnalban érkezett haza külföldről, és estvére kialudván magát, jelezte, hogy itten van. Akkor jönne! :D
Még mindig csak vihogok magamon.
De... holnap este átugrik... Beszélgetni... ;)

Ui.: a mamám meg az ő valakije unokatestvérek voltak. Az anyukám meg az apukája másod-unokatesók. Én meg Ő harmadfokon vagyunk unokatestvérek.
Én úgy tudom, ezt már a törvény sem bünteti... :D ;)

Lépcsőkurutty

Amikor ovikás voltam, sok gyerek lett beteg télvíz idején.
Tisztán emlékszem a képre: Anyukám kézenfogva vezet le az óvoda haaatalmas, nagy ívben kanyarodó lépcsőjén, a Tiszti Klub óvodájában. (Ide jártak a katona- meg rendőrgyerekek)
Azért Anyucival voltam, mert én is elkaptam a nyavalyát, amit a többiek: a lépcsőkuruttyot!!!
Hát, mit tudtam én?! Sok köhögés, naaagy lépcső, amin épp jöttünk le: lépcsőkurutty! Randa egy bajság és félelmetes is. Mindenki csendben emlegette, és hazavitte a gyerekét. Lééépcsőőőkurutty!

Na, ma eszembe jutott, mikor az orvosnál ültem kontrollra várva, el is mosolyodtam. Lehet, most is légcsőhurutom van?
Amúgy hétfőn voltam (egy hét kínlódás után) jó doktornőmnél, aki antibiotikumot és egyebeket irkászott fel, szigorú fekvésre ítélt, mert korábban már volt tüdőembólia-gyanúm... Fulladásig köhögtem egyébként, bepisiltem, be.... a köhögéstől, néha elég ijesztő volt, hogy majd' megfulladok. Fájt már a hasam a sok köhögéstől, a hátam meg kétoldalt érzem jópár napja. Láz, gyengeség kerülgetett, miegymás, nem is ecsetelem, elvégre már javulok. Ma reggel be is mentem dolgozni -önhatalmúlag, nehogy asziggyék mán, hogy szimulálok!

Mind kiderült -a mai félnap munka után- hogy igen, bronchitisem van, és nem enged még dolgozni! Kétoldalt hall zörejt a tüdőmben, egyáltalán nem szakadozott még fel. Menjek haza! Sípol a tüdőm!!!
Szóval lépcső(és egyéb)kuruttyom van ;)

Hejj, jólesik a pihenés, tényleg mondom, de már nagyon szeretnék meggyógyulni! :)

Remélem, Ti jól vagytok! :* <3

Puszi: Amál -kuruttya van...