Megfordult velem a világ!

Még mindig "megy" a fejem, nem volt időm kipihenni magam a tornyosuló intéznivalók miatt.

Ma végre kicsit felszabadultam, miután aláírtuk a volt cégemnél a közös megegyezéses felmondásomat. Másfél évig bírtam erővel és józan ésszel ami ott folyik. Tovább nem akartam tűrni!
Ennek örömére elsántikáltunk Marcsival kávézni a Bim-Bamba, ahol állítom Nektek, a világ legfinomabb kappuccsínóját főzik! ;)

Felvillanyozódva vettünk irányt Kecskemét felé, ahol is arra készültünk, hogy a 30 órája buszon ülő legidősb kölykömet felszedjük, meglepve a Kis Drágát, mert még 20 perc várakozással érkezett csak volna haza mihozzánk, még egy óra buszozás után. Két bazi nagy bőrönddel, amik közül az egyik legalább 30 kilós volt, úgy megtömtem neki szeméttel. Értsd: Angliában kukázott dolgokkal, mint például kettő darab TEFAL serpenyő, lámpa, tányérkészlet, vízforraló, botmixer, vasaló -mi is volt még benne? Igen: Hűtőventillátor, cső alakú, meg vadi új törülközök, kések, póló Olinak és szűrőbetétes műanyagdoboz és ingek és elektromos bútortisztító kefe, meg konzervnyitók és króm tésztaszűrő edény.
Greenwich-ben még tiltakozott, hogy ő ugyan semmit sem hoz haza a sz@rjaim közül, mi a fenének kell nekem ennyi vackot összegyűjtenem??? Azt hiszem akkor lágyult meg a szíve, mikor azt mondtam, hogy "mert itthon sosem volt annyi pénzem, hogy ezeket megvegyem".

Szóval úgy bújtunk egy kis fa mögé a buszmegállóban, hogy ne vegyen észre, le is szállt, és beszélt a sofőrrel, hogy kivenné a táskáit. Pont behajolt a busz oldalába, húzta ki a málhát mikor odaléptem mögé és rákérdeztem, hogy "Tányérok?" :D Hátranézett, vigyorgott, és csak annyit mondott, hogy "Tudtam!" :D
Nem mondott semmit, de láttam, hogy nagyon örül!
Megkérdeztem, van-e kedve körbejárni a várost, mert úgy gondoltuk kicsit sétálgatunk itt. (Persze, hogy én sem kívántam a hátam közepére sem és csak cinkeltem) Csak nézett egyre gúvadó szemekkel, és azt mondta, neki már mindegy! Ekkor felnevettünk. Mondtam, hogy csak hülyéskedek.

Húztunk hazafele. Szép délutánunk volt :) Nálam kipakoltunk, aztán Marcsi hazavitte apjához. Kicsi Szívem. Talán végre benőtt a feje lágya. Ilyen lágynak-kedvesnek még szinte sosem láttam. Vagy talán csak kisgyerek korában, amikor még az enyém volt. Azt hiszem, most már megint az enyém. Ma lett az! :)

Szóval 8 napot töltöttem a fiaimmal Londonban, mentendő ami még menthető, s a magam anyagi állapotán is segítendő.
Csodára csoda várt, élmény után élmény, ami jó megtörténhet egy emberrel egy út alatt az mivelünk megtörtént, amennyi élmény összegyűjthető egy hét alatt, azt mi begyűjtöttük! Ahány jóbarát szerezhető pár nap alatt, mi annyit szereztünk, és ahány jó EMBER körülveheti a földi halandót ennyi idő alatt, nos minket körbevett annyi! Amennyit lehet dolgozni szombattól szombatig mi dolgoztunk annyit, és amilyen emberség megnyilvánulhat ilyen rövid idő alatt, azt mi mind élvezhettük! :)

A Főnökünk jóindulata és törődése, kedvessége és korrektsége:EMBERSÉGE a szárnyai alatt őrzött minket.Bátran állíthatom, hogy megszerettük egymást.

Kezdem megismerni a Jóisten! :)
Hálás vagyok mindenért!