Hogyan készítsünk cappuccinót?

Avagy a szerelembeesés különleges módjai -Isten a legnagyobb barista☺☺☺ Most már lassan két hónapja lesz, hogy megismerkedtünk. Amiért nem akartam írni róla, az azért volt, mert ad1. miért kürtöltessek magam előtt, idő előtt? Ad2. annyira féltve őriztem magamban a kis Hihetetlenjét! ☺ Ad3. mikor az ember napok vagy pár hét történéseit, érzelmeit, mondjam azt csodáit kivonatozza, az annyira szárazon és néha kiábrándítóan tudja kivenni magát egy tíz-húsz soros leírásban. És semmiképp sem szerettem volna szétcincáltatni magunkat kételkedő megjegyzések, vélemények, anyai jótanácsok kereszttüzében, mert bár csak csepegtettem az infót ide-oda, rögtön megkaptam, hogy "CSAK OKOSAN!" és ez még jobban tetszett: "CSAK ÉSSZEL!" Most már, hogy így megmondták a tutit, most már majd odafigyelek! ;) Szóval maradtam magamnak. (Persze örülök a jótanácsoknak és ha megosztják az emberrel a tapasztalatokat, az más, mint amikor valaki naponta faggatózik, hogy na mi van, mi van, fejlemények? És nem érti meg, hogy nem akarom elmondani azt az egy mondatot, amit mondjuk előző este óta a szívemben őrizgetek és beragyogja azóta is az egész napomat, mert neki az csak egy mondat. Ja, csak ennyi történt? Hát az nem sok! Másik esetben meg az van, hogy hú, ne dőlj be az ígéreteinek! Na, szóval értitek. Jó hosszan sikerült ezt kielemeznem.) A lényeg, hogy már beszélek, feloldoztam magam a hallgatási fogadalmam alól. ☺ Jaj, hol is kezdjem?! Próbálok nem túl sok körítést hozzátenni. Nehéz lesz! :D Próbálok kitartani itt, Angliában. Nálam sokkal kitűnőbb anyagi háttérrel, jobb angoltudással rendelkező emberek mennek haza! Nem magamat fényezem, de itt feltalálni magad egyedül a munkakeresés és bürokrácia dzsungelében, azért ez jókora kihívás még kötélidegzet és stabil lelkivilág mellett is! Úgy két hónapja ki is csúszott kicsit a talaj a lábam alól. Tíz körömmel kapaszkodtam a maradásért, mindenért. Rezgett a léc, remegett a lelkem. Kiborultam? Lehet... Nos, egy ilyen gyenge pillanatomban, magányom legsötétebb bugyrában döntöttem úgy, hogy keresek valami netes randioldalt. Na, de hogy? Egyáltalán hogy mondják angolul azt, hogy társkeresés? Vagy hogy keressem? Mit? Na, képzelhetitek mit bénáskodtam és próbálgattam mire feljött egy oldal: "Smootch" Aki tudja, ne röhögjön!!! Én nem tudtam mit jelent, de könnyű volt felregisztrálni rá:D Az írj magadról rovatnál megizzadtam, de szerencsére volt magamról öt fotóm, kettő egészen új, szóval a vigyorgó pofimmal gondoltam kompenzálni nyelvi nehézségeimet. Azt kifejezetten hasznos volt megtudnom, hogy a 173 centim az 5,8" angol izé ;) Nah. Szóval ez is úgy működik, mint a fészbúk, hogy lájkolhatod az illetőt, ha bejön, csak itt úgy mondhatnánk, hogy szmúcsolod. Kis idő múlva jöttek a szmúcsolások. Larry meg Michael356 meg John.Big és sokan mások úgy gondolták, hogy szmúcsaböl vagyok. De kis kedvesek -gondoltam én. Némelyekre én is rányomtam a szmúcsaböl gombot és kezdetét vette az eszeveszett társkeresés. :D Pár nap után persze ugyanúgy kiábrándultam, mint a magyar oldalakon szoktam volt, itt azonban megállapítottam, hogy hatványozottan több a RONDA és öreg ember. Nekik nagyon bejöttem amúgy. ☺ Az angolul való csevegés viszont nagy előnyömre volt. Gondoltam is úgy öt nap után, megnézem már, mi az a "smootch", kikeresem. Miii??? Smár? Ezek szerint akik lájkoltak azok szerint én SMÁROLNIVALÓ vagyok??? Atyám! Neeeeee!!! :D Fújjj! De akkor már késő volt, mert megláttam a ragyogó szemeit... *olvad* Nos, miután már jól lesmaciztuk egymást a kedvessel, és még csak nem is tudtam róla, kitartóan irkászott nekem. Én meg nem vettem komolyan! Egyrész fekete (szép barna amúgy) másrészt annyira szép, hogy biztos egy megbízhatatlan szoknyapecér, és amúgyis már majdnem lelóg a térképről az a hely ahol lakik. Hagyjuk! Mindig a nyakamrajárt. Jaj, már megint írt a Ragyogószemű -fanyalogtam. Délután visszaírtam neki. Írt. Válaszoltam neki másnap. Kérdezte van-e x messengerem. Két nap múlva írtam ennyit: van. Elkérte a tel.számom hozzá, megadtam neki. Este eszembejutott, hogy az nem is jó hozzá, csak a magyar, ezért gyors megírtam neki másnap délután. Még akkor felvett és írt. Miután nagy kegyesen méltóztattam csevegésbe elegyedni vele, csigalassúsággal elkezdtünk ismerkedni. Ez tisztán csak rajtam múlott, mert mondom, valamilyen oknál fogva vagy két hétig vakaróztam így vele. :D :D :D Első körben még asszem volt olyan, hogy leoltottam, hogy nem tetszik ez a stílus, ahogy ír nekem. Majd ha lesz egyben tíz perce, akkor beszélgessünk, ne fél meg egyóránként írjon már nekem. Nekem ez így nem szimpatikus! Szóval értitek: Tündér Amálka, aki felé két éve a kutya nem néz, most hogy néz, jól megmondja! Egy Tündér Amálkával senki sem packázhat! Teringettét! Aztán mikor elnézést kért, úgy éreztem ez a minimum! Aztán mikor azt írta, rámír majd este, hogy jó-e nekem az időpont beszélgetni, AMIKOR HAZAÉRT MUNKÁBÓL -akkor azt hittem elsüllyedek szégyenemben... Persze naivan azt gondoljátok most, hogy ezt nem lehet fokozni, pedig de, mert mikor lejelentkezett, hogy akkor itt van és mi újság van? Hogy vagyok? Akkor pont nem voltam otthon, így ismét várt rám röpke két órát. Ezekután már csak akkor kapott tőlem egy ötven soros lecseszészt, amikor piszkálódott az angolommal kapcsolatban ;) Azóta igazán, őszintén szeretjük egymást vele, és olyan jóízűeket nevetgélünk, hogy valami csuda! ☺ Sőt, amikor bocsánatot kérek az angoltudásom hiányosságaiért, teljes türelemmel van irányomba és tanít: semmi gond, mondd csak, ami eszedbe jut, majd kitalálom mire gondoltál! :D "A" betűvel kezdődik a neve. Mindig úgy gondoltam, hogy az "A" kezdőbetűs nevek viselői intelligens férfiak. A családneve kiejtésben megegyezik egy amerikai egyetemével. Amikor először megpillantottam a fotóját, megfogott. A szemeiből áradó tiszta ragyogás. Tiszta és őszinte. A vakító mosolya. A széles mosollyal mosolygó emberek egyenesek, nincsenek sutyi kis titkaik, azt gondolom ők kimondják, amit gondolnak. Nyíltak, közvetlenek. Olyan összkép fogadott, ami szívenütött rögtön, és azt gondoltam: Ő egy különleges ember! A másik amit azonnal tudni véltem: Ő egy istenfélő ember. Így nem ragyon senki -Isten nélkül. Jól van, nem untatlak tovább benneteket, lassan mennem kéne önéletrajzot vinni egy ügynökségre. A hétre nincs munkám még. Semmi. :( Már csak annyit mesélek el Róla, hogy élt már Amerikában, Brazíliában, Portugáliában, Cipruson, Oroszországban, Ukrajnában, Olaszországban, Angliában persze, és a többit elfelejtettem. Látogatóban járt már Hawaii-on, Dél-Afrikában, Taiwan-on és Ugandában és Franciaországban. A lista itt sem teljes. A sok utazás egyik fő oka, hogy anyuka volt hosszú ideig az ugandai nagykövetasszony! ☺ Kedveske jelenleg egy kórház mentális utókezeléssel foglalkozó részlegén ápoló, ahol öngyilkossági kísérletek és drog túladagolás után figyelnek meg embereket. Másodállásban grafikus designer egy cégnél, az egyetemen az idén fog végezni e témában. Rendkívül dolgos, szorgalmas, kitartó, céltudatos és türelmes. Nyitott és elfogadó, rugalmas és szerény. És hisz Istenben! ☺ Imádkozik értem... Beszélgetés-töredék: "Meséltem már, hogy a bátyám egy orosz nőtt vett feleségül? -Nem, még nem. -Birmingham-ben élnek. -Nemzetközi család. -Igen, az. -És mi a helyzet a nővéreiddel? Egyik egy amerikaival kötött házasságot, Kaliforniában élnek. A másik egy ugandaival kötött házasságot és ott élnek. (Ír... Töröl... Ír) -Én pedig egy magyar nőt fogok feleségül venni. Remélem!" ☺ Hát, ennyi...