Rémmesék a tökhintógyárból

Sziasztok Aranykáim!

Ha hiszitek, ha nem: nincs erőm írni...
Ülni is alig itt a széken.
Zsong és kóvályog a fejem, annyira enervált vagyok, hogy az előbb lefeküdtem -egy röpke órára.
Szép, ugye? Hazajövök munkából, és ahelyett, hogy üdén, jókedvűen tevékenykednék, elterülök az ágyon és elalszom, majd alig tudok észheztérni. Pedig rengeteg dolgom lenne. (Szerencsére a két ládikó  barack ki fogja bírni holnap estig, hogy eltegyem őket, annyira kemények)

Ma kb. 10-szer haltam meg! Mondja meg nekem valaki, miért vonzom a pszichopatákat??? A lelkileg trottyokat, a nulla önuralommal rendelkező, rosszindulatú embereket?
Hhhhhh...

Ma el lettem zavarva a városba (így!) matt festéket hozni, hozzávetőleg háromszor vagy négyszer lettem letolva és falhozállítva FÉLKÉSZ, vagyis befejezetlen munkák kritizálásával. Én úgy tudtam, akkor szokás valamit kiértékelni és véleményezni, ha már kész van. Hát itt nem! A bértáblákat önszorgalomból már átmásoltam augusztusra, átdátumoztam, kiüresítettem, aktualizáltam őket, de be kellett fejeznem, mert jött a város egyik legnagyobb cége, akiknek AZONNAL szállítólevelet meg számlát kellett írni több százezer forintról -és nem akartam elbaltázni. El is készültem vele, elvitték, árut lerakták.
Festős kollega jött, hogy mi újság a finomstruktúr fényes festékkel? Mondtam, hogy épp befejeztem a festékgyárak körbetelefonálgatását, de ilyen nem létezik (tudtuk is) viszont pár perc múlva visszahívtak valahonnan. VAN nekik. Nyargalok át az udvaron, viszem a jó hírt a festőnek. Szuper! Rendeljünk 3 kilót! Visszatelefon, megrendeltem, holnapra itt lesz! Pitty-putty- a céges telefon jelez: e-mail-ünk érkezett. Kattintok rá. Eddig a műszaki technológussal értekeztem festék ügyben, vele le is tárgyaltam,  hogy van festék, és holnapra itt is lesz, délután kész a munkadarabjuk. Nos, most a cég vezetője, a naaagy Ibramov úr írt személyesen NEKEM ;) hogy amennyiben lehetséges, mondjuk vissza a festékrendelést, mert a partnerük elállt a munkadarab felületkezelésétől.
Rohanok az udvarra, műhelyekbe, keresem főnököt (még mindig megfeledkezem róla, hogy elég lenne a megfigyelő rendszerre rápillantani, hol van és úgy rohanni utána -bár mindig gyorsan helyet változtat) mondom neki mi van, kimeresztette még az üveg szemét is. Kérdeztem, visszamondjam a festékrendelést? Ne! De felszámoljuk a naaagy cég legközelebbi munkájához az árát. Szaladok vissza az irodába, pötyögöm be a naaagy cég exceljébe, hogy ehhez a munkához hozzászámolni a  RAL 9005 fekete kültéri fényes finomstruktúr festék árát, szállítási költséggel együtt! Mentve!

Következő feladat: kárpitos srácot hívni, hogy a rúdtakaró ponyvák elkészültek-e már? Nem veszi fel. Kiírás marad a papíromon, majd később még próbálom. Közben telefon főnöskasszonytól:  ugye nem felejtetted el, hogy a három Mango csomagból csak egyet kell átvenni, a másik kettőt vissza kell küldeni?! Mondom nem, a 21.000-et kell átvenni! Igen. Szia!
Mit is akartam csinálni? Ja, befejezem a bértáblákat.

Bahh megjöttek a másik naaaagy cégtől. Vitya -de őt legalább kedveljük ;) Jófej, udvarias, és mellesleg az öcsém fociedzője volt egy időben. Kevés pozitív emberek egyike. Ő is hozta az aláírnivalókat. Aláírtam, pecsételtem, átvettem, két kedves szó, elment.
No akkor! Bértábla!
Dagi undok kollega jön, hogy kéne neki valami tartóvas, bekísérem a polcok közé, kiveszi, kiviszi.
Leülök. Jön kollegina, hogy adjam már oda főnökasszonynak Ati csillámporos festőruháját kimosni. Rendben! Kiviszem.
Leülök. Nnnna! Igen! Ki kéne deríteni, hogy a 8-as fúvókákat honnan szokták beszerezni? MIVEL a főnök megtiltotta, hogy kérdezzek tőle!!! :D Igen! Csak ha életbevágó!!! Jaaa, hát nekem aztán nem az! Ezek után meg pláne!!! Szóval keresgéltem azt a szart bizonyos fúvókát, de nem találtam két cégnél se, aztán az volt a tippem, hogy a szegrendelős webáruházban is ránézek. Meg is találtam ott, de csak a 72. próbálkozás után, ugyanis a becsületes neve a drágaszágnak az, hogy "áramátadó". De főnök szerint ez EGYÉRTELMŰ!!! Ha meg nem, akkor nézzek utána a beszerzésekben. Hát persze! Amikor mindenapróság mellett van legalább ötféle számkód, betűk, amikről fogalmam sincs, a csiszolókorong fibertárcsa néven van, a Roller Chain-t mi Görgősláncként tartjuk nyilván, következő helyen meg a cégtulaj nevén, aki Nyári Oszkár -akinek ez nem egyértelmű, az menjen el a sunyiba!!!
Ezekután kikerestem a lángterelőt is!

Akkor autóba pattantam, hoztam drótot a Szipi-szupi Ker-ből, meg réz küszöbsínt.
Mire visszaértem, elérkezett az ebédidő, de nem mertem elmenni Erzsi mamához, mert ki tudja éppen mit szart a kutya gondolt ki a főnök, inkább megvártam. Néha így 3/4 2-ig is elücsörgök, mert nem tudni... Elmenőben mondta, hogy elmegy ebédelni, mondtam rendben! Visszanyit: Ágotának (nagyobbik lánya) van még pénze a kasszában csomagokra. Nincs, ő tartozik 8.400 Ft-ta, de nem tudom nejeddel hogy beszélték meg? Lejlának van még itt húszezre (kisebbik lánya) mert jön ma csomagja. Mondja, hogy ő azokat már átvette! Kérdem, hogy csak az egyiket ugye, mert kettőt vissza kellett volna küldeni.Mi? Ő átvette mindhármat. Hááát....
Kiment a mellettünk lévő nyárikonyhába, ami vadiúj, a nyáron épült, most ott kajálgatnak családostul. Kiment, és torkaszakadtából ordított, üvöltött, kiokádta minden dühét  alányának, hog ybe van ez fejezve, ide többé nem rendel!!!!! Kiscsaj: de hát én mondtam Amálkának, hogy... Nem éééérdekeeel *üvölt* elegem van a csomagjaitokból, már mindenkinek jó csak nekem nem, ne keverjétek nekem ide a magán dolgokat, tisztára ki vagyok készülve!!! De apa, miért rám ordibálsz? Mert elegem van és ezt be fogjuk fejezni!!! Nem elég nekem, hogy szarul megy a cég??? Ti mindent elköltötök rendelgetésre??? nem tudok a munkámra koncentrálni!!! De apa, miért velem kiabálsz??? Mert a faszom teli van ezzel!!!.............. Én meg ott lapítok a papírfal másik oldalán, ők ordítanak egymással, és tudatában vannak, hogy mindent hallok!

Közben azt hiszem, a tavalyi járulékkiadásokat gyűjtöttem ki folyószámláról. A torkomban a szürke, dagadó gombócok lüktettek a feszültségtől. Haza akarok menni! Haza akarok menni! Nem mehetsz! Enni kell adnod a gyerekednek! Haza akarok menni, Istenem, haza akarok menni! :(
De ennünk kell.....................
Főnök bejött, halk és szelíd hangon közölte, hogy Amálka menjél ebédelni! -Rendben!

Aztán felpattantam a cuki rózsaszín-fehér bringámra és nem győztem kifújni magamból a gyilkos füstöt. Aaaakkkora levegőket vettem és fújtam ki, amekkorákat csak bírtam, közben a csodás, hatalmas nyárfákat néztem a rét szélén, mert a birka nyájat, akik ott legelésznek, és van egy csomó fekete bari is ott! :)  A szép bárányfelhőket a kék égen. A nap simogatott egész Erzsi mamáig. Jaaaj, a Jóisten annyira tudta, hogy szükségem lesz még Erzsi mamára jó sokáig. Kint Angliában csak azért szorongtam, hogy Ő megmaradjon, mire hazaérek. És tessék: jó egészségben van és majdnem minden nap nála ebédelek: ANNYIRA BOLDOG VAGYOK!!! :)

Szóval megebédeltem nála, Oli is átjött. Meglátott: mi van Anya?! És már tolta is oda a vállát, én meg ráhajtottam a fejem két pillanatra. És csak legyintettem. Ez elmondhatlan!
Erzsi mama lökte a rizsát, nekem zsongott a fejem, nem hallottam semmit, csak ettem, bámultam magam elé és azon morfondíroztam, hogy nem tudnám elviselni, ha nem jöhetnék ide minden nap 20 percre!

Visszamentem, és elkapott, hogyaszonydja: MINDIG elrontod a bértáblákat!!! Még be sem fejeztem te *****! És csak mondta-mondta-mondta a neje előtt persze, én meg, tudjátok, nem szóltam semmit. Valószínű nem helyes, de fölösleges lett volna!!! Már túlvagyok mindenen. Eljutottam az aljára, nincs értelme mondani neki semmit, mert keresi a hibát.TUDTA, hogy nem fejeztem még be, mert azt puffogta, hogy inkább el se kezdj valamit, ha nem tudod befejezni!
És mondja ezt nekem, akinek az egész napom arról szól, hogy azon lavírozok, mit hogyan tudok befejezni, összeszervezni úgy, hogy mindenkinek mindene klaffoljon!

És ezek a dolgok még csak a jéghegy csúcsai, mert ilyenkor, mikor már élő halott vagyok a stressztől, el szokott sütni tök váratlanul egy-két "poént", pl. csomagot készítettem a futárnak, és ugye mi nehéz vasdarabokat postázunk, ezek közül az egyiket a földön csomagoltam, mert nem bírom emelgetni! És akkor odaröfög egy olyat, hogy "látom, szeretsz hajolgatni!" Mástól aprócska disznócska viccnek venném, és lecsapnám a feldobott labdát, de tőle egyenesen molesztálásnak és zaklatásnak veszem, és nem válaszolok semmit! Fujjj!

Nos, ezzel még tényleg csak az alaphangulatot festettem le, felületesen. Nagyon ki vagyok készülve, gondoljatok rám, mert nem akarok rámenni! Napi 9 és fél órában vagyok kitéve abnormális dolgoknak, alig tudom elviselni már az ottlétet is.
És az sem segít a helyzeten, hogy Pistuka már egy hete szüretelni van -mert ugye van szüretelőkombájnja, és mindenki őt hívja- és még egy hónapig nem lesz -egyetlen örömem a cégnél.
És... nagyon hiányzik! (Hát, pfff.... lehet) :)
Puszz!
Mindenkinek jobbat ennél! Ez már túl sok!