EL VAGYOK ENGEDVE!!!

:D :D :D

El vagyok, vagyunk engedve Angliába!!!
Húúú, a nagy kő.....

Tudjátok, az én főnökömnél nem úgy mennek a dolgok, mint más, közönséges földi halandónál! 
Napokig kellett várnom és figyelnem, mire az alkalom megfelelővé vált: megszólalni!
Kérdezni.
Felvetni valamit, s a többiről hallgatni, várva a legközelebbi ALKALMAS időpontot.
Napok teltek el.
Ma hazaindulásom előtt három perccel, gombóccal a torkomban (miután megdicsértek minket -ENGEM- ja bocsánat: őt a bámulatosan gyors válaszért; újraszerkesztettem egy árajánlatot és kinyomtatva, visszaszkennelve, e-mail-ben elküldve fél órán belül a budapesti székhelyű banknál volt a válasz, aztán végre sikeresen meg tudta rendelni az íbéjes dolgait, lefoglalóztak egy kocsit, stb.) újra felvázoltam előtte, hogy beszéltünk a november-decemberi egy-egy hét szabimról, és én beterveztem az időpontokat. Mutattam neki a naptárat, miközben bőszen ecseteltem, hogy természetesen a hóvégi zárás, a hóeleji nyitás meglesz addigra, az átutalásos számlák megírásával, a nagy cégünk felé a kompenzációs terv elkészítésével és összegészében mindennel.
Aaaannyira izgultam! Remélem nem hallatszott a hangomon!

No, nagyon felszabadult vagyok most, sokáig tartott a kín, de megszületett a "gyerek"! :)

Most már csak előre van! Annak ellenére, hogy csak Isten tudja, mi fog ebből kisülni? Mennyi pénz, mi és hogyan?
Rábíztam magam!

Pussz-pussz!
Amálka, elengedve :)