Még mindig kuncogok... :) :) :)
A betyár kölke (Zé, az unokatesó) kissé spicces állapotban érkezett (Húsvét van, no) és mivel szódát nem hozott, töményen iddogáltuk a rozét. Én vigyorgós-kacarászósra ittam magam, ő tántorgós-nagyon viccesre. :D
A kanapén kucorogva mesélt sokat, azt hiszem a jó házifröccs megadta az alapot, jól elvoltunk. Oooolyan illata volt, hogy majdnem ráugrottam, ahogy megpuszilt megérkezésekor... Hűűű...
Ő kezdte amúgy. Tudjátok, mikor magyarázás közben hozzád ér a keze, aztán megpaskolgat "véletlen", azután pedig ott felejti a kezét. Aztán, megfogta az enyémet. És így tovább.
Megbeszéltük, hogy rokonok vagyunk-e? Rávágta, hogy NEM!!! :P :P :D Szóval -mondom- megtagadod a rokoni viszonyunkat. Azt mondta, határozottan!
Hát, kérem szépen, én ma meg lettem csókolva, és összebújtak velem, és spicces állapotukban ölelgettek, és ha hagyom magam bizony, nem szűzlányként ébredek holnap reggel... :D
De nem hagytam! :P
Ui.: majd legközelebb... ;)
Ui2.: az holnap van............
Ui3: állítólag kb. 2015 óta vágyott erre az alkalomra.....(?) :O
Jó éjt! :)
Bakker! :D
VálaszTörlés:) :) :)
Törléshehe, már csak egyedül leszek muffin úgy látom :D:D:D:D:D
VálaszTörlésHa ilyen ütemben haladnak az események akkor beüt nálad is a szerencse hamarosan 😀
TörlésAmi azt illeti ez nálam nem szerelem....
Hát nem bánnák már valami borzongatót, hidd el :):)
VálaszTörlés