Épp végeztünk ma,úgy fél kettő tájékán, egy felújított, de még fűtetlen, dermesztően hideg ház takarításával, és ekkor csörrent meg a telefonom.
Moses! 😊 Jó főnököm, drága barátom ❤
Egy hete nem találkoztunk és nem is beszéltünk, már kezdett nagyon hiányozni! Gondtam is rá, hogy megcsörrintem hova tűnt, hogy van.
Erre ma Ő hívott😊
Kérdezte hogy van Olivér? S a többi, mire jeleztem, hogy "épp most végeztünk egy házzal a lányokkal", hogy értse, én most nem szeretnék/nem tudok magánügyekről beszélgetni.
Szóval kihangosítottam és konferenciabeszélgetés lett belőle. Vihorászással.
Közben elmondta, hogy épp Washingtonban van 😮😮😮 Mi? Hol vagy? In di júeszéj??? Yes😊
Nem akartuk elhinni...
Jó lélek kiutazott valami biznic miatt.
Még pár dologról elviccelődtünk így négyesben, aztán letettük.
Sokáig mosolyogtam😊😊😊 A drága felhívott Washingtonból😊
Annyira szeretem ezt az embert!
Irkásztam is neki miután letettük: üzletről, mindenről. Mindent köszönt.
Mondtam, hogy nincs mit, mindig itt van a szívemben. Azt írta: "ahogy te is az enyémben".
A sok ramaty dolog után, ami az elmúlt napokban történt, és azután, hogy csontig átfagytam a házban -ez a pár kedves mondat megmelengette a szívemet.
Pussz Amál: Washingtonban is gondolnak rám 😊
Elhiszem, hogy jól esett, főleg, amikor nagy a kaka az ember körül ♥
VálaszTörlés