Irányíthatatlan szerelem

 Felsültem...

Szerelmi ügyekben. Teljesen.

Pedig, ha valaki éveket szánt rá, hogy kidolgozza magát lelkileg, hogy taktikákat-praktikákat-okosságokat tanuljon, hogy imádkozzon a jó jövőjéért -szerelmi ügyekben is- hát akkor az én vagyok. Igyekszem foglalkozni magammal, ami nekem nagyon nehéz, mert senkitől se láttam a nőiség mibenlétét a családomban. Milyen az igazi NŐ? Csak puhatolózom, tapogatózom, néha felvillan valami fény, és igazán használható tudást is találtam hozzá, úgy érzem. És a Feljebbvaló is a tenyerén tart - a bajok felett lebegek. Nincs már régről hozott fájdalmam, bánatom, semmi. Persze töröttségem van, lehet, hogy nem sok, csak egy, úgy egyben, de az jó mély... Azt hiszem, érződik rajtam ez az elmondhatatlan, mély fájdalom.

Mostanság egyébként kezdek rátalálni magamra.
Valószínű ezt vette észre rajtam J. is, aki visszatért a két évvel ezelőtti múltamból. Nem kéne foglalkoznom vele sok ok miatt, de nem tudok nem rá gondolni. A szerelmes dalok nekem róla szólnak, ő bennük a nagy Ő. Csacsi dolog, igaz? Lehetetlenségekbe szerelmesnek lenni. Vajon mitől bolondulunk meg valakiért, a másikért meg nem! Mitől kell egy valaki, és mitől nem a másik?

Annyira érzem a szívét, a lényét, olyan kellemes társaság! Megismertem pár kellemetlen dolgát is, de a jó sokkal-sokkal több vele kapcsolatban. Érzem az ő töröttségének is a lényegét. Megoldható. Meggyógyítható.

Hhhh...... Franc!!! Miért? Miért? Miért???????

Az eszemet kordában tudom tartani, az érzelmeimet nem. Röpdösnek ki tudja, hány felé... Fel, le, összevissza, s mindig ugyanoda.

Elég, ha a jól-létünk miatt lemondunk mindenről, és akkor simán csak megúszunk mindent, és soha nem lesz semmi bajunk? De legfőképpen soha semmi sem lesz. Elég?
Vagy jobban megéri azt a kicsi jót is elfogadni az élettől? Befogadni, ami jó lehet? Amennyi jó az lehet?

Annyira pocsékul vagyok! :( Sírhatrnékom van. Úgy szeretem ezt a férfit!  Valami elképesztő hatással van rám.

Tudom, amit tudok, de nem tudom ugyanúgy érezni is... 
Nem tudok jó, szép, pezsdítő dolgok nélkül élni. Nem tudok öröm nélkül élni.

Nyaf-nyaf- nyaf!
Pá!