Ez egy újabb mese.
Rólam és az értetlen világról. Vagyis nem a világ az értetlen, hanem gyermekeim édesapja, a volt férjem... Ő az ellenszél, nem inkább viharnak nevezném!
Ma sikerült Tündér Albival "elbeszélgetnem", mely csevely olyannyira jól sikerült, hogy már elég erősen fáj a gyomrom! :(
Miért jutott nekem az, hogy az élet -mások számára egyértelmű- dolgait fejtegetnem kell a Gyermekeimnek? Miért 19 évesen kell szájbarágnom egy felnőttnek látszó kisfiúnak, hogy mi az élet értelme és ha jól szeretne élni, akkor ahhoz mik a játékszabályok? Miért kell nekem alapvető és evidens dolgokat úgy tanítanom, mintha valami érthetetlen, űrből jövő tanítások lennének, amiket csak én tudok -meg esetleg az UFO-k, mert az én gyerekem annyira értetlenül hallgatja?! :O
Ki vagyok merülve...
Pedig még minimum egy Szélmalmot meg kell állítanom... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése