Mivé leszek?
Igyekszem -de tényleg és igazán és első vérig és becsülettel, azt hiszem és kitartással- de annyira üres vagyok... Kongok belül. Aszalódok összefele. Félek, elmúlik belőlem az emberség, elmúlok ember lenni. Csak vagyok, de ezek már csak a csontjaim, amikre rászáradt a sovány hús. Nincs bennem élet, csak a létezés.
Olyan egyedül vagyok! Már fáj magamban létezni :)
Miért nevetek? Mert az élet úgyis csak kinevet, majd két röhögés között csak kínoz tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése