Élve meghalni

Azt hiszem ma eljutottam ide. Élek de meg vagyok halva.
És nem változik semmi.
Bárcsak látnám a körülöttem folyó nagy harcot -hogy érteném...
De már nem értem.
Ma egész nap zokogva sírtam, néha üvöltöttem és sikítottam és toporzékolva ráztam az öklömet és ordítottam!!!
Magamban.
Mert dolgozni azért ugye kellett.

Befele folynak a könnyeim.
Tudom, hogy felejtek már és javulok és kifele menőben vagyok és már nem szenvedek. Úgy.
De minden napra jut valami új szeletke a gyászom tortájából.

Fujjj!