Az én Drága Erzsim annyira vicces nő volt fiatal korában! És én annyira szerettem! Mindig rajta lógtam, nagyon sokat voltam vele gyerekkoromban.
Igazi példaképem!!! Jóravaló, dolgos, sok mindenhez ért, talpraesett, és nem utolsó sorban felnevelte a húga árván maradt kilenc gyerekét. Húsz éve ment erre. Mai napság már 73 éves. Én meg 43 :)
Néha annyira utálom! Olyan tapintatlan és nyers, hogy kötélidegzet kell hozzá, hogy hétről-hétre megbocsássak neki, és ne határozzam el végleg, hogy soha többé a tájára sem megyek. de aztán... Aztán mindig minden nyűgjén túllépek. Ha Őt kivetem az életemből, akkor vajon ki maradhat benne???? Mert igen kevesek érnek fel hozzá!!!!!! Igen kevesek!
Szóval nagy levegő (a tüdőm már patyolat tiszta!) és megyek hozzá megint és keresem és csak úgy beugrok hozzá mun-ka után. (Mindig olyan jó rend van nála, szép az udvara, kertje és mindig süt hétvégén)
Na mindegy, ennyi volt a történelemóra, azt szerettem volna leírni, hogy tegnap is átmentünk hozzá a fiúkkal, akik hamar kihúztak az udvarra marháskodni. Én meg érdeklődtem az előző napi cserepezésről tőle, mert Csaba öcsémnek volt segíteni. Kérdeztem, hogy "Magán kívül volt segíteni más is?"
Erre mit válaszol a komoly nyanyikám:
-Én magamon kívül voltam, de nem volt senki más!
:D :D :D
Tót vér: mun-ka, humor, szeretet! :)
Jaj, de szeretem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése