Az ember lánya időnként, pár hónaponta, lecseréli a fogkeféjét különféle higiéniás okok, szőrkopás okán. Én legalábbis így szoktam.
Múlt héten vasárnap este is megragadtam a kis sikálót és vidáman körbemosogattam vele bűbáj fogacskáimat. Meg kell mondjam, valahogy elég furának éreztem a fogkefémet, mintha a sörték íve nem lenne olyan, mit volt.. Hm?... Megérett ez is a cserére -gondoltam, aztán gyanútlanul elmentem szundikálni.
Kedden este átjött a Lányom, sokáig beszélgettünk, majd az ajtóból visszakérdezett, távozóban, hogy "Anya, Ati nem hagyta itt véletlenül a fogkeféjét??? Olyan sötétkék volt neki!"
(Azt hittem elájulok, mert megvilágosodtam, visszaléptem a fürdőbe, és bambán megállapítottam magamban, hogy van ott egy sötétkék fogkefe, de az NEM AZ ENYÉM!!! Jaujjj!)
Ránéztem Mercire, és azt hiszem minden kiült az arcomra, mert csak annyit mondott sopánkodva-félig nevetve, hogy: "Nnneee, nem akarom tudni!!!" :D
Hát pedig de!!! :D Vagy hat alkalommal Ati fogkeféjével mostam fogat! (Fúúúújjjj!!!!)
Ez van, bármennyire is kiráz a hideg... :D
Most már tényleg itt az ideje, hogy vegyek egy újat! ;) :D
hihi...ez most durván jó volt a vérfagyisztó hétfő reggelen :):):):)
VálaszTörlés