A mai nappal lezárult valami az életemben véglegesen és örökre, ami lehetővé teszi végre, hogy újat kezdjek!
Ez előtt azt hiszem ne értettem, vagy inkább nem éreztem át annak a súlyát, hogy milyen fontos tényleg lezárni eseményeket, szakaszokat az életemben. Sorsfordító erők vannak és működnek benne! Amire rá kell csukni az ajtót, arra rá KELL csukni az ajtót és úgy hagyni: bezárva!!! És nem szabad nyitogatni, a saját érdekünkben.
Ma végre lelakatoltam. Soha még csak oda sem fogok nézni!
De és egyúttal kinyitom azt a csikorgós, berozsdásodott, sok-sok mázsa súlyú kapumat a kedves, új, jó előtt! Lehunyom a szemem, és várom, hogy megcirógassa valami az arcom, és amikor kinyitom a szemem, a Kedvesség mosolyogjon rám! :)
És végre nagy levegőt vehessek (képes legyek nagy levegőt venni) a frissből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése