Adás-vétel

Ki gondolta volna még pár hónapja, hogy ekkora kupec leszek valaha? Ha a dolgok ennyire így alakulhatnak -hogy olyan dolgokkal foglalkozik az ember, amik korábban eszébe sem jutottak- akkor nagyon úgy tűnik, hogy belőlem egyszer még akármi is lehet! *sóhajt*

Nem is tudom, keserű vagyok-e, hogy pont úgy érezhetem magam, mint egy kivert kutya vagy végtelenül örülnöm kellene, hogy még itt is, most is van megoldás?
Persze... azt hiszem, tudom a választ. Mégpedig hogy kutyául érzem magam, de valójában nagyon szerencsés vagyok!
Majd elmúlik.
(Nem tudom, a gyerekeim ettek-e ma főtt ételt?!)

Két vevőm volt a nap folyamán. Egy fura, szakállas pacák, akit a neje küldött a gyönyörű gyertyatartóimért, csak épp feleannyi pénzt hozott, mint ahogy megegyeztünk. Hazament üres kézzel.
Szóval a gyertyatartók is Sikolastika, a nagyon bájos néger lány tulajdonai lesznek! ☺
Visszajön értük.

No, most "végeztem" Monica-val a tüneményesen aranyos spanyol lánnyal. Milyen cukor volt!!! ☺ Derékig érő hullámos haj, fülig ért a szája. Mesélt, beszélgetett. Pincérnő egy étteremben, amúgy biológusnak tanul Barcelonában. Járt már Magyarországon és agyon dicsérte. Az ételeket is.

Szóval Monica gazdagabb lett a képen látható kerékpárral:

Sikolastika pedig ezen tárgyak boldog tulajdonosa lett:

Valamint egy szép alpaka tálcáé, amiről nincs képem. És ugye visszatér a gyertyatartókért:

Mára még a piperetükörért ígérkeztek:

Szóval ezek mentek ma meg a bárányfelhők. ☺ Zárul Amálka Bazárja! Puszi mindenkinek és szép vasárnapot!