Dilemma

Bizarr. Maga a tényállás is,de az is, hogy én erről írok. (hhhhh) Ahhoz, hogy döntésre jussak, kiírom magamból, bár a lelkivilágomban és a gondolkodásomban ezernyi rétege, miértje és nem-je van ennek a kérdésnek. Hát igen: "nemje" van "igenje" miért nincs? Vagy legalábbis a nemeknek csak kis töredéke az igen. Konkrét ajánlatot kaptam ma rá. Olyan valakitől aki "zöld lámpás" úgymond. Független is, korombeli is. Jóképű is, bár kövér. Nekem a soványak jönnek be, de tudjuk az utóbbival is hogy jártam?! És ha már fölhoztam, sajnos úgy tűnik, még mindig hozzá eredeztethető vissza, hogy ennyi ideig nem tudtam ránézni senkire. Két éve és két hónapja hagyott el, s talán idén tavasz végétől datálhatom azt, hogy fájdalom nélkül élek. A kín nélkül, amit maga után hagyott. Nekem ehhez barátok kellettek, irdatlan nagy hit, terápia és még sorolhatnám mi mindenbe kapaszkodtam, hogy felálljak abból a letaglózásból, amit tőle kaptam. A hűségemért. A szeretetemért. Neki alig kellett több, mint egy év, hogy megnősüljön. Hogy elvegye a szeretőjét, akivel csaltak hónapokon át. Megházadodott ripsz-ropsz. Ő, az örök független. És azóta már túlvannak 3 lombikon a 47 éves feleségével. Ő, aki sose akart gyereket. Mindegy is! Legyen boldog! Csak már nekem jó lenne kitörnöm ebből a lelkinyomorból, amiben azóta is vagyok!!! Le kéne porolnom magamról a hamut, amibe valaha volt nőiességem beleszürkült... Minden látszat ellenére gyáva vagyok! Legszívesebben a világból is kirohannék, ha egy férfi közelít felém. Én nem vagyok nő. Én nem nő vagyok! Csak egy élőlény, ami bárki más igényeinek inkább megfelel csak a saját maga létezéséről, vágyairól ne kelljen tudomást vennie! Mégis vannak! Itt sírnak belül! Minden rendben is van csak nehogy valaki megzavarja őket! Egy kérdéssel! Mert akkor fortyogni kezdenek és zűrzavar lesz és méreg és düh. De miért??? Ez nem jó így! Valami nagyon nem jó! :( A nőiességemen dolgozom már egy ideje! Nagyon sokat. A külsőségekkel kezdtem. Frizura, kozmetikus, ápoltság, szép körmök. Szép ruhák, torna és a többi. Sok munkám van már magamban, na! Aztán mindenféle olvasmányokkal és jótanácsokkal próbáltam edzeni a lelkivilágomat, felfogásomat, elképzeléseimet -magamról. De azt hiszem ennél többre nem jutok magammal. Magamban. Úgy tűnik, igaza lesz Marcsimnak: nővé csak egy férfi tud tenni, de ő pillanatok alatt! Tulajdonképpen egy-két (sok, nagyon sok) kufircra kellene igent mondanom valakinek, aki ilyesfajta együttlétekre vágyik. Vele én se többre, bár intelligens és jólmenő vállalkozó. Egyszerűen csak érzem, hogy más lesz a párom és nem ő. És azt is érzem, hogy nincs messze már a szerelem az életemből. Meg azt is, hogy valaki segíteni fog nővé válnom ismét, előtte. Hát, lehet, hogy most kinevettek, hogy pro és kontra érvek felsorolása után, komoly lelki harc útján kell magam rávenni egy kósza akcióra, 26 hónap után... De ez nekem most olyan, mint középkori szűzlánynak levágni magáról az erényövet. Vagy inkább mintha nemcsak erényöve lenne, hanem a teljes testét páncél borítaná. Meg kell engednem ennek a férfinek, hogy megtegye velem, amit meg kell tennie. Még mindig mellébeszélek. Mindig mellébeszélek! Tehát le kell feküdnöm ezzel a pasival, hogy nővé váljak. Teljesen. Hogy megtanuljam élvezni a szexet. Hogy eltűnjenek a gátlásaim. Ha most nem teszem meg, örökre így maradok... Még sosem kértem meg senkit, hogy szorítson nekem, hogy képes legyek ágybabújni valakivel, mindeközben ne csináljak hülyét magamból,de ez most sorsfordító! Úgyhogy Kedveskéim, mindent bele! (Vagy mi?) Amálka, túl élete legőszintébb bejegyzésén