2016. január 17., vasárnap

Elpárolgott

Azt hiszem Mr. Hughes megérezhette, hogy nekem nem annyira tetszett ő. Nem tudok mit csinálni. Kedves, tapintatos, nyugodt ember, valamiért igen tiszteletreméltó. Csütörtök este még beszéltünk róla, hogy pénteken meglátogat egy teára és egy ölelésre, aztán pénteken dolgoztam, nem jelzett semmit, én meg nem kérdeztem rá! Azért eléggé megsértődtem... Szombat délután írt, hogy hogy vagyok, de két óra múlva láttam csak, hogy üzenet jött tőle. Válaszoltam. Viszontkérdeztem. Válaszolt. Slussz. Látom, hogy folyamat fenn lóg a társkeresőn ahol megismerkedtünk, tehát nyilvánvaló, hogy annyira mégsem szerelmes belém :D Aztán ami igazán fura: hiányzik... Ki érti ezt? Annyira tapintatosan bánt velem, olyan szépen fogalmazott, hogy ez mind nagyon jólesett nekem! És egyfajta lelki nyugalmat adott az, hogy törődik velem és folyton érdeklődik. Na, szóval ez van.

3 megjegyzés:

  1. Nem baj, majd lesz más.:):) Azért kezdetnek nem volt rossz.:):)

    VálaszTörlés
  2. Most van az ideje annak, hogy nem szabad elszomorodnom. Tanulnom kell. Figyelem magam. Azért vidám nem vagyok, csak reménykedő...

    VálaszTörlés
  3. Jaaaa, ilyen ismerősöm nekem is volt.
    Kedves, intelligens, okos, bombáz az érdeklődésével, királylánynak érzem magam mellette, épp csak látni nem akar.
    Mr. Hughes utódja már remélhetőleg nem ilyen lesz, én neked drukkolok. :**

    VálaszTörlés