Legyilkolva

Sziasztok Drágáim! Néha kérdezitek, hogy vagyok? Meg, hogy miért nem írok? Most csak éppen, hogy nem sírok, a nyakam befeszülve, úgy ülök a kanapén a telefonommal a kezemben. Szörnyű! Ahogy élek itt, Angliában, azt hiszem, hogy ennél megalázóbb már csak az lehet, ha minden nap megerőszakolnak, megvernek vagy megölik az ember gyerekeit a szeme láttára... 😕 A totális kiborulás szélén állok. Másokkal lakom irgalomból -nincs SEMMI magánéletem. Nem tudok időben aludni, mert a hálószobám a nappali és a konyha közt egy felfújható matrac, amit akkor tudok letenni, ha a házigazdák lefekszenek. Volt, hogy egy éjszakai műszak után, a hajnali előtt 2 és fél órát aludtam. Tévéztek. Nincsenek ilyesmire tekintettel. Ma adok nekik egy csomó pénzt. Persze az sem fog segíteni semmit. Ma rosszul lettem a munkahelyen, mert megjött a Főgonosz dolgozni, és már annyit keresztbetett nekem, hogy attól is irtózom, ha egy légtérben kell lennem vele. Haza kellett jönnöm. Félúton negyed órát ültem egy padon -a hely gyönyörű volt, szó se róla- mert minden erőm elszállt. Az autószalonban nem vagyok hajlandó több ócsárlást és alázást eltűrni, így tegnap "csak" éjjel fél 11-ig voltam, és nem vállaltam a mai műszakot! Mindig mindent bevállaltam eddig. Mindent. Délután felhívott a főnök... Kértem tőle fél órát, beszélgetni sok mindenről. Lesz neki. Ő kérdezte, mikor jó nekem? Szédülök, annyira rosszul vagyok már mindentől... Lehet, hogy holnapután hazamegyek!!!