Itthon

Sziasztok! :) Itthon vagyok! :) Talán végre a lelkem is. És talán végre a lelkem utolérte a testemet, és lassan megemészti az itthoni helyzetet és belenyugszik mindenbe, ami itthon vár, várt. - - Megvallom, nem könnyű szegénységbe visszatérni, nem könnyű ugyanott találnod magad, ahol, és amiből elmenekültél korábban -legyen az pár hónapja vagy egy éve. - Persze amiatt mentem el és vágtam neki a nagyvilágnak (nem hagyhatom ki az írásból, hogy a Jóisten hívó szavára és vezetése alatt) hogy jobb körülményeket tudjak teremteni magunknak és egy kis pénzzel térjek haza, ami a későbbi lelki nyugalmunkat is megalapozza anyagilag. Azt hiszem nagyot lendültünk előre azáltal, hogy egy embert kivéve kifizettem az adósságainkat, úgy éltem a nyáron odakinn, hogy az első fizetésem után azért nem kellett szoroskodnom, persze az is igaz, hogy még Olivérről sem kellett gondoskodnom, "csak" hazaküldeni a pénzt a házrészletre és minden számlára, illetve befizetésre. - - A kinti élet nagyon nehéz volt többek között a nyelv miatt, amit én most kezdtem el tanulni. Igazi sikerélményeim voltak naponta, amikor is megtanultam két-három új szót, mint például "bank account" és hasonlók, mint például az a mondat, hogy "I would like to open a bank account, please" -ha bankszámlát szerettem volna nyitni. Vagy amikor a Gumifán akartam eladni cuccokat :D Azt hiszem én írtam a világ legviccesebb termékleírásait, de működött: a kacatjaim 90%-át megvették ;) Aztán tudjátok, kiszolgáltatva lenni annak, hogy holnap vagy van munka vagy nincs, hogy jövő héttől szállás kell, igen drága pénzért (amid még nincs meg) de keresned kell, mindeközben minden nap keményen és mosolyogva és kedvesen, és a munkáért hálásan dolgozni -elég idegpróbáló. Ha eldöntötted, hogy ember maradsz minden nap, történjék bármi is, ez szintén nagy kihívás, olyan típusú emberekkel körbevéve, akik -nem tudod miért- de első naptól esküdt ellenségeid. Minden bizonytalan, minden képlékeny, mindenhol rezeg a léc, és bármikor leeshet. - - A gyerekeid hazamentek egy hét után, ők ennyire jöttek, de az a gyereked is hazament velük, akivel legalább a nyarat együtt terveztétek kint, mert hazautálta a "jóakarat". Könnyek, sírás, értetlenség, megalázás és a "mégis-szeretnem-kell" harca. A hiányuk. Az emlékek, ahogy elhajt velük a fogadott taxi, és néznek hátra és integetnek. A lányod szeme... Minden nap egyedül a szép környezetben, luxus kollégiumban, kedves portások ééééés a világ legjobb, legédesebb, legkörültekintőbb, legviccesebb, legnégerebb főnöke!!! :) <3 Jaj, annyira szeretem! :) Mindent neki köszönhetek. - - Ő nemcsak azt látta, hogy dolgozom. Még azt is meglátta rajtam, ha kedvetlen voltam, és már a reggeli gyűlésnél mélyen a szemembe nézve, őszinte érdeklődéssel kérdezte meg, hogy hávárjú? Én meg a magyaros-amálkás őszinteségemmel nem tudtam szívből azt mondani, hogy fájntenksz. Aztán napközben megtalált és félrehívott, hogy mi a baj? És ő megvigasztalt. Mindig! Ne aggódj! Nem lesz baj! Megoldjuk a problémát, segítek! Amikor hazamentek a gyerekeim, és mentem dolgozni mosolyogva, de ki voltak sírva a szemeim, az volt az első kérdése, hogy sírtál? Mondom igen. Erre ő már tárta is a karjait és sírást imitálva mondta, hogy ühüühhü-brühhühhü, hazamentek a gyerekeim, és jól megölelt :) És már nevettünk is. Máskor Salterns Marina-ban tartott nekem "prédikációt", miután megdicsért, hogy az utóbbi időben újra nagyon ügyes vagyok. (Az voltam egyébként folyamatosan, de sajnos a pletykák néha elérték nála a hatást, és azt gondolom sokszor nem tudta mi van, mert hallott, amit hallott, de közben látta, amit látott. Szerencsémre győzött az, amit látott!) Szóval édes beszédet tartott nekem arról, hogy a múltat a hátunk mögött kell hagyni, ami volt az volt, álljak erősen. Azt mondja, "Tudod Isten sokszor nem közvetlenül segít -tudom hát!- hanem küld egy embert hozzánk, hogy rajta keresztül segítsen nekünk. Isten ma engem küldött hozzád!" Tátva maradt a szám :) Nagyon boldog voltam. Azt is mondta, hogy legyek az, aki lenni akarok, aki én vagyok! Legyek az első a magam számára az én életemben. Ezt sokszor elmondta. No, annyira meghatódtam ez alkalommal, hogy át kellett mennem a másik helyiségbe -ahonnan páratlan lelátás nyílt a tengeröbölre és a kismillió, szikrázó napfényben fürdőző csónakra- és zokogva sírtam. Aztán visszatértem a konyhába, hűtőt pucolni, de előtte azért ismét jóóól megölelt. Minden rendben lesz "béb" megszólítással.... Hhhh. Mózi :) Nos, hazaért a Kiffiam, meg kell etetnem. Amúgy tud enni egyedül is, de hát na... :) Majd mesélek még a Gonosz Triumvirátusról Jó Főnököm körül, a koleszos és "albérletes" életemről, arról, hogy mi mindennel üzleteltem, illetve vettem, a cseriti shopokról, a repülésről, az utolsó pillanatokban megismert emberekről, és amolyan barátfélékről, akikről végül, meg már itthon derült ki, hogy valójában nagyon kedveltek. Ja, és a TENGERRŐL feltétlenül, meg az utazgatásainkról is. Megyek etetni és enni, és ismételten nekifutok elűzni a depressziómat. Sziasztok! :*