Lépcsőkurutty

Amikor ovikás voltam, sok gyerek lett beteg télvíz idején.
Tisztán emlékszem a képre: Anyukám kézenfogva vezet le az óvoda haaatalmas, nagy ívben kanyarodó lépcsőjén, a Tiszti Klub óvodájában. (Ide jártak a katona- meg rendőrgyerekek)
Azért Anyucival voltam, mert én is elkaptam a nyavalyát, amit a többiek: a lépcsőkuruttyot!!!
Hát, mit tudtam én?! Sok köhögés, naaagy lépcső, amin épp jöttünk le: lépcsőkurutty! Randa egy bajság és félelmetes is. Mindenki csendben emlegette, és hazavitte a gyerekét. Lééépcsőőőkurutty!

Na, ma eszembe jutott, mikor az orvosnál ültem kontrollra várva, el is mosolyodtam. Lehet, most is légcsőhurutom van?
Amúgy hétfőn voltam (egy hét kínlódás után) jó doktornőmnél, aki antibiotikumot és egyebeket irkászott fel, szigorú fekvésre ítélt, mert korábban már volt tüdőembólia-gyanúm... Fulladásig köhögtem egyébként, bepisiltem, be.... a köhögéstől, néha elég ijesztő volt, hogy majd' megfulladok. Fájt már a hasam a sok köhögéstől, a hátam meg kétoldalt érzem jópár napja. Láz, gyengeség kerülgetett, miegymás, nem is ecsetelem, elvégre már javulok. Ma reggel be is mentem dolgozni -önhatalmúlag, nehogy asziggyék mán, hogy szimulálok!

Mind kiderült -a mai félnap munka után- hogy igen, bronchitisem van, és nem enged még dolgozni! Kétoldalt hall zörejt a tüdőmben, egyáltalán nem szakadozott még fel. Menjek haza! Sípol a tüdőm!!!
Szóval lépcső(és egyéb)kuruttyom van ;)

Hejj, jólesik a pihenés, tényleg mondom, de már nagyon szeretnék meggyógyulni! :)

Remélem, Ti jól vagytok! :* <3

Puszi: Amál -kuruttya van...