Ma összetört bennem valami a testvéreimmel és a nagynénémmel kapcsolatban -örökre!
A mai nap történései után nincs több vissza, nincs több pardon, nincs több bocsánat!
Egyáltalán nincs semmi tovább!
Hogy hosszú éveken keresztül lekezeltek, gúnyoltak, kinevettek, megaláztak, de én mindig megbocsájtottam nekik és foggal-körömmel ragaszkodtam hozzájuk és tartani AKARTAM velük a kapcsolatot, mert hát a család az család!
Módfelett cinikusak voltak velem mindig. Minden alkalommal bántottak, de én mégis újrakezdtem -nem vagyok az a könnyen feladós fajta!
De ma... Ma majdnem meglincseltek...
El tudjátok képzelni, milyen az, amikor hét testvéred, AKIKET SZERETSZ, körbeállnak és üvöltöznek veled egy népszerű étterem parkolójában, hogy te milyen szemét vagy??!
És a képedbe vágnak (ordítanak) 25-26 évvel ezelőtti dolgokat, amikre te már egyáltalán nem is emlékszel?
Ilyen kollektív gyűlöletáradatot még sohasem zúdítottak a nyakamba. Összeomlottam. Teljesen a földbe döngöltek...
NINCS TOVÁBB!
VÉGE!
Furcsa megválni a családodtól egy életre, de most már hányok tőlük!
Vajon mi váltotta ki belőlük ezt a nagy indulatot?
VálaszTörlésSajnálom, hogy ez történt.
Ja, kérlek szépen, eladtuk a családi házunkat és épp hazafele jöttünk a közjegyzőtől és az ügyvédtől. 😂 Én pedig meg mertem kérdezni, miért kap az egyik egymillióhármat a másik egymilliókettőt, a többi meg csak félmiskát?! Szar vagyok matekból, de ez akkor is csak testvéries elosztásnak sikerült, nem egyenlőnek!!!
VálaszTörlésA baj az volt, hogy mertem kérdezni...
Ja, így már értem. Gondolom az volt a legjobban felháborodva, aki a legtöbbet kapta, mert így szokott lenni :)
VálaszTörlés