Nem tudom, mi?
De feszít. Vagyis sok minden és most már ideültem, úgymond kényszerítettem magam, hogy írjak, mert nem akarok megbolondulni!
Szívinfarktusban kinyiffanni pláne nem!
Valahogy mindig úgy érzem mostanában, hogy az életem egyik része, pillanata sem nyilvános: se ami nagy horderejű, se ami picike. Nem tudom, mi van velem?! Régen nem voltam ennyire zárkózott. Ennyire nem!
Persze, sok mindent meg akar az ember oldani maga/magában, vagy vannak, amiket kikiabálni nem akar, de hol van a határ? Azt hiszem, nem találom.
Zazulásig megkukultam.
Beszélj, Amálka, beszélj! Gondolkodj!
Erzsi mama
Tesóim
Munkahely
Olivér
Sikerek kontra iszonyat szegénység
Pénztelenség miatt elintézetlen dolgok
Fábián Juli
Farkasszemezés a halállal
Szerelem kéne, s minden jó, ami ezzel együtt jár
Most akkor beleszerettem az unokatesómba vagy nem? (Bele ---> ne kufircolj a kuzinoddal!)
Sok jó is történik velem ám... :)
Ui.: remélem a kuzin is összekeveredett -legalábbis azt írta, sokat gondol rám.......
Az írás az egy jó terápia. :) Még akkor is, ha csak címszavakban írsz, megkönnyebbülsz tőle, ha leírod. ♥
VálaszTörlésHát Édes Fiam, a "farkasszemezés a halállal" sor nagyon nem tetszik. :(
VálaszTörlésA többi sem, de az különösen nem.
És igen, írj, csak elkezdeni nehéz, de majd menni fog. :*