Eszti

Csak hogy a jó és kellemes dolgokról is írjak... 😊
Ugye pénteken bejelentkeztem a kálidzsból, mivel röpke két órát vártam a Gyermekre.
Aki aztán olyan ügyi volt, hogy az angol szintfelmérő után a B2 csoportba soroltatott, ami az itt elérhető legmagasabb szint!😊
Hétfőn kezdi is tanulmányait full-time student-ként. Alig várta, örömmel újságolta hazafelé, hogy mennyire örül, hogy végre járhat iskolába (na, ilyet se hallottam még tőle!) és lesz társasága.
Igaz rajta kívül három fiatal hozta még ezt a szintet, így négyüket egy felnőtt csoporthoz csatolták. Megkapták az órarendjüket is, szerintem tök jó!

Claire, az egyik angol tanárnő odajött bemutatkozni és adott pár papírt, és odasúgta nekem, hogy mivel Olivér teljes idejű tanuló lesz, tudunk támogatásokat igényelni. És kacsintott. Tők cuki volt😊 Nagyon köszöntem. Hétfőn kérünk iskolalátogatásit Mr. Kenny-től, a morcos japán iskolatitkár bácsitól 😀

Mindeközben az aranyos Claire megkért egy srácot, hogy mutassa meg a tantermeket Olinak. Velük mentem én is. Úgy elbeszélgettünk, mintha ezer éve ismertük volna egymást.

Hazafele mondtam is Olinak, hogy jó kis barátjelölt ez az "Eszti". Nagyon szimpatikus! Oli: Anya! Hogy tudod Esztinek becézni az Estebánt??! Vihogtam. -Hát direkt! 😀
Ugyanis a kis aranyos, 190 magas, fekete hajú, jólnevelt, udvarias csoporttársunk Esteban! 😊 Esteban González.
VENEZUELÁBÓL 😊
Öröm és boldottá! 😊
Arra gondoltunk, hogy lengyel, szlovák vagy kínai osztálytársai lesznek, de hogy venezuelai lesz az első barátja, arra nem... 😊

Hazafele nyelvtörőztünk, hogy ha Magyarország a magyaroké, Amerika az amerikaiaké, akkor VENEZUELA a.... ?
Hihihi 😀

Puszi: Amálka, a Venezuela-barát😊