A pokol tornácán

Sok mindenen túl vagyunk az elmúlt két hónapban, és most titokban bitorolom Olivér gépét, míg Ő fürdik, hogy legalább életjelet adjak magamról.
Jelenleg megint Colchesteben tartózkodunk, dolgozunk és éljük mindennapjainkat.
Megelőzően Hatfieldben lógattuk a lábunkat, mondjuk én főleg a kezemet, leginkább borzalmasan koszos, mocskos vécékbe...
Rögzült gyomoridegem van az első pillanattól, mióta tart ez a meló, bár mondjuk előtte sem volt másképp, csak mások voltak a kontroll(álló) személyek.
Itt dolgozunk vagy tizenketten, ebből mindenki normális (na jó, az állandó kolléganőm egy megalkuvó meztelencsiga és egy üveg egy ecetes uborka keveréke) de mindenki cuki és aranyos, és szuperül meglennénk, ha a supervisorunk nem egy görény lenne. Körülbelül Auschwitzban érezzük  magunkat, a hangulat és a megfélemlítési módszerek legalábbis nekem Hitlert juttatják eszembe.

Megpróbálom majd kifejteni, csak most örülök ennek a pár percnek is, ami adatott. Vagyis amit loptam :D

Nagyon jó volt otthon!!! :) Autóval közlekedtünk haza, ami ezúttal igen kellemesre sikeredett, rendes volt a fuvarosunk is, csak a végefelé már izgultam nagyon, mert kezdett időnként bóbiskolni, ami autóvezetés közben, pályán úgy 130 km/óra sebességnél nem éppen a legkívánatosabb dolog, ugye...
Erzsi mama szülinapjára konkrétan beestünk, hozzávetőleg 50 óra autózás és ugyanennyi óra alvatlanság után.
Másnap vasárnap volt, én örömködve keltem, kisebb hányingerrel és fejfájással, de nagyon boldogan! :) A saját ágyamban ébredtem, a saját csészémből kortyoltam, a saját kertemben, a saját madaraim csicseregtek :) (Na jó,ez nem igaz nincsenek is saját madaraim) :P
Délután -bár hulla fáradt voltam, fogadtam az egyik barátnőmet pár órára, aki le is szívta úgy az agyamat, hogy napokig a sok marhaságon töprengtem, amiket mondott. Délután átkerekeztem Erzsi mamához, ittam a kávéjából, és mindenét megdicsértem, miközben Ő csak öntötte a negatívságát a nyakamba, és visszafogottan pocskondiázott engem -mint mindig. Feltöltő :(
Hazatekertem, mindent annyira szépnek láttam a környék kertjeit :) Otthoni föld, minden olyan biztonságos, hisz én ide tartozom! :)
Olyan jó hazamenni picike házamba, ahol a csonttá soványodott macskám várt. Van egy picije. Akiről később kiderült, hogy ketten van, csak tök egyformák :D Én meg mindig csak az egyiket láttam belőle, mindig elszaladt(ak) csak egyszer megláttam őket bunyózni. ááá, ti ketten vagytok... :)

A házban rendes kosz fogadott, a belső udvar gazosan, az utcán térdig érő csikóparék és egyéb gazak, a rét és mező minden virága pompázott előttünk.Hát, így értünk haza kisezer csomaggal és ajándékokkal, és mindenféle angol szerzeményekkel, vagy tíz bőrönddel és pakkal.

Este még átjött a szomszédasszony, aki egyre konszolidáltabb, azt hiszem a három gyerek, munkahely és plusz vállalkozás amit visz, kissé megviseli, de harmad annyit se pletykál, és jól el tudunk beszélgetni. Mikor 11 fele hazament éjjel, már úgy éreztem elájulok.

Hétfőn reggel programom lett volna, sőt egész napra. Annyira ki voltam dőlve, hogy mindent le kellett mondanom, mert úgy éreztem eljött az utolsó órám, és ha ki kell kelnem az ágyból, leáll a szívem... Mindent átszerveztem -ágyból- ittam egy kávét, elmentem boltba kenyérért, és visszafeküdte, azt hiszem délután 2-ig aludtam. Utána is csak valami éledezésfélére futotta.

A többi napok sűrűk voltak. Magamat is rendbe kellett szedetnem (főleg magamat) meg néhány intéznivaló is akadt. Kozmi, pedikűr, masszázs: ezek már a rutin "műtétjeim" mikor hazamegyek. Fodrászhoz nem kellett mennem, jól levágta az itteni lengyel fodrászlányka.
Már nem is tudom, mi hogy volt sorjában, de mindig mentem Erzsi mamához, a szomszédokhoz, szegény Annuska nénim így is kimaradt őt szeretem a legjobban az öregjeim közül. Az uncsitesómat is le kellett húznom a talcsis listámról, meg a Manci nénémet, meg Marika nénit, meg tesóimat, meg sokakat.... Vilmámat is sajnos, mert egyszerűen nem értem utol magam. Voltam Mezőkövesden Marcsi barátnőmnél, mert muszáj volt elmennem is otthonról kicsit, és két éve nem láttuk egymást. Nagyon jó volt nála, de egyik este érkezve, másnap egész nap, majd kövi reggel hazajönni, na ez sem sok idő, ha ki szeretnél kapcsolódni, és azzal tudsz időt tölteni, akait szeretsz, és feltölt. Minden pillanatért hálás vagyok a teremtőnek, mert hittesóm, és igen építőek az együttléteink. Imádkozott a hátamért, hogy ne pusztuljak el a fájdalomtól munka közben, és tudjak jól haladni, könnyebbedjek meg: és képzeljétek el, azóta szemernyit sem fáj a hátam, török-zúzok úgy dolgozom és mint a szélvész!!! :D Korábban ilyet el sem tudtam képzelni, hogy ne fájjon minden mozdulat és ne szakadjon be a derekam minden hajlásnál, emelkedésnél, guggolásnál. Most meg kutya bajom!!! : :) :)
Szóval szombaton hazavonatoztam tőle, minden pillanatát élveztem az útnak is :) Jaajj, annyira szép és kellemes Magyarország :) Csináltam egy csomó képet is, ha lehetőségem lesz rá, felteszegetem majd őket.

Ami nagyon klassz volt még a hazautunk során, az a La Manche csatornán való kompozás volt :) Ott is ellőttünk pár képet félkómásan, azokat is hozom majd!

A vasárnapom volt az egyetlen nap, amikor csak magammal foglalkoztam. Reggel útnak indítottam a gyerekeim, vagyis bocsánat: a felnőttjeim :D Elmentek a Mecsextrém kalandparkba hülyélkedni egy kicsit :) Én meg otthon, bekuckóztam Oli szobájába, Oli ágyába és filmeket néztem. Nem érdekelt a telefon, nem mentem sehova, a kaput kulcsra zártam. este lezuhanyoztam és jó későn elmentem aludni, miután jól bevacsoráztam, meg amúgy is egész nap zabálgattam -ezt nem lehet szebben mondani :)
Hétfőn megérkezett az angol fizetés(ünk) amit izibe-frissibe leutaltam haza, majd a délután folyamán 1% költségért felvettem a k* magyar bankfiókomban. Kiakadtam!!! Idekint ez INGYENES! Nem utaltam volna semmiképp, de ugye akkor jött meg a pénz, amikor már itthon voltunk, így kénytelen voltam... :( Legközelebb csak készpénzben hozok haza fontot.Iszonyat pénzeket kell otthagyni a bankban a SEMMIÉRT, azért, hogy odaadják a saját pénzem :( Na mindegy, ezt most engedjük el!
Hétfőn augusztus 5-e volt, Csabim szülinapja :) <3 Ebédidőben eljött értünk, és végre tudtunk együtt lenni öten: tesók és én. Meghívtam őket egy ebédre egy étterembe. Csodás volt :) A menü is, meg a társaság is :) Nagggyon jóléreztem magam :) Aztán persze Csabi rohant vissza dolgozni.

Szóval hétfő este megjött Öcsém, Mihály kocsistul, adásvételistül, s távozott tőlem egy valag pénzzel, meg, én pedig megboldogultam egy darab Opel AstraG személyautóval :)
Már aznap este megfuvaroztattam az aprónép seggikéjét, vittünk Albinak vacsit, elmentünk ide-oda is :)
Kedden korán reggel kozmihoz siettem (kocsival természetesen) majd otthon Mercivel főztünk ebédet, mostunk, mert szerda éjjel már jöttünk vissza. Megebédeltünk közösen, majd kocsiba ültünk (csak csajok) és elvittük Opelkát eredetiség vizsgálatra, majd biztosítást kötöttünk rá, majd beszaladtunk a banka. Onnan az okmányirodában intéztünk el mindet, és vagy két órát rohangáltunk még a vásárolnivalóink után. Azért egy tíz perces jegeskávé belefért (muszáj volt neki!) Bim-Bam cukrászipari egységben :)

Hazasiettünk, előpakoltuk a bőröndöket, és a vinnivalók java részét elpakoltunk. Átjöttek a fiúk, és már indultunk is a Szelidi-tóhoz. Ez az én szívem vágya volt, hogy legalább egyszer legyek vízparton a nyáron. A többi időmet úgyis fülledt, koszos fürdőszobákban töltöttem és fogom is tölteni... Szóval én vezettem, a pulyáim pedig nagy bátorsággal és együttérzéssel viselték édesanyjuk első hosszabb útra történő autóvezetését :D Amúgy elég ügyes voltam :) Végtére hazaértünk épségben, és még meg is fürödtünk alaposan, labdáztunk a vízben, úszkáltunk, és degeszre ettük magunkat sajtos-tejfölös-fokhagymás lángossal.

Este 10-re bocsájtottam útjukra a Drágáimat, azzal, hogy a mostani puszit tartalékolják október közepéig... -hhhhhhh- Merci jött fel velünk Pestre éjjel. Én éjjel 1-ig pakoltam, szerencsére a rengeteg kóla ébren tartott. Mindent bepakoltam, egyedük a körömvágó olló maradt otthon :D Hűtőt kiszelektáltam, száraz ruhát elraktam,szóval mindent olyanra, hogy jó legyen majd hazajönni... 1-kor feküdtem, 2.20-kor kelni kellett. Eggen friss voltam.
Csabi hozott fel a reptérre. Készek voltunk... A repülőutat utáltam rendesen, sokszor felriadtam arra, hogy tátott szájjal lóg a fejem, próbáltam szépen ülni, de mindig elaludtam. Hamar eltelt. Londonban kegyetlen nagy tömeg volt Stansteden, Lehetett vagy öt -hat gép, ami egyszerre szállt le. Miután átjutozzunk a kontrollon, elsiettünk a buszunkhoz ide, Colchesterbe. Ügyesen megtaláltunk, felszálltunk. Annyira udvariasak itt a sofőrök, kiveszik az ember kezéből a bőröndöt és beteszik alulra a buszba. Ez olyan jól tud esni :)
Őszintén, én nem nagyon emlékszem a tájra a London-Colchester vonalon :D
A buszmegállóból gyalogoltunk, gyors be is vásároltunk az ALDI-ban estére és másnapra. Bekuckóztunk a szobába, én pedig mint rohadt nád, bedőltem az ágyba és aludtam estig! Aztán lezuhanyoztam, kiraktam a ruháim, ettem valamit, és folytattam az alvást reggelig. Másnap már dolgoztunk.
Azóta dolgozunk.
Nos, ez volt dióhéjban otthon-tartózkodásunk története. Olivér persze találkozott pár barátjával, és egyik este rendeltünk pizzát is, amit családilag elfogyasztottunk, de sajnos már nem emlékszem melyik este volt az.

Nos, Édeseim! Mindig döbbenettel tapasztalom és realizálom, hogy mennyi pszichopata, leuraló, normálatlan, másokon élősködő ember rohangál ebben a világban... Sohasem fogom megérteni, mire jó ez nekik. Szemtelenül, idétlenül beszélni, lekezelően bánni munkásokkal, akik java része magasan kvalifikált értelmiségi ember. Közutálatnak örvendeni (a fiatalok, akik itt dolgoznak, elhatározták, hogy az utolsó napon megverik a munkavezetőnket) :D Annyira cukik!!! :D Az egészben az a jó, hogy ilyen téren összetartás van köztünk, és esténként titokban ki tudjuk nevetni. Borzasztó!
Nem is tudom, fogok-e tudni írni az egész, botrányos tényállásról, ha igen, majd kifejtem, ha nem, akkor úgy döntöttem, nem ér meg egy szóval sem többet...

Jelszó: kibírjuk!!!! :)

Sok puszival búcsúzom: Amálka, BOLDOG autótulajdonos (újra) és leendő háztulajdonos (is) (Na és van két új serpenyőm is) :D
<3