A főnökös történet folytatása

Nos, nem történt azóta semmi új, csak nem írtam le mindent a múltkor.
Szeretném megörökíteni -elsősorban magamnak- hogy mi történt akkor, mert bármi is legyen vagy ne legyen a továbbiakban, ez akkor is szép és mámoros volt! :)

Igen, női lelkem kiéhezett férfiúi kedvességre.
Mózival, a főnökömmel különösen furcsa kapcsolat fűz minket egymáshoz -nem tagadom, hogy lehet, hogy csak én képzelem be, vagy csak én látom így!

Számomra Ő első pillanattól nagyon különleges ember! Külsőre-belsőre! Pozitív viselkedésre, ahogy az emberekkel bánik, a mindenkivel való törődése, a humora, a sármja, egyszerűen mindene, ahogy Ő van, és igen, a férfi kisugárzása, hát az kétségbeejtően vonzó hatással van rám... :)
No, mindegy.

Először Londonban találkoztam vele, a leges-leges-legelső kiérkezésemkor, amikor a csodával határos módon sikerül kijutnunk ide dolgozni, 8 napot töltve itt. Már az első kézfogáskor beütött a BUMM, de az ember viselkedik ugye... Én meg nagyon tudok jókislány lenni, ha megfeszítem magam.
Iszonyat lendülettel kellett már akkor is dolgozni, de akkor ment csípőből, mert ugye a végrehajtó iroda roppant frissen tartott ;)

Alig tudtam angolul valamit. Pár szavakból értettük egymást, mert mi kötött minket össze? Na, mi? A HUMOR!!! :D Láttam, hogy nagyon kajálja a hülyeségemet! :D És én is vevő voltam az övére. Sokat nevettünk. Tetszett a rendszeretete, a vagány öltözködése, mindig friss illata volt, türelemmel magyarázott el mindent, kedves volt. A munka végén pizzát rendelt nekünk és kólát, személyesen szolgált ki, Ő töltött mindenkinek. nekem ez olyan sokat jelentett.
Stb. stb.

Mikor hazajöttünk, odajött a szobánkhoz, bekopogott, fiúkkal kezet fogott, engem megölelt, én megköszöntem mindent, Ő megölelt, így váltunk el. S azzal a megállapodással, hogy szólni fog, ha lesz munka. Vártam is rá. Ez júniusban volt.
Szeptemberben lett munka, három hónap. Innen már tudjátok, kint maradtam egy évet. A végén nyáron már Bournemouthban dolgoztam, ahol Ő lakik.

Körbevett a törődésével, figyelmével, kedvességével, mindig simogatott, ölelgetett, minden apróságról tudni akart velem kapcsolatban, hogy biztos legyen, minden rendben van velem. A többiek előtt -10-15 ember- jópárszor elhangzott a szájából hol vicces, hol valami kedves történés alkalmával, hogy "I love you". Nekem nem esett ám le semmi akkor!!! :D

Mikor aztán hazajöttem, akkor két hét után azt hittem megpusztulok, annyira hiányzott. Ő is rendszeresen írkált. Nem célzott semmire, csak hogy hogy vagyok, stb. Aztán az az ominózus videó.
Elszalad három év, mikor is egyszercsak hívott, hogy lenne öt év munka szerződéssel...

...
Napjaink
Mikor ideköltöztünk a munkára C.-be, sok tennivalónk volt. Mindenkinek. Mire Ő mindenkit ellátott mindennel, jól elfáradt, és nem is szokása túl sokat aludni. Kért, hogy segítsek neki. Kissé kínos volt, mert megágyazni kellett neki... Valamin vihogtunk közben -ez alap- de akkor is, na. Kész voltunk, menni akartam, kérdeztem mikor van tali reggel, mondta mikor, de ha fáradt vagyok nem értem meg a számokat, órákat. Erre lerajzolta az ujjával a paplanra, hogy 7:45. Nagyon nevettem. Erre, mondta, hogy na gyere, és átölelt. Ahogy szokott! Ő ilyen ölelgetős típus. Ahogy én is, de ezek ilyen haveros ölelgetések két másodpercre. No, de... nem eresztett. ohhh. Mi ez? Csak tartott, ölelt, húzott egyre szorosabban magához, és ringatott. Én el akartam ereszteni, de ölelt, és mümmögött, mint amikor a bölcsis kisgyerek finom kajcsit kap. És ölelt, simogatta a hátam, mint aki ezer éve erre vár. Tudjátok, a szitu mikor nem tudjátok eldönteni, mi van?! Emmá nem baráccság... És én is átadtam magam az ölelésnek, és visszasimogattam a hátaközepét kicsit.Fejét a vállalmra hajtotta, azt mondta el tudna most itt aludni, csak mosolyogtam. De kijöttem a szorításából.
Azt mondja, mikor még Magyarországon voltam, azt ígértem neki, hogy meg fogom masszírozni. Kijavítottam: én ilyet nem mondtam, csak hogy egyszer majd együtt alszunk! (Na jó, nem vagyok bü-szke magamra) :P Azt mondja, kérlek, masszírozz meg! Öhhh...hát...én...ööhh...

És már dobta is le a pólóját. Jesszusom. Hol vagyok? Mit csinálok? Ez M? A főnököm? Hjajj... De közben meg annyira örültem. Szóval mégiscsak jól éreztem mindig is, hogy nemcsak egyszerű dolgozó vagyok a szemében. Nos hát, én szívem minden melegét, a sz összes szeretetemet, rajongásomat, szerelmemet, meg mindent beleeresztettem a kezeimbe, szinte forrók voltak, úgy masszíroztam a hátát, míg ő feküdt az ágyán.

Nagyon tetszett neki, nem győzte mondani, mennyire finom... Hozzávetőleg fél órát masszíroztam. Nekem is jólesett, Ő meg kinyúvadt teljesen, annyira jólesett neki. :)

Végül a két lábfejét is megmasszíroztam, abban profi vagyok, annyit agyusztáltam Olit ;)  Elaludt... :) Mikor végeztem, felébredt, csak annyit mondott, hogy reggelig tudna aludni. Én kitettem a krémet a kezemből, és menni indulta, mire nyújtózott utánam, gyere! Odahajoltam kicsit hozzá, elköszönőleg, de de odahúzott maga mellé, gyere! És én (hülye?) ott feküdtem a főnököm mellett az ágyában, szorosan hozzábújva a meztelen felsőtestéhez. Ölelt, cirógatott, nem eresztett,a keze-lába fogott. Simogatta a hátam. Azt kérdezi: boldog vagy? Én: Igen! Ő: amikor te boldog vagy, akkor én is!
Így feküdtünk összebújva öt percig. Aztán mondtam, hogy mennem kell.
Nehezen eresztett, de eljöttem tőle. Féltem. Mégiscsak a FŐNÖKÖM  :( Élettársa van! :( Meg minden... Itt vagyunk kisezren, csak lásson meg valaki...
Puszikat cuppogtatott a levegőbe mikor eljöttem, s én  mosolyogva rázártam az ajtót...

ENNYI!
Sajnos nem több, de nem mertem többet.
Leginkább a harmadik helytől félek, és nem akarok magamból kapcarongyot csinálni. A Jóisten adott erőt, az érzelmeim ellenére -még talán időben- eljönni.
Persze napokig varázslatban éltem.
Alig kaptam levegőt a közelében. Ez ma is így van...

Csak abban reménykedem, hogy a drága jó Isten elküldi nekem is a társam. Ha M.lenen az, rettentően boldog lennék, de ha nem........ legalább látta, hogy... nemtommit...

Ennyi Csillagocskáim. Egy sóvárgó Női Szív vagyok. Reményekkel, de elengedő várakozással is.

Moses, mielőtt meghalok, remélem lesz bátorságom egyszer elmondani, hogy mennyire szerettelek! :) :