A gyermekeim a nagyapjuk és apjuk társaságával egy szomszédos település várromjánál vannak piknikezni barát-barátnőstül, Olit nemrég szedték fel itthon.
Az összes testvérem családostul egy másodunokatestvérünk lakodalmában valahol egy kistelepülésen a megyében. Engem nem hívtak meg. (Nem tudom, hogy miért nem?)
És senki sem árulta el nekem a tesóim közül. Tehát ők ma heten, ki-ki a famíliájával együtt úgy vannak épp esküvőn és lagziban, hogy mind titokban tartotta előttem, hogy mennek...
(Ilus két hete csillapította lelkiismeret-furdallását azzal, hogy elmondta, hogy ma oda lesznek mindannyian. Szeretem is érte)
Szóval most itthon vagyok, boldogít a tudat, hogy jó zenéket tudok hallgatni. Jó szomorú, szerelmeseket.
Meg hogy van egy afrikai srác, aki öt éve szerelmes belém.
És mindenek fölött pedig eszembe jutott, hogy a Jóisten tudja és érzi a kirekesztettségemet. ❤
Ja, és van egy rakat csokis tejberizsem, ami nem egy utolsó dolog! 😁
Élvezzétek egymás társaságát! 😊
Pussz: Amál, akinek az egyedüllét valami szent elrendeltetés
Ma el tudtuk vinni Erzsi mamát kávézni egyet! 😊 Míg én melltartót vásároltam, Oli szórakoztatta 😁 Utána csatlakoztam én is. Olyan érdekes, mennyire felnéz az unokájára, és Őt mindig nagyon szívesen hallgatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése