A kis Édes, olyan cukin-aranyosan-titokzatosan csinálta, hogy egy kedves bejegyzésben árulta el a nagy hírt, a családi csoportunkban, hogy Ő bizony egyetemi tanulmányokra adta a fejét, és béíratkozott. (Ja, persze még nem biztos, hogy felveszik, de erősen reménykedünk!)
Amikor a csopinkban valaki úgy kezdi a beírását, hogy "Kedves Család!", akkor mindig valami nagy eseményre kell számítani. Valaki felmondott, levizsgázott, fizetésemelést kapott, új munkahelyet talált, vett valami extra különlegeset, történt valami nagyon meglepő, megfőzte élete első akármilyét és nagyon finom lett meg guszta, vagy bekövetkezett egy igen jó hír, melynek beteljesülését már régóta vártuk.
Oli is így tett. A figyelemfelkeltő megszólítás után némi kis szünet adódott, mire Mercim küldött egy terhesnő emojit, kérdőjellel :D
Oli, amióta csak emlékszem rá (úgy 6 éves kora óta) építészmérnök akar lenni. Rengeteg sztorit hallottunk a svájci hegyekről, ahol élni fog, és ahová a pompás és nagyszerű házakat tervezni fogja. Voltak egyéb elképzelései is, de ez az építészeti vonal napjainkig - hacsak beszélgetés tárgyát képezve is- megmaradt.
Nos, a gyerekem járműmérnöki karra jelentkezett. :D
... Hát, erről ennyit! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése