Olim hazatérése Koszovóból

Azt hiszem, ide-oda fogok ugrálni minden között.

Egyik legintenzívebb élményünk Olivér fiam katonai kiképzése, majd koszovói NATO szolgálata volt.

Nemcsak Őt (bár Ő nem vallja be) viselte meg, de engem is. Elég súlyosan. Bátyjai és Nővére is aggódtak érte, de ugye ők még fiatalok, hamarabb kiheverik az ilyesmit. Nagyon jó érzés látni, hogy aggódnak egymásért, törődnek egymással. Olyan szívük van egymás felé, hogy csak na! :) Érző. Együttérző. Szerető. Gondoskodó. Szoros kapocs.

Azok a hónapok alig akartak eltelni. Az őszből a sötét télbe haladtunk. Totál egyedül maradtam. Valami alkalmi munkából tengődtem, minden más is összejött épp akkor. Sok minden. Igazi vergődés volt.

Nagyon sokat izgultam Oliért, de ahogy tanultuk a kiképzésen, szinte csak akkor értekeztem Vele, amikor Ő keresett. Erre azért volt szükség, mert minél kevesebbet "kapcsolódik" haza, annál könnyebb az ottani helyzet elviselése. Persze éreztem, hogy nem minden olyan rózsás, ahogy Ő azt állítja.

Mikor hazajött januárban az egyetlen, tíz napos szabadságára, már látszott rajta, hogy valami nem frankó -de hát szeretjük, tűr is az ember, és mindenképp csak segíteni és szeretni akartuk.

Két hónap múlva szerelt le -illetve lett vége a kiküldetésének- no, azt a negyed évet nem kívánom senkinek! :(
Tudtam én, hogy kötélidegek kellenek majd nekem, de arra, hogy a gyerekem félig meghülyül, arra nem voltam felkészülve..... Sem azokra a megszólalásaira, mikor csak annyit tudott bármire is válaszolni, hogy miért is nem halt meg kint? Vagy, hogy jöjjön már valaki és lője fejbe! :O

Az első két hetet még minden további nélkül megértettem. Hogy nehezen illeszkedik vissza, hogy türelmetlen, hogy arrogáns, hogy seggfej módon kommunikál, hogy a szájára ragtapaszt tettem volna legszívesebben a káromkodás miatt, és hogy soha semmi nem jó.
Azt viszont nagyon nehezen viseltem, hogy ÉN MENNYIRE HÜLYE VAGYOK!!! Oké, nem mondta ki, de minden mimikája, megnyilvánulása erre utalt. Na, meg, hogy egyszerűen nem tud elviselni. Ő engem! :D

Később beszámolt róla, hogy két alkalommal voltak éles bevetésen -amit ugye titkolt előlünk, hogy ne aggódjunk...
Máskor pedig este 10-től bent ültek a teherautóban, hogy viszik ki őket tömeget oszlatni egy olyan helyre, ahol lövöldözés is van. Állig felfegyverkezve, betárazva, golyóálló mellényben... Csendben ültek végig. Azt mondta, végiggondolta az életét, és az járt a fejében, vajon a könyveit kinek fogom majd adni?... Látta magát lelki szemei előtt meghalni. De már kihűlt gondolatai voltak, és csak arra tudott gondolni, hogy bárhogy is, neki ez az akció után jó lesz. (Hogy hogyan? 1. Ha túléli, akkor OK 2. Ha meghal, a Jóistennél már béke lesz) No, mindezeket végighallgatni a vacsoraasztalnál - nem kell mondanom, volt néhány szótlanul töltött alkalmunk együtt.
Aztán végülis ennek a készültségnek az lett a vége, hogy hajnal 4-kor lefújták az egészet, - a helyi erők megoldották a helyzetet és leverték a balhézókat. Mindenki egy mély sóhajjal hagyta el a járművet.

A századparancsnokuk egy állat volt (Ő mondta) aki imádta a bunyót, túlerőltetett katonai tesiket, edzéseket. A stílusa is paraszt volt, de a szenvedés szenv nélküli élvezete látható volt rajta, és ez nyitogatta a zsebekben a bicskákat. 
Ő kiemelkedően szívatta a saját századát. Olyan egymás elleni gyakorlatokat szervezett heti 3-4 alkalommal, hogy majdnem agyonverték egymást. Ja, a magyarok! CRC. Vagyis tömegoszlatás.
Megjegyzés: más országok csapatai nem csináltak semmi ilyet egymás ellen, egyéb országok csapataival is csak akkor, ha muszáj és előírás volt.

Gázálarcban, teljes harci pompában, golyóálló mellényben, gépfegyverekkel, pisztolyokkal felszerelkezve, mindent cipelve, ami még kell; fejvédő sisakban -erről én is tudom saját élményből, hogy kábé 2 kiló- és plexi pajzzsokkal maguk előtt ugrottak egymásnak. Az ellen dobálta őket Molotov-koktélokkal, ezek 1-2 kilós cuccok voltak, ha csak a fejére esett, már curva szhar , ha még ki is gyulladt tőle, az hab volt a tortán. Oli többször megégett a lábán, volt, ami hetekig gyógyult neki.
Mindeközben verték is őket ugye, úgy mesélte, hogy másodpercenként 2-3 ütés csapódott be. Sokszor azt se látta-érezte, hogy honnan, mert ugye a valósághű szimuláció közben az égő ruházat miatt fújták rájuk két oldalról a poroltóval a fehér port. Ettől kábé semmit se láttak, és fullákoltak a gázálárcban, mert ugye haladni kellett előre, visszaszorítani a támadókat. Olivér azt hiszem három alkalommal került ki a szélére, mert aki elesett vagy elájult azt kihúzták az árok partjára. 

Egy alkalommal nem is emlékezett rá, hogy mi történt, csak "arra ébredt", hogy a a medikus csaj az ujját mozgatja a szeme előtt, aztán pofozgatja, stb. Azt mondja, nem értettem, miért? Én követtem az ujját. Hmmm. Aztán elmesélték neki, hogy milyen szép üveges volt a tekintete, nem követett ő semmit...
A következő ájulása az volt, amikor egy öles gerendával -szintén hasonló, jó magyar gyakorlaton- előbb fejen, majd gyomron nyomták, mint mikor eleink faltörő kost használtak. Akkor is kihúzták az árokpartra.

Szóval jó párszor elverték. Sokat szenvedett.

Még azt mesélte el, mikor beígérték nekik a lengyeleket. Ugyanerre a gyakorlatra. Róluk azt kell tudni, hogy ilyen 130 kilós kigyúrtbivalyállatok, mindegyik valahonnan Irakból, vagy egyéb sz*r helyről jött vissza, megzakkanva. Azok nyolcan letaroltak egy 70-80 fős, újoncokból álló csapatot. Nagyon féltek előtte. Oli kevésszer mesélte, hogy félt volna bármitől is, de most be volt tojva.
Aztán mikor másnap reggel mondták nekik, hogy elmarad ez a SZAR, akkor azt mondta, hogy -nem is érti miért vagy hogy- de annyira összeomlott, hogy lerogyott az ágya mellé a barakkban, és zokogva sírt vagy egy fél óráig. Persze némán kellett csinálni, háttal a szobatársának, hogy ne vegye észre....

Édes Drágám <3

Szóval mikor egy-két hónapja elkezdte emlegetni, hogy kimenne megint ősztől, azonnal riadóztattam a célszemélyeket, hogy imádkozzunk érte, nehogy sikerüljön neki!!! Nehogy kimenjen! Én sem akarom vállalni újra, és akkor biztos kikészülne teljesen. NEM!!!

Meg is hallgatott a Jóisten: nem lőném le a poént, de a kövi bejegyzés címe úgyis elárulna, szóval ez úgy oldódott meg, hogy FELVETTÉK EGYETEMRE :D