Kedveskéim!
Borzasztó mélységeket járok meg...
Napok óta sírok, már elfáradtam bele (persze csak mikor senki se lát) nagyon padlón vagyok.
Valaki mondta: ne csodálkozz, amikor hazajössz az agyad és a szíved mindig kettéhasad. Igen!
Lassan már tudathasadásnak mondanám.
Szenvedek.
Nem tudok kivergődni belőle.
Néha picit jobb.
Ma este bevettem egy Xanax-ot, mert most már muszáj lesz aludnom és nem gondolkodnom egy keveset.
Jó éjszakát!
Annyira fáradt vagyok.
A szívem fáradt...
2019. december 20., péntek
2019. december 15., vasárnap
Isten nem késett el!
Még egyetlen valami, amit muszáj megírnom!
És ez pedig az, hogy ISTEN NEM KÉSETT EL! Pont időben szabadított meg a magányban őrlődésem poklából. Igaz, az utolsó előtti utolsó pillanatban adta meg nekem Jan-t, de mép épp mielőtt elszakadt volna a cérna!
Már tényleg nem bírtam volna tovább a keservet, de még mielőtt a szenvedès epéje kifakadt volna, megkaptam a boldogságot.
Igen, az utolsó pillanatban, de nem azon túl!
Ezen gondolkodtam reggel, hogy sokat szenvedtem eddig is, de BÍRTAM!!! Sok mindent el kellet viselnem, de ELBÍRTAM! Sok mindenen át kellett mennem, amit ki kellett állnom, és bár ropogtam alatta, de KIBÍRTAM.
Sok idő elteltével most jutottam odáig, hogy MOST MÁR NEM BÍROM tovább. Nincsenek lelki tartalékaim. Szakadoznak el az idegszálaum. Kezd az életem teljesen befordulni, és annyira beszűkűlni, hogy NEM BÍROM tovább ezt a szorítást.
Végem van!
De nem akarom így végezni!
Pöröltem Istennel: minden ígéretedet elhittem és komolyan vettem. Másom sem volt csak a remény, amiket tőled vettem. De most már adj valamit, kérlek azokból, amiket megígértél nekem, mert kezdem azt hinni, hogy csak ígérgetsz mindig...
Nem akarok kifogyni a hitből, Uram, kérlek, emelj fel. Adj nekem társat, hozzám illőt, ahogy ígérted.
Nem akarok úgy meghalni, hogy kifogyott a hitem. Nem akarom hitetlenül és remények nélkül végezni!
Könyörülj rajtam, Uram!
(Az ágyamban ringattam magam. Közben sírtam és küszködtem.)
Az utolsó pillanatai voltak a reményemnek, hitemnek.
Isten nem hagyott magamra. Nem hagyott így. Nem hagyta, hogy kifogyjak a reménybõl.
És boldog vagyok -leginkább azért, mert látta, hogy milyen állaporban vagyok, és NEM HAGYTA, hogy kiürüljek és elvesszen belőlem a.... igen: a bizalom😊
Hálás vagyok!
Megkaptam Jan-t, pár napra rá!
Ès pénzt is, utolsó napon, de az is jött! 😁
Köszönöm, hogy elolvastátok!😘
És ez pedig az, hogy ISTEN NEM KÉSETT EL! Pont időben szabadított meg a magányban őrlődésem poklából. Igaz, az utolsó előtti utolsó pillanatban adta meg nekem Jan-t, de mép épp mielőtt elszakadt volna a cérna!
Már tényleg nem bírtam volna tovább a keservet, de még mielőtt a szenvedès epéje kifakadt volna, megkaptam a boldogságot.
Igen, az utolsó pillanatban, de nem azon túl!
Ezen gondolkodtam reggel, hogy sokat szenvedtem eddig is, de BÍRTAM!!! Sok mindent el kellet viselnem, de ELBÍRTAM! Sok mindenen át kellett mennem, amit ki kellett állnom, és bár ropogtam alatta, de KIBÍRTAM.
Sok idő elteltével most jutottam odáig, hogy MOST MÁR NEM BÍROM tovább. Nincsenek lelki tartalékaim. Szakadoznak el az idegszálaum. Kezd az életem teljesen befordulni, és annyira beszűkűlni, hogy NEM BÍROM tovább ezt a szorítást.
Végem van!
De nem akarom így végezni!
Pöröltem Istennel: minden ígéretedet elhittem és komolyan vettem. Másom sem volt csak a remény, amiket tőled vettem. De most már adj valamit, kérlek azokból, amiket megígértél nekem, mert kezdem azt hinni, hogy csak ígérgetsz mindig...
Nem akarok kifogyni a hitből, Uram, kérlek, emelj fel. Adj nekem társat, hozzám illőt, ahogy ígérted.
Nem akarok úgy meghalni, hogy kifogyott a hitem. Nem akarom hitetlenül és remények nélkül végezni!
Könyörülj rajtam, Uram!
(Az ágyamban ringattam magam. Közben sírtam és küszködtem.)
Az utolsó pillanatai voltak a reményemnek, hitemnek.
Isten nem hagyott magamra. Nem hagyott így. Nem hagyta, hogy kifogyjak a reménybõl.
És boldog vagyok -leginkább azért, mert látta, hogy milyen állaporban vagyok, és NEM HAGYTA, hogy kiürüljek és elvesszen belőlem a.... igen: a bizalom😊
Hálás vagyok!
Megkaptam Jan-t, pár napra rá!
Ès pénzt is, utolsó napon, de az is jött! 😁
Köszönöm, hogy elolvastátok!😘
A konyhás fiú
Ma délután találkoztam Vele. 😊
Ezidáig csak az iskolában nézegettük egymást, és viccelődtünk egymással, ahol dolgozunk. Ő az egyik séf ott.
Én első pillanattól epekedem utána, de ugye nem mutatja az ember -nő létére. Pedig kellett volna, mert miután jelét vette, hogy tetszik nekem, rögtön kezdeményezett!
Aztán múlt héten nagyon felgyorsultak az események, olyannyira, hogy ma ideutazott Bournemouth-ba, csak hogy lásson és találkozzunk végre munkán kívül is! 😊
Csodás randink volt a városban: süvöltő szélben sétáltuk végig a tengerpartot, ahol ránk sötétedett az esti karácsonyi fényekkel. Az óriáskerék társaságában italoztunk egyet. Igaz megfagytunk, de a szívünk felforrósodott. (Jan megkérdezte, felülünk-e az óriáskerékre januárban, ha visszajöttem? Fel hát!) 😊 Nagyon fázott szegény, bár azt mondta, hogy csak a keze, de didergett végig.
Ezt követően -miután egy pohár Mojito-tól úgy becsiccsentettem, hogy tántorogtam, fel kellett hívnom a figyelmét, hogy támaszkodás nélkül nem tudok egyenesen menni, muszáj segítenie 😁 Hát belekaroltam, s így vágtunk át a meseszép központi parkon, ahol karácsonyi fénycsodák közt nézelődtünk.
Az odasereglett tömeg közt átkelve a helyzet megkívánta -nehogy elhagyjuk egymást- a kézfogást. 😉 És persze melengettem is a kezét😊
Nos hát, így sétáltuk át a várost. Végig beszélgettünk. Nagyon oldott és őszinte tudtam lenni a társaságában, mert Ő is az.
Ő az első olyan férfi az életemben, aki belülről, gondolkodásban, emberileg sokkal TÖBB, mint gondoltam!!! ❤
A többit meglátjuk januárban!
Holnap hazautazunk Karácsonyra. 😊
Puszi Nektek!
A csokor amit Tőle kaptam:
Ezidáig csak az iskolában nézegettük egymást, és viccelődtünk egymással, ahol dolgozunk. Ő az egyik séf ott.
Én első pillanattól epekedem utána, de ugye nem mutatja az ember -nő létére. Pedig kellett volna, mert miután jelét vette, hogy tetszik nekem, rögtön kezdeményezett!
Aztán múlt héten nagyon felgyorsultak az események, olyannyira, hogy ma ideutazott Bournemouth-ba, csak hogy lásson és találkozzunk végre munkán kívül is! 😊
Csodás randink volt a városban: süvöltő szélben sétáltuk végig a tengerpartot, ahol ránk sötétedett az esti karácsonyi fényekkel. Az óriáskerék társaságában italoztunk egyet. Igaz megfagytunk, de a szívünk felforrósodott. (Jan megkérdezte, felülünk-e az óriáskerékre januárban, ha visszajöttem? Fel hát!) 😊 Nagyon fázott szegény, bár azt mondta, hogy csak a keze, de didergett végig.
Ezt követően -miután egy pohár Mojito-tól úgy becsiccsentettem, hogy tántorogtam, fel kellett hívnom a figyelmét, hogy támaszkodás nélkül nem tudok egyenesen menni, muszáj segítenie 😁 Hát belekaroltam, s így vágtunk át a meseszép központi parkon, ahol karácsonyi fénycsodák közt nézelődtünk.
Az odasereglett tömeg közt átkelve a helyzet megkívánta -nehogy elhagyjuk egymást- a kézfogást. 😉 És persze melengettem is a kezét😊
Nos hát, így sétáltuk át a várost. Végig beszélgettünk. Nagyon oldott és őszinte tudtam lenni a társaságában, mert Ő is az.
Ő az első olyan férfi az életemben, aki belülről, gondolkodásban, emberileg sokkal TÖBB, mint gondoltam!!! ❤
A többit meglátjuk januárban!
Holnap hazautazunk Karácsonyra. 😊
Puszi Nektek!
A csokor amit Tőle kaptam:
2019. december 14., szombat
Asszem
Na, azt hiszem MOST jött el az a pont nálam, hogy a kurvaéletfaszába!!! elegem van!
Mindent meg fogok tenni a változásokért!
Betelt a pohár.
Eljutottam a megőrülés széléhez. Ha semmi sem változik, akkor kiakadok- mondjuk ez öt napja úgy van-de ezt nem engedhetem meg magamnak, szóval VÁLTOZÁSOK LESZNEK!
Végtelenül szarul vagyok 😪
Mindent meg fogok tenni a változásokért!
Betelt a pohár.
Eljutottam a megőrülés széléhez. Ha semmi sem változik, akkor kiakadok- mondjuk ez öt napja úgy van-de ezt nem engedhetem meg magamnak, szóval VÁLTOZÁSOK LESZNEK!
Végtelenül szarul vagyok 😪
2019. december 1., vasárnap
Egyéb lakók
Ebben a lakásban hárman élünk. Tony, a főbérlő, Oli és én.
Augusztus hónaptól foglaltuk a lakást, hogy megtartsa nekünk a srác. Megbízható lakókat keresett, így hónapokig tárgyalt, hogy velünk, idejöjjünk lakni, és hogy számít ránk. Szeptembertől ígértük magunkat.
Így is lett, Olivért leköltöztettük augusztus végén, én pedig -munka miatt- szeptember végén jöttem. Októbertől két szobát bérlünk. Ez átszámítva -árfolyamtól függően- cirka 285.000 Ft havonta.
Úgy döntöttem a jó, kellemes lakhatásunk mindennél előrébbvaló, különben én ki sem bírnám itt. Elég volt az ezt megelőző több, mint tíz hónap borzalom! Na, mindegy! Olivért szerettem volna abban a komfortérzésben részesíteni, hogy hogy van külön szobája, külön élettere, saját privát szférája. Nemsokára egyetemre megy, nekem nagyon fontos (ha már kiszakítottam otthonról, és mindent és mindenkit maga mögött kellett hagynia amit és akit szeretett) hogy jólérezze magát egy kultúrált, modern, szép helyen, ami csak az övé.
Ezért bevállaltam a két szoba fizetését, habár ez azért itt is nagy összeg! Nekem Ő mindent megér!
Szóval, így örültünk Toncsinak, hogy hozzá jöhetünk albérletbe, mert egy korrekt, rendes és überpreciz srác. Jól elleszünk mi így hármasban. Gondoltuk! 😁
Úgy ismertük meg, hogy én szállíttattam vele haza, Magyarországra, mivel fuvarozással foglalkozik. Ez is volt az egyik legvonzóbb tulajdonsága mondjuk, hogy havi kétszer egy hetet nincs itt😁😁😁
El is voltunk, megvagyunk jól. Leszámítva, hogy mindig letekeri a fűtést, én meg fagyok meg. 😑 A rendmániája pedig elviselhetetlen! 😁 A hűlőfélben lévő ételeket nem tudom már hová elpakolni, mert két óra múlva menne a hűtőbe, de addig hová kéne tennem őket a konyhából?! Na, mindegy... Azért még rendes Ő!
Augusztus végén, mikor leköltöztettem Olivért, ért az első hogyismondjammi Tony-val kapcsolatban. Ő egy egyedülálló, 35 éves fiatalember egyébként. Én naiv, azt nem vettem figyelembe, hogy ez nem jelenti azt, higy egyedül fekvő is... 😁 Első itt töltött, amúgy is rémes- éjszakámon arra kellett ébrednem, hogy mindjárt leszakad az ágy a fal másik oldalán az ütemes rugózástól! 😎🥴 Csak megjegyzem, hogy aĺlergiás és mindegy egyes szipogása áthallatszik, akkor gondolhatjátok, egyébiránt mit élhettem át a szomszéd szobában... 🤮
Még szerencse, hogy Oli a folyosó másik oldalán van, így nem zavarják éjszakai nyugalmát ezek a zajok! 😁
Reggelre leányka eltűnt...
Szóval ezen én ledöbbentem, na!
Első éjszakám egy idegen helyen, itt kell hagynom Olit egy hónapra, mert kezdődik neki a suli, nekem mennem kell vissza a gályára -az megint egy másik sztori- nincs berendezve a szobánk, alig van itt cuccunk, legalább ebben a jóemberben bízhatnék kicsit. Higy aggodalmak nélkül hagyhassam itt Olit. Akkor is, ha semmi közük egymáshoz, de nekem nem mindegy mit lát, milyen életvitelt maga körül!
Eltelt a szeptember, én is leköltöztem ide. Sok munka, sok pakolás, rendezkedés, szervezkedés, munka, munka, munka. Teszem hozzá éjszaka. Vagyis éjjel 1-kor végzek. Több nap a rendes műszak előtt van 4-6 óra plusz munka is. Ezzel csak azt jelzem, hogy zombiként tengődöm általábam a munka-ébredés-munkábakészülés-munka-egykisalvás-munka-soksoksokkávé vonalon. Az idegeim nem a régiek, biztos ezért is esik nehezemre tűrni ezt a dolgot.
Na szóval, egy következő éjszaka kis kacarászásokra jöttem haza, már a bejáratnál feltűnt a kis, fekete, szegecses tutyika. Hmmm. Aztán végighallgattam az ungabungát, Döngött az ágy megint. Fürdőszobába mászkálás ki-be, többször.
Csajszikámnak más volt a hangszíne, ergo ez egy másik hölgy volt 😉 Ő maradt reggelig, épp fel akartam kelni, mikor közösen távoztak.
Valamikor máskor aktív beszélgetést hallottam, aztán csendet? Végül kemény, merev ágyrugózást, de nagyon sokáig. Bakker, ha ezt velem ennyi ideig nyomnák, én bele is halnék... Na, mindegy. Ez a "Rozika" úgy húzta el a csíkot kora reggel ( kilestem az ablakból) hogy Tony le sem kísérte. Akkor azt kérdeztem magamtól, hogy lehet egy nő magával szemben ennyire igénytelen??! Idejön megk@ratni magát, és még annyit se vár el egy férfitól, hogy kikísérje?? Combig érő csizmája volt, miniszoknyája és kabát. Kb. 19 lehetett. Kis k... Szerencsétlen pára.
Legközelebbi eset hétvégére esett. Megjött asszonyság (hang alapján 48-50 évesnek tippeltem) ugye én őket sose látom. Késő este besurrannak, pár óra múlva, vagy hajnalban távoznak.
Ez rihegett-röhögött. Még hangosabban kacagott. Felröhögött. Jópofizott emelt hangon. Dumált hangosan. Úgy éjjel fél 1 lehetett. Gondolhatjátok, bennem ment fel a pumpa. Aludni szerettem volna, meg úgyegyáltalán. A csaj csak pofázott. Röhögött. Még vagy fél órát. Még azt is hallottam, hogy a kutyáiról mesél. És riheg. Hhhh. Elérkezett a pillanat, amikor már csak arra tudtam gondolni, hogy essünk túl rajta!!! Dugjatok végre bammeg, aztán kussoljatok, vagy húzzál haza kisanyám! 😡
Megtörtént! Puffogott végre az ágy, ez a nő közben is röhögött, meg utána is, de egyszercsak végre elhallgattak.
Sokadik alkalommal főtt kajára értem haza, amit "az ex" készített, aki csak ide jár beszélgetni, de "semmi extra". Ő kb. háromszor volt itt, amiről én tudok. Ő mindig itt is aludt és reggel haza lett víve. Kávézás után. (Jah! Míg otthon voltam egy hetet, a fél üveg kávém elfogyott!) 😁
No, egyszer aztán úgy hozta a sors, hogy beszélnem kellett Tónással (Oli így hívja) szállítás ügyben. Elkezdtünk társalogni. Gyerekek, én még életemben nem mondtam meg senkinek ilyen oldottan, kedvesen és nyíltan, hogy egy gusztustalan embernek tartom!!! El is fogadta, azt mondta ez a gyengéje... Elmesélte, hogy van nője Bristolban, Londonban, otthon Tatán, itt, a mi városunkban négy, összesen, ha jól számol, akkor kilenc.
Summa summárum: talán nem kéne, hogy ilyen szintű viszolygás legyen bennem főbérlő iránt, de... van! Nem tudom tisztelni semennyire emberileg. Jól szervezi a maga üzletét, jó sakkozó, ápolt is, de aggódom (persze csak legbelül) hogy Oli mit lát? Nagyívben kerülném az ilyen embereket. Nem azért, mert búrában akarom tartani, nagyon is ismeri Ő a világ dolgait!!! De nem ilyen közegben szeretném nevelni! Azt szeretném, ha tiszteletreméltó emberek vennék körül, akikre minden szempontból fel lehet nézni!!!
A végső csapás:
A múlt hetünk nagyon jó volt, Toncsi fuvarba ment haza. Egy hét szabaccsááág!!! 😁 Ilyenkor mindig nagyon boldogok vagyunk! 😁
Három nap múlva írt, hogy légyszi mindig vegyük le a fűtést 21 fokra. No para, fél órákat fűtünk, aztán 21 fokon van!
Meg hogy ma viszi ki a csomagunkat. Oké.
Meg hogy jön vele vissza pár hétre egy nő ismerőse, kipróbálja, milyen Anglia.
Tessék??? 😯
Igen, hazavitt pár bőröndöt, és visszahozott egy nőt... 🤨 Tegnap este érkeztek, amikor én még munkában voltam, így reggel arra mentem ki, hogy virág itt, virág a konyhában. Krém itt, gyümölcs ott... A nő beköltözött! Holnap mennek neki új szekrényt venni, szóval nem megy ez haza három hét múlva. Délután futottunkbössze pár szóra, szőke, de mindenhogy. Szerintem szed valamit, mert olyan lassan beszél... Mehetnékem van el innen!!!
Drága a hely, feszengek, csak akkor tudom magam eleteszteni, amikor Olival kettesben vagyunk. És nem, nem így állapodtunk meg!!! Nem volt szó plusz lakótársról! Úgy jöttünk ide, hogy hárman leszünk!
Füstöl a fejem... Durva pénzt fizetek azért,hogy aztán fülem-farkam magam alá húzva éljem a mindennapjaimat. Alkalmazkodva egy toszógép és a nőcskéje életviteléhez.
Ááá...
Haza akarok menni!
Ti, otthon, Kedveskéim, kérlek, értékeljétek a mindenre kiterjedő szabadságotokat!
Üdv: Amál, szabadságvesztésre ítélve
Augusztus hónaptól foglaltuk a lakást, hogy megtartsa nekünk a srác. Megbízható lakókat keresett, így hónapokig tárgyalt, hogy velünk, idejöjjünk lakni, és hogy számít ránk. Szeptembertől ígértük magunkat.
Így is lett, Olivért leköltöztettük augusztus végén, én pedig -munka miatt- szeptember végén jöttem. Októbertől két szobát bérlünk. Ez átszámítva -árfolyamtól függően- cirka 285.000 Ft havonta.
Úgy döntöttem a jó, kellemes lakhatásunk mindennél előrébbvaló, különben én ki sem bírnám itt. Elég volt az ezt megelőző több, mint tíz hónap borzalom! Na, mindegy! Olivért szerettem volna abban a komfortérzésben részesíteni, hogy hogy van külön szobája, külön élettere, saját privát szférája. Nemsokára egyetemre megy, nekem nagyon fontos (ha már kiszakítottam otthonról, és mindent és mindenkit maga mögött kellett hagynia amit és akit szeretett) hogy jólérezze magát egy kultúrált, modern, szép helyen, ami csak az övé.
Ezért bevállaltam a két szoba fizetését, habár ez azért itt is nagy összeg! Nekem Ő mindent megér!
Szóval, így örültünk Toncsinak, hogy hozzá jöhetünk albérletbe, mert egy korrekt, rendes és überpreciz srác. Jól elleszünk mi így hármasban. Gondoltuk! 😁
Úgy ismertük meg, hogy én szállíttattam vele haza, Magyarországra, mivel fuvarozással foglalkozik. Ez is volt az egyik legvonzóbb tulajdonsága mondjuk, hogy havi kétszer egy hetet nincs itt😁😁😁
El is voltunk, megvagyunk jól. Leszámítva, hogy mindig letekeri a fűtést, én meg fagyok meg. 😑 A rendmániája pedig elviselhetetlen! 😁 A hűlőfélben lévő ételeket nem tudom már hová elpakolni, mert két óra múlva menne a hűtőbe, de addig hová kéne tennem őket a konyhából?! Na, mindegy... Azért még rendes Ő!
Augusztus végén, mikor leköltöztettem Olivért, ért az első hogyismondjammi Tony-val kapcsolatban. Ő egy egyedülálló, 35 éves fiatalember egyébként. Én naiv, azt nem vettem figyelembe, hogy ez nem jelenti azt, higy egyedül fekvő is... 😁 Első itt töltött, amúgy is rémes- éjszakámon arra kellett ébrednem, hogy mindjárt leszakad az ágy a fal másik oldalán az ütemes rugózástól! 😎🥴 Csak megjegyzem, hogy aĺlergiás és mindegy egyes szipogása áthallatszik, akkor gondolhatjátok, egyébiránt mit élhettem át a szomszéd szobában... 🤮
Még szerencse, hogy Oli a folyosó másik oldalán van, így nem zavarják éjszakai nyugalmát ezek a zajok! 😁
Reggelre leányka eltűnt...
Szóval ezen én ledöbbentem, na!
Első éjszakám egy idegen helyen, itt kell hagynom Olit egy hónapra, mert kezdődik neki a suli, nekem mennem kell vissza a gályára -az megint egy másik sztori- nincs berendezve a szobánk, alig van itt cuccunk, legalább ebben a jóemberben bízhatnék kicsit. Higy aggodalmak nélkül hagyhassam itt Olit. Akkor is, ha semmi közük egymáshoz, de nekem nem mindegy mit lát, milyen életvitelt maga körül!
Eltelt a szeptember, én is leköltöztem ide. Sok munka, sok pakolás, rendezkedés, szervezkedés, munka, munka, munka. Teszem hozzá éjszaka. Vagyis éjjel 1-kor végzek. Több nap a rendes műszak előtt van 4-6 óra plusz munka is. Ezzel csak azt jelzem, hogy zombiként tengődöm általábam a munka-ébredés-munkábakészülés-munka-egykisalvás-munka-soksoksokkávé vonalon. Az idegeim nem a régiek, biztos ezért is esik nehezemre tűrni ezt a dolgot.
Na szóval, egy következő éjszaka kis kacarászásokra jöttem haza, már a bejáratnál feltűnt a kis, fekete, szegecses tutyika. Hmmm. Aztán végighallgattam az ungabungát, Döngött az ágy megint. Fürdőszobába mászkálás ki-be, többször.
Csajszikámnak más volt a hangszíne, ergo ez egy másik hölgy volt 😉 Ő maradt reggelig, épp fel akartam kelni, mikor közösen távoztak.
Valamikor máskor aktív beszélgetést hallottam, aztán csendet? Végül kemény, merev ágyrugózást, de nagyon sokáig. Bakker, ha ezt velem ennyi ideig nyomnák, én bele is halnék... Na, mindegy. Ez a "Rozika" úgy húzta el a csíkot kora reggel ( kilestem az ablakból) hogy Tony le sem kísérte. Akkor azt kérdeztem magamtól, hogy lehet egy nő magával szemben ennyire igénytelen??! Idejön megk@ratni magát, és még annyit se vár el egy férfitól, hogy kikísérje?? Combig érő csizmája volt, miniszoknyája és kabát. Kb. 19 lehetett. Kis k... Szerencsétlen pára.
Legközelebbi eset hétvégére esett. Megjött asszonyság (hang alapján 48-50 évesnek tippeltem) ugye én őket sose látom. Késő este besurrannak, pár óra múlva, vagy hajnalban távoznak.
Ez rihegett-röhögött. Még hangosabban kacagott. Felröhögött. Jópofizott emelt hangon. Dumált hangosan. Úgy éjjel fél 1 lehetett. Gondolhatjátok, bennem ment fel a pumpa. Aludni szerettem volna, meg úgyegyáltalán. A csaj csak pofázott. Röhögött. Még vagy fél órát. Még azt is hallottam, hogy a kutyáiról mesél. És riheg. Hhhh. Elérkezett a pillanat, amikor már csak arra tudtam gondolni, hogy essünk túl rajta!!! Dugjatok végre bammeg, aztán kussoljatok, vagy húzzál haza kisanyám! 😡
Megtörtént! Puffogott végre az ágy, ez a nő közben is röhögött, meg utána is, de egyszercsak végre elhallgattak.
Sokadik alkalommal főtt kajára értem haza, amit "az ex" készített, aki csak ide jár beszélgetni, de "semmi extra". Ő kb. háromszor volt itt, amiről én tudok. Ő mindig itt is aludt és reggel haza lett víve. Kávézás után. (Jah! Míg otthon voltam egy hetet, a fél üveg kávém elfogyott!) 😁
No, egyszer aztán úgy hozta a sors, hogy beszélnem kellett Tónással (Oli így hívja) szállítás ügyben. Elkezdtünk társalogni. Gyerekek, én még életemben nem mondtam meg senkinek ilyen oldottan, kedvesen és nyíltan, hogy egy gusztustalan embernek tartom!!! El is fogadta, azt mondta ez a gyengéje... Elmesélte, hogy van nője Bristolban, Londonban, otthon Tatán, itt, a mi városunkban négy, összesen, ha jól számol, akkor kilenc.
Summa summárum: talán nem kéne, hogy ilyen szintű viszolygás legyen bennem főbérlő iránt, de... van! Nem tudom tisztelni semennyire emberileg. Jól szervezi a maga üzletét, jó sakkozó, ápolt is, de aggódom (persze csak legbelül) hogy Oli mit lát? Nagyívben kerülném az ilyen embereket. Nem azért, mert búrában akarom tartani, nagyon is ismeri Ő a világ dolgait!!! De nem ilyen közegben szeretném nevelni! Azt szeretném, ha tiszteletreméltó emberek vennék körül, akikre minden szempontból fel lehet nézni!!!
A végső csapás:
A múlt hetünk nagyon jó volt, Toncsi fuvarba ment haza. Egy hét szabaccsááág!!! 😁 Ilyenkor mindig nagyon boldogok vagyunk! 😁
Három nap múlva írt, hogy légyszi mindig vegyük le a fűtést 21 fokra. No para, fél órákat fűtünk, aztán 21 fokon van!
Meg hogy ma viszi ki a csomagunkat. Oké.
Meg hogy jön vele vissza pár hétre egy nő ismerőse, kipróbálja, milyen Anglia.
Tessék??? 😯
Igen, hazavitt pár bőröndöt, és visszahozott egy nőt... 🤨 Tegnap este érkeztek, amikor én még munkában voltam, így reggel arra mentem ki, hogy virág itt, virág a konyhában. Krém itt, gyümölcs ott... A nő beköltözött! Holnap mennek neki új szekrényt venni, szóval nem megy ez haza három hét múlva. Délután futottunkbössze pár szóra, szőke, de mindenhogy. Szerintem szed valamit, mert olyan lassan beszél... Mehetnékem van el innen!!!
Drága a hely, feszengek, csak akkor tudom magam eleteszteni, amikor Olival kettesben vagyunk. És nem, nem így állapodtunk meg!!! Nem volt szó plusz lakótársról! Úgy jöttünk ide, hogy hárman leszünk!
Füstöl a fejem... Durva pénzt fizetek azért,hogy aztán fülem-farkam magam alá húzva éljem a mindennapjaimat. Alkalmazkodva egy toszógép és a nőcskéje életviteléhez.
Ááá...
Haza akarok menni!
Ti, otthon, Kedveskéim, kérlek, értékeljétek a mindenre kiterjedő szabadságotokat!
Üdv: Amál, szabadságvesztésre ítélve
2019. november 30., szombat
Blogírás
Kedveskéim!
Örömmel jelentem, hogy ÉÉÉLEK!!! :D
Állandó ígérgetéseim mellett is úgy tűnik, ez a blogírás nekem az utóbbi időben nem ment. Főleg időhiány miatt nem, vagy pedig az összes energiám arra összpontosítódott, hogy összeszedjem magam a következő munkanapra, akarom mondani: munkaéjszakára. Ez van, nem megy nekem ez az éjszakai élet :D
Mára viszont már annyi mondanivaló (és feszültség) összegyűlött bennem, hogy Olit boltba küldtem, hogy legyen alkalmam bitorolni a gépét és kiírni magamból, ami kikívánkozik. :D Szóval előre is bocsánat, ha lesz vagy tíz bejegyzés is nagy hirtelenjében.
Örömmel jelentem, hogy ÉÉÉLEK!!! :D
Állandó ígérgetéseim mellett is úgy tűnik, ez a blogírás nekem az utóbbi időben nem ment. Főleg időhiány miatt nem, vagy pedig az összes energiám arra összpontosítódott, hogy összeszedjem magam a következő munkanapra, akarom mondani: munkaéjszakára. Ez van, nem megy nekem ez az éjszakai élet :D
Mára viszont már annyi mondanivaló (és feszültség) összegyűlött bennem, hogy Olit boltba küldtem, hogy legyen alkalmam bitorolni a gépét és kiírni magamból, ami kikívánkozik. :D Szóval előre is bocsánat, ha lesz vagy tíz bejegyzés is nagy hirtelenjében.
Innen írok:
Ez Olivér szobájának tanuló sarka.
(A gépház megvásárlása folyamatban van...) A gépet otthonról hozattuk ki, a nagy íróasztalt Oli rendelte neten. A csíkos szőnyeget és az igen kényelmes foteljét mi vettük már. Igazából rettenetszekrény és ágy volt a berendezése eredetileg, meg az aranyszínű függöny -lehetőleg már nem sokáig ;) Tehát ami alapvető ellakásra való, az megvolt itt, de az extrákat már mind mi vettük meg.
Igen, kilátásunk a temetőre nyílik.
Mondanám, hogy legalább csendes a hely, de előtte fut a város egyik legforgalmasabb útja...
Néhány kép a lakásról, ahol éldegélünk Olivérrel, csak hogy kicsit idehozzalak Benneteket mihozzánk :) Régebbi képek, sehol sincs tökéletesen elpakolva, mert mindig futottunk valahova, de mai napság azért már jobb a helyzet rendileg minálunk! :)
Konyha:
2. Éjjel és immár kanapéval
3. Szerelmetes alvósarkom
(A gépház megvásárlása folyamatban van...) A gépet otthonról hozattuk ki, a nagy íróasztalt Oli rendelte neten. A csíkos szőnyeget és az igen kényelmes foteljét mi vettük már. Igazából rettenetszekrény és ágy volt a berendezése eredetileg, meg az aranyszínű függöny -lehetőleg már nem sokáig ;) Tehát ami alapvető ellakásra való, az megvolt itt, de az extrákat már mind mi vettük meg.
Igen, kilátásunk a temetőre nyílik.
Mondanám, hogy legalább csendes a hely, de előtte fut a város egyik legforgalmasabb útja...
Néhány kép a lakásról, ahol éldegélünk Olivérrel, csak hogy kicsit idehozzalak Benneteket mihozzánk :) Régebbi képek, sehol sincs tökéletesen elpakolva, mert mindig futottunk valahova, de mai napság azért már jobb a helyzet rendileg minálunk! :)
Konyha:
Ez a kétoldalt lenyitható asztalka meg akét szék is már ami szerzeményünk, mert -modernkori angol hagyományokkal ellentétben, mi nem szeretünk ágyból, vagy tévé előtt kanapén ülve enni...
Fürdő:
Olivér szobája:
Én szobám:
1. Nappal
3. Szerelmetes alvósarkom
Esti vintage hangulatok :)
Szóval, szabadidőnkben, meg mikor úri jókedvünk a pénztárcánk engedi lakberendezünk. Én még új szőnyeget és kisebb (magas, keskeny) szekrénykéket akarok venni, képeket, és polcokat feltenni. Szükségem van még egy szép színű és kellemes anyagú ágyterítőre a kanapéra, néhány díszpárnára, EGY BAZI NAGY (FEHÉR) TÉVÉRE, és függönyre. egyébként nagyvonalakban minden rendben, esetleg a bútoraimat fogom még átrendezni (=értsd: a fiúk majd a helyükre cipelik őket) :D
Olivér szobája is elbírna még egy-két polcot, másik függönyt, de neki alapból megvannak a berendezési tárgyai.
A szekrénye holt ronda amúgy, és gusztustalan szerintem, de a tulaj nem engedi kirakni, ezért három hónapja egy arany-rózsaszín, színátmenetes borzadványt bámulunk (szegény fiam!) de már lezsíroztuk a főbérlővel, hogy legalább hadd fessük át valami halvány szürkére, hogy ne ezt a giccses színkombinációt kelljen néznünk.
Itt, Angliában nem divat a függöny! Egyáltalán!!! Bárhol sétál az ember az utcákon, belátni a nappaliba, nem zavarja őket. Engem igen, így Olinak is meg magamnak is fogok egy-egy kis vitrázst varrni, és lesznek hozzá sötétítőink.
Ha előrehaladtunk lakber témában, jelentkezem még! :)
Puszi Nektek! :*
2019. november 6., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)