Múlt szombat

Múlt szombaton már KO-én ébredtem, az irodai vírus győzött, amivel majd' egy hónapig küzdöttem.
Őszintén szólva nagyon haragudtam egyes kolléganőkre, akiktől összeszedtem a nyavalyát, mert volt aki két-három hétig is félholtan járt dolgozni (nem akart táppénzre menni -ki akar?) és körbeköpködtek mindenkit kis tüdőgyulladás bacival meg influenzával. Csodás!

Múlt szombaton egész nap az ágyat nyomtam, keserűen bosszankodva -egyedül. Mert én voltam olyan figyelmes, hogy ne engedjem a Gyerekeim a közelembe, nehogy megfertőzzem őket! Közben félig belepusztultam a hiányukba :( Köszi Evelin, Anna és Edina, drága kollégáim! :(
Egyébként pénteken már heten hiányoztak...

Aztán szombat délután valaki majdnem kiverte az ablakomat, mire kikászálódtam az ágyból, hogy kidugjam az orrom ki a fene akar ennyire beszélni velem?! Nem voltam túl jó passzban.
A büfés Magdika. Hogy elvállalnám-e a büfét a buszmegállóban vasárnaponként? Alig láttam a takonytól, minden légvétel nehezemre esett, állni pláne, de elvállaltam. ÉN HÜLYE!!! Aztán begubóztam az ágyamba megint, és már nem a kolléganőimet szapultam hanem magamat: mi a fenének megyek bele mindenbe? Ki fog kitakarítani? Főzni? A disznóól már katasztrofális! :(
Na mindegy, kell a pénz? Reggel 8-tól este 7-ig az a négyezer forint is négyezer forint! Már épp nem volt egy vasam se.
Vacak éjszakám volt az idegtől: én ilyet még sosem csináltam, de hát majd belejövök!
Adnom kell enni a gyerekeimnek, tehát kelés korán és hajrá munkába vasárnap!!!