Az Isten királyi székén

Tegnap begyalogoltam a városba (Oli mellettem bicajozott) és miután lecuccoltam a barátnőmnél, kimentem a temetőbe.
Már útközben zokogtam, mert magam elé vettem a feladatomat: vagyis mind a négy Gyerekemet.
A kertemben szedett hóvirágcsokrot odaajándékoztam Marcsikának, így valahonnan szereznem kellett négy szál virágot.
Egyik sírról szakítottam négy, szép nagy hóvirágot. Négy szálacskát.
Ahogy bandukoltam az "Éden" felé már nagyon sírtam. (van nálunk az evangélikus temetőben egy emlékhely, ahol a gondnok kialakított egy kis parkocskát a széles és a keskeny út szemléltetésére, az Isten megváltásáról, s arról, hogy mennyire szeret az atya minket)

Csabikám: annyira gyönyörű kisgyerek volt, szőke, szögegyenes haja, kék szemei, fülig érő mosoly. Eleven gyerek volt, nagyon okos, kedves, találékony, tündéri.14 éves volt.

Albert: kis maszat, duckó, tejföl szőke haj, kék szemek, olyan kis mamlasz, de angyali természetű. Mindig együtt Csabival. Drágaságom. 13 éves volt.

Mercédesz: egy szem Lánykám, kicsi Lelkem... A megtestesült báj, ártatlanság, közvetlenség, jókedv és derű. Barátságos és nyitott és szorgalmas, és az a hosszú haj... 10 éves volt.

Olivér: törött szárnyú verebecske lett a határozott, jó kiállású, vagány, nagyszájú kisgyerekből. Vigaszom Ő. Egyedül maradt. 6 éves volt.

Mindegyik kis hóvirág valamelyiküké volt. Csabiét fogtam és bocsánatot kértem Tőle a kimaradt évekért, hogy a pótolhatatlanra ne emlékezzen! Feljöttek előttem az emlékképek 14 éves koráig, elég homályosan, de jól elrejtettem őket  a szívembe, s azért imádkoztam, hogy magamnak is meg tudjak bocsájtani, hogy csak az apjuktól akartam megszabadulni nem tőlük!!!
Albi hóvirágját vettem kézbe és sok minden eszembe jutott, kis cuki mosolya, ahogy odajött illatos puszit adni, meg ezerféle dolog, nagyon bőgtem. Sétáltam az Éden felé, s azért imádkoztam, hogy a Jóisten feledtesse el vele a sok rosszat, ne hiányozzanak neki az egymás nélkül töltött évek, gyógyítsa be a sebeit, és hogy a kapcsolatunk innentől nagyon szép legyen. Hogy megbocsásson nekem a szíve mélyén és én is meg tudjak bocsájtani magamnak!
Merci hóvirágjának rövidebb volt a szára, mint a többié, Kislányom... Ártatlan kicsi Bárány, mit kellett neki elszenvednie az anyja nélkül védtelen... Egyedül lányként a sok fiú között. Nélkülem. Senki nem támogatta, senki nem cirógatta, senki nem törődött vele, nem takargatta be este senki... Bocsánatot kértem tőle a magányért, amit az elszakítottság évei alatt át kellett élnie, és könyörögtem hogy forrjanak be a sebei és teljes értékű nővé tudjon érni teljes szabadsággal, és azt is kértem, hogy meg tudjak magamnak bocsájtani miatta!
Olivér hóvirágját tartottam a kezemben azzal, hogy bocsánatot kérjek tőle, hogy ki kellett szakadnia a meleg családból, miattam. Bár Ő végig mellettem maradt, sokat sérült. azért kértem Istent, hogy pótolja be neki a testvérei hiányát, és hogy meg tudjon bocsájtani nekem amiért nem volt gyerekkora, mert mellettem hirtelen felnőtté kellett válnia. Tudta Ő, hogy Ő a támaszom, Kicsi Szentem.Heléna szerint gyerek már nem lesz, de amire most vágyik, adjam meg neki! Elengedtem Lengyelországba! Remélem meg tudom bocsájtani magamnak, hogy magányos kis különcként kellett élnie, s kértem Istent, hogy ne emlékezzen erre, csak mától érezze jól magát  a bőrében!

Azt kértem a drága jó Teremtő Atyától, hogy söpörje a múlt homályába az életünkből kiszakított éveket, amiket egymás nélkül kellett élnünk. Kértem, hogy segítsen feldolgozni a traumát, ami évek óta kísért engem belülről, s vidámítsa meg a gyerekeim. Kértem, hogy vigyázzon rájuk nagyon, s hogy mind együtt lehessünk majd az örök életben. Ez  a legfontosabb! Mert tudom, hogy az Isten, aki elkezdte a szívünkben a munkát -be is fogja fejezni!!!
Kértem, hogy állítson helyre minket. S olyan anya-gyermek kapcsolatunk legyen innentől fogva, amiről egy szülő csak álmodhat! :)
Tudom, hogy így lesz!

Beértem a kert végére, betuszkoltam magam a keskeny útra (lapjával, -asszem a kövérek nem jutnak be  a mennyországba :D na jó, csak hülyülök) és mikor átsétáltam a kereszten, már nem láttam a könnyeimtől. Olvasgattam az igéket a fekete márványlapokon, s csak folyt belőlem a sírás, s a gyerekeimre gondoltam. Miután mindegyik ige azt üzente, hogy feltámadás után együtt leszünk örök életre Jézussal, így kividult a szívem, s bár erős szél fújt és hideg volt, meleget éreztem. Felléptem arra a helyre, ami az Isten királyi trónusát jelképezi, és egyenként odatettem a fehér márványtábla peremére a Gyermekeimet. Mindegyik hóvirágocskát úgy helyeztem oda, hogy imádkoztam Értük: Uram, kérlek vigyázz az én Csabimra! Rád bízom Őt. Istenem, Albertot is áldd meg, Rád bízom Őt is. Mennyei Atyám, Mercikémet is óvd és védd, ide hoztam Őt is eléd, kérlek vigyázz rá, Rád bízom az életét. Istenem, Olivért is kezedre bízom, könyörögve kérlek, tartsd meg életét, Rád bízom Őt is.

Lassan levánszorogtam kicsit lejjebb, leültem egy padra. Olvasgattam a feliratokat, sírtam, imádkoztam. De nem volt vészes! Nem szenvedtem úgy meg, mint ahogy féltem tőle. Igaz Helénánál már kisírtam magam nagyon, és múlt héten is többször, de alig vártam, hogy eljöjjön a szombat és mehessek. Istenemhez. Lepakolni a terheimet.
Lepakoltam őket. Istenre bíztam a terhelt múltat, és a jövőnket. A szép jövőnket! :)
Megkönnyebbültem, -teljesen. Amikor felálltam a padról és csak néztem-néztem a trónus felé és mozgatta a szél a négy kis hóvirágocskát de ne fújta le, láttam magam előtt a négy gyerekemet, és biztos lettem afelől, hogy Jó Kezekben vannak! Oda vittem őket Isten elé.
Most már minket a régi dolgok nem kísérthetnek. Most már az emésztő fájdalmam is megszűnik, valami új kezdődött.
Tényleg ott hagytam mindent.

Köszönöm Istennek, aki teremtő és újjáteremtő. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy van a rossztól szabadulás! Köszönöm, hogy tényleges újrakezdést kínál.Köszönök mindent! A sok jót is, ami előttünk áll, már most, most köszönöm!

Puszilok mindenkit: Barátnőtök, letett terhekkel