Még mélyebb

Ha azt gondolod, hogy beleugrottál a mélyvízbe, megúsztad a távodat és élve ki is jöttél belőle (mert először erre gyúrunk) és azt reméled, hogy soha többé vagy legalább egy darabig úsznod sem kell, nem hogy vizet látnod... Ne reménykedj! :D Ha kikecmeregtél a partra, akkor jön egy szemtelen hullám és jól arcon csap! :P Vagy a vizek még mélyebbek lesznek, hogy ne csak jól úszni tanulj meg, hanem soha, semmin ne lepődj meg, sőt soha többé semmitől ne félj! Ha a mélyvízbe nem akarsz belefulladni, akkor ne kapálózz: ÚSSZ! Csak az segít! Szóval tegnap is, ma is jól végigvezettem a SZOKÁSOS útvonalamat. Erre délután HÍVTAK az ügynökségtől!☺☺ Ez nagy örömhír, mert elmezdtek használni a rendszerükben!!! ☺ Jó helyre is zavartak el rögtön: Swanton Norton-ba az idősotthonba konyhai munkára, holnapra. Vééégre jól begyakorolhattam volna a krumplipucolást! ☺ Ami azért megijesztett az az, hogy egyedül kell kikocsikáznom a 25 mérföldre lévő helyre. Még szerencse, hogy sokat jártam már arra Blakeney-be, és tegnap pont a vezetés szempontjából követtem végig az utat, mert péntek-szombaton nekem kell vinnem másik három embert a tengerpartra takarítani! ;) Van kocsid - van munkád, Fiam! Meg gyomorideged, bár az már jelentősen lecsökkent. Szóval lelkileg már felkészültem holnapra, hogy negyed 6-kor kelek, 6-kor indulok és fantasztikus kalandjaim lesznek ismét a Jóistennel! ☺ Már előre mosolyogtam. Aggasztott viszont, hogy tankolnom kéne, de nincs pénzem. Munkavédelmi cipő kéne, de nincs. Se fekete nadrágom meg valami fehér pulcsim. Mindegy, úgy voltam vele, hogy majd szabadkozok és megígérem, hogy legközelebbre lesz! Erre nem lemondták, bakker?! Megígérte a közvetítő csaj, hogy megpróbálja péntekre elintézni. Jó a rosszban: ráérek izgulni holnap estétől. Lesz időm nadrágot és munkavédelmi cipőt venni, meg fehér felsőt is. Ha holnap meg tudom tartani a tornaórát a fodrászcsajnál és tudok Carol-nál takarítani akkor tankolunk is meg vásárolunk is ;) És délután fél 4-kor talcsi a városközpontban az új anyucival meg a két kisgyerekével és megyek hozzájuk ismerkedni. Azután minden péntek és szombat este szüksége lesz rám. ☺ No, hát hozzájuk elindultam egy órával ezelőtt. Csúcsforgalom épp csak csökkenni kezdett, besötétedett és a városközpontba nekivágtam, tök ismeretlen célállomással. Hát, jól megszívtam!!! :D A nemrég almaillatú samponnal lemosott szélvédőm ugyan nagyon szépen csillogott, de vakított a szembejövők fénye! Egyre rosszabbul látok! :( A tetves Anglia Square-re sikeresen bekocsikáztam, de ugye Laura baba azt nem pofázta, hogy a körforgóban melyik sávit választjuk, csak azt, hogy forduljunk ki a harmadik kijárónál! Jól van, de HOL? Meg HOVA??? Úriste, semmit nem láttam! Nem láttam utat, ahová fordulhatnék, csak a behajtásra váró három sávban várakozó temérdek autót. Ekkor már rámdudáltak, pedig az itt nem szokás... Gyorsan kifordultam balra, megint dudáltak. Az utat ismertem amerre lehajtottam, de nem arra kellett volna menni. Laura gyorsan újratervezett, és pofázott, hogy hol hajtsak le azonnal. Anyádat! Közben a puroson meg majdnem átmentem. Fék! Oké. Hajtson be a körforgalomba és forduljon rögtön balra. Jól van, de ez az út hova visz? Á, tudom Gralefields Street, de nem itt kéne lennem. A hegymenetben most nem volt forgalom és nem egyesben kellett felmásznom, de itt is beszívtam a kurva körforgójukat, mert fingom se volt róla Laura mi a francot akar tőlem?! Mondtam is neki, hogy nem jó helyen vagyunk, baba! Hazamegyünk! Az egészben az volt a mázli, hogy legalább tudtam, hol vagyok, mert kisezerszer gyalogoltam arra, bár ijesztő az ember mellett az a plusz három sáv autó. Sötétben. Úgy, hogy még a szembejövők fénye is zavar és nem tudod mit nézz, hogy mielőbb kiszabadulj a forgalom poklából és hazajuss. Még két autóst ijesztettem meg és sokan ráléptek miattam a fékre, de amint tudtam hazavágtáztam az első kanyarnál lefordulva ide, mihozzánk. Laura meg csak mondta, hogy azonnal forduljak vissza! Nem fordulok! Hazamegyünk, baba! Szegény családomat hívtam, hogy bocs, de nagyon megijedtem és inkább hazajöttem. Hát, nem örültek. Ezenfelül már csak az van, hogy a cuki bolgár pár elköltözött ma. Nagyon sajnálim őket és hiányozni fognak. Edit elüldözte őket. Én is ma határoztam el, hogy elkezdek valami más lehetőség után nézni, mert betelt a pohár. Furán is viselkedik már velem. Én persze pont leszarom, de irtó sunyi. Hogy mi volt az utolsó csepp? Reggel szóltam neki, hogy elmegyek, valószínű csak este érek haza. Sise csináltam még ilyet, de itt hátul állt a kocsi, így hátul mentem ki a kerten keresztül és az ajtómhoz belülről koccig odanyomtam a széket. Nem is tudom miért? Mikor hazaértem, tíz centivel beljebb volt a szék... Hát ennyi,Édeseim. Fáj a fejem, mert napik óta alig eszem. Nem nagyon van mit, és sok a feladat és kihívás. Nem aggódom, Isten velem (és Veletek is!!!) és majd beérik mindennek a gyünölcse... A. nagyon hiányzik. Imádkozzatok értünk, kérlek, hogy most vagy a jövő héten tudjunk találkozni, jó? Már fáj a hiánya, és Ő is szenved nélkülem. Szóval csak ússzatok, egyszer partot érünk!!! ☺