Csendes vajúdás

Rengeteg élmény tobzódik bennem.

Tucat kellemes meglepetés és egy zsák fos. 

Igazán jóléreztem magam Angliában! Mondhatni otthon éreztem magam. Azt hiszem, még a levegő is más ott. 

A lehetőségek ömlöttek rám -keresés nélkül. 

Indulás előtti nap már borzasztóan vágytam haza!!! A gyerekeim hiányoztak, Erzsi mama, és -ne nevessetek ki- az ágyam!!!

A lányom különösen. Első itthontöltött (ocsmány) munkanapomon még pityeregtem is miatta. Nagyon-nagyon hiányzik! Pesten él, így 3-4 hetente látom 1-2 órára. Drága kicsi Angyalkám!

Aztán hazaérve nyakamba zuhant minden: a rohadék főnököm (ez tényleg egy idióta barom!) Egész álló nap szapult, jogtalanul. Este tornaórák, azt hittem elájulok nap végére. Másnap ugyanez, és így estem bele a hétvégébe, hogy még a repülés után sem volt időm felocsudni! 

Azt hiszem, most van elegem!!!

Most van az, hogy meg kéne állnom, napokig csak azt csinálni, amit akarok, közben rendet raknék teljesen, és megszabadulnék mindentől, ami fölösleges. 

Nagyon nagy rendre és egyszerűségre vágyom magam körül!

És szeretetre.

Hányingerem van. Azt hiszem attól, hogy hosszú évek óta azt csinálom, amit KELL, nem azt amit SZERETNÉK. Most jutottam oda, hogy ez nem mehet így tovább, mert nem akarok megbetegedni, és nem akarok semmi és senki miatt gyomoridegben élni!

Fel fogok mondani! Csak a pontos időpontját nem tudom még.

Amikor kimentem Angliába, a főnök húga -akivel egyébként ilyesmiről sosem beszéltem- ennyit írt: "Rád fér egy kis pihenés a bátyám terrorja alól". Megkönnyeztem...

Itthon mi várt? Erzsi mama öregszik szegényem, néha úgy érzem, nem szeret engem, és teljes mértékben elutasító. Tesóim: szinte semmi kapcsolatunk nincs egymással. Gyuri öcsémet sajnálom, mert őt is ugyanúgy kiutálták, mint engem.

Hogy mi bánt és min kesergek? Az , hogy múlik az élet és fogy az idő. Az élet nem javul, a lehetőségek adód ak, de gyorsan el is múlnak. És én még mindig nagyon távol vagyok attól, amit valaha megálmodtam magamnak! 😢
Én, a zahorai erdők kicsi lánya, akit annyi szeretettel és mesével vettek körül, sosem gondoltam, hogy egyszer majd ilyen keserves lesz a kenyérkereset, és a világ másik fele lesz az, ahová a modern koldusélet nyomora hajt. Mosollyal az arcomon, szétszakadt szívvel.

Jó lesz ott, tudom! Szabadság vár és nemcsak jólét, de gazdagság!
Csak ne veszteségre jöjjek haza!

Szédülök és hányingerem van. Konkrétan.


Amálka: hányok a szebb jövő kapujában