Nem!

Nagyon ráérek ám -ezért szerintem pár napig szót fogok fosni ;)

A téma neve: Arnold.

Jó régi és elég sz@r téma! Én akartam magamnak, meg is kaptam, ittam is a levét.
"Vedd el és fizess!" Igaz?

Mielőtt indultam ki, írogatott, hogy alig várja, hogy jöjjek! És mindent meg fog tenni azért, hogy találkozzunk. Hiszi a Piszi állásponton voltam.
No, aztán egy héttel indulásom előtt eléggé eltűnt. Én persze nem kerestem. Mikor kinn voltam, valahogy elfelejtett írni, hívni, bármilyen formában jelentkezni, jelét nem adta annak, hogy élő lélek lenne benne...
Én megfogadtam, hogy az ott a lélektani határ: ha ott nem keres, nem jön, én SOHA TÖBBÉ nem fogadom el a megkeresését, és úgy fogok rá tekinteni, mint aki már nem él!
Ha akkor és ott nem, akkor ő a számomra MEGHALT!

Így is lett: szegény Arni, béke poraira!

Miért érzi mégis az ember, hogy egyszer úgyis jelentkezni fog?!

Ma jelentkezett is.
Megkérdezte hogy vagyok?

Hát, én fiam, jól!!!
De az, hogy te hogy vagy? Hajszálnyit sem érdekel!!! Mégis, mit gondolsz te magadról?
Szívod ez ember vérét? Élvezed a női fürdőt, amivel körbeveszlek, aztán ha telítődtél a jóból, akkor elmész és megfektetsz egy durván kövér, gusztustalan angol ribancot?! És ha a lelki oldalát nem kapod meg a dolgoknak, mert a kufircélmény elillan, és a belsődet nem táplálta, akkor megint jössz hozzám feltöltekezni?!
Hátabüdösjókurvaanyádatteszemétniggerstrici!!!  Hát nem!!!

És képzeljétek, olyan ügyes, és ellenálló és bátor voltam, hogy belekattintottam amit írt ("látta") és csesztem visszaírni neki. És ez így is fog maradni.
Már nincs mit mondanom!
Nincs szükségem ugyanazokra a leépítő körökre!
Nincs több vérszívás!

Ez egy ÚJ Amálka!
Ez egy TÜNDÉR Amálka! :)