Katona leszek!

Megdöbbenve láttam, mennyire ritkán kanyarodtam errefele. 😮
Mondjuk az az igazság, hogy nem volt kedvem mesélni! 😥 Vannak olyan dolgok, amikről az ember nem akar, nem bír mesélni. Egyáltalán.

No, de most az van, úgy tűnik, hogy vadakat terelő juhász leszek a végén! 😁
Vagy már fogalmam sincs, hogy mi, mert nem találok munkát. Jó, oké: vasárnaponként egy vegán ételeket készítő konyhán vagyok 8-10 órában, ahogy a helyzet kívánja. (K*rva húzós, este zuhanyzás után nem tudok megmozdulni! Mindenem fáj. Átfordulni az oldalamra csak hangos nyögéssel megy, a másnap délelőttöm még mindig rámegy, hogy kiheverjem a fájdalmakat, és kábé hétfő estére kerülök ismét abba az állapotba, hogy homo sapiens módjára, felegyenesedve tudok járni.)
Eleddig hétköznaponként ment a torna, ez a harmadik hét, hogy szüneteltetem, mert a covidtól való igen erős berzenkedés engem is utolért. Jobb óvatosnak lenni, abból baj még nem lett. 
Ezen felül gyerekekre szoktam menni vigyázni még. Csurran-cseppen, de egy stabil munkahely biztonságát igen szeretném már!

Mindig keresek, nézelődök, aztán most szembejött. Persze mindig küldenek nekem valami állást. Nem tudom, ennyire nem ismer engem senki? Vagy ennyire megbíznak bennem, hogy na, én aztán bármit elvállalok, csak pénz legyen belőle? Nem tudom. Ki így, ki úgy. Tegnap egy büfékocsis állást mutattak meg nekem, ahol sültcsirkét kéne kimérni, de a kedvencem az, amikor a MOZDONYVEZETŐI állás linkjét küldték el. Nem vicc, komolyan gondolta!
Sok mindent megcsináltam már életemben, de tudjátok most már csak olyanra vágyom, ami a képességeimhez mért munka. A fizikain túl vagyok, nem megy már. Én csinálnám, de nem bírja a derekam, a csípőm. Csípőficammal születtem.
Annyi, de annyi méltatlan helyet végigjártam -és becsülettel végigcsináltam- már! Használnám végre a szellemi kapacitásomat, amíg el nem kopik teljesen. Rendkívüli módon vágyom már valami agymunkára! 

No, ami most körvonalazódni látszik az nem kifejezetten az álmaim melója, de jónak tűnik!
Jelentkeztem tartalékos katonának! 😁 Július elején megyek kiképzésre, aztán különböző szolgálatokat vállalhatok. Többek között ezek a kadzsik mennek a kórházakba segíteni, majd még több kiképzés után a határra. Persze csak ha akarnak. Nekem az első tuti munkám, amire már be is regisztráltam, az a kecskeméti repülőnapokon lesz, augusztus végén. Persze ha a kiképzésem és beöltözésem után lesz más is, el fogom vállalni. Nos, ennyi egyelőre. 😁😊

Azon tűnödöm, mi nem voltam még?! Akasztott cigány, de azon kívül jó sok minden. Pont ideje volt elmenni katonának, nem? 😁

Puszi Nektek! 😘

Ui.: az álmaim munkájára aktívan készülök ám, csak az még titok! 😝

Állapotok

Jelen pillanatban elég nehezen tudom elképzelni, hogy ebből még fel lehet állni... 😥

Mentálisan, emberileg, fizikálisan, anyagilag...

Neeem, Oli nem is volt duzzancs!

 😀 😀 😀

Szóval az az igazság, hogy de!!!

És igazából sosem értettük, hogy miért? 😁

Ha van a Földön még gyerek, akit a nagyobb tesói rajongásig szerettek MINDIG, elkényeztettek, körbeugráltak, babusgattak, húztak-nyúztak, szeretgettek, dajkáltak, gügyögtek hozzá, na akkor ő ezen kevesek közül való kistesó volt. Mindig is. 

Sokszor azon versengtek a tesók, hogy ki feküdjön mellé a mi ágyunkra csörgőzni neki, annyira szerették. Csabi pólyában dajkálgatta, fölé hajolt, beszélgetett neki. Később felváltva olvastak neki mesét, évekig.

Mindenki örömmel várta, szerette.

Ennyit előzményként.

Aztán ahány fénykép csak készült rólunk, Oli mindig üvöltött rajtuk. Bőgött. Teli szájjal. Utálta. Bennünket, a világot, a fényképezést. Mindent! 😄
Volt olyan fotónk, ahol ülünk egy ilyen magasabb lábú kanapén, rajta valami takaró, mindenki mosolyogva ül rajta: papa, mama, gyerekek, és a kép középpontjában Oli, ahogy mászik elő a kanapé alól (!!!) és vörös fejjel, teli szájjal bőőőg!!! 😂 Hihetetlen volt.

Ez az ominózus kép a múltkori iratrendezésem közben került elő, megtaláltam a régi útlevelét. Kinyitottam, és hangosan felröhögtem. Jaaajjj, Oli! Emlékszem a szitura! 😀

Prágába készültünk a cégemmel, az újsággal; minden dolgozó a teljes családjával hivatalos volt. Útlevelet csináltattunk Olinak is. Az ölembe kellett ültetni az okmányirodában, úgy készítették róla a felvételt. Mondtam neki, hogy "mosolyogj, édesem!"

Hááát, így sikerült.................................... 😎 😀 😂

Ez a fej -felejthetetlen ! 😊 Amúgy egy imádnivaló gyerek volt, megzabáltuk! 💗

Budai várséták

Igazából csak magamnak megörökítendő hagyok lenyomatot Kicsi Kedveskéim hétvégi kirándulásáról.

No meg arról, hogy hosszú-hosszú évek után most először töltöttem magányosan EGY EGÉSZ víkendet!!! 😀 Ezt tényleg fel kell írni! (Azt el sem tudom mondani, hogy mennyire jólesett!)
Néha messzebb kell mennünk dolgoktól, hogy rálátást vagy nagyobb rálátást kapjunk. Csodálkoztam néha, hogy mi a bajom?! Miért vagyok képtelen feltöltődni úgy istenigazából?
Most már tudom! Mindig csak másokkal foglalakozom, másoknak teszek kedvére, mások helyett gondolkodom, hogy nekik jó legyen. Nincs is ezzel gond, sokat kapok vissza is. Segítek, adok, amikor csak tudok, mert olyan hálás vagyok a Jóistennek az értem tett sok jóért, amit folyamatosan, minden nap tapasztalok, hogy nem tudok másképp hozzáállni a dolgokhoz: gondoskodni akarok.
Különösebb filozófia nélkül is valahogy ez jön egy nőből, nem? 😊

DE néha ooolyan jól jön senkivel se foglalkozni!!! 😀 Mit gondoltok?
Aztán tök jól elvoltam magamban.
Persze szombat reggel nagybevásárló körútra elvittem Erzsi mamát, ez alap 😊

El is határoztam, hogy nagy nyugalmamban -szombaton- nem zaklatom én az ifjúságot, nem akarom megfojtani őket! Ha ők most kettesben progiznak, Isten áldja őket! 😏😀 (Meg engem is!) És áldás, békesség! 😃
De aztán délután ők irkáltak nekem. Nem voltam rá felkészülve, de úgy látszik, csak hiányoztam egy picit, és kellettem, hogy folyamatosan küldözgessék az idétlenebbnél idétlenebb fotóikat meg poénjaikat. 😀 Annyira cukik voltak!
Én meg jókat nevettem. 😊 Élveztem, hogy kicsit "ott lehetek" velük, és nagyon boldog voltam! Nagyon! Hogy nyugodt lehetek a gyerekeim felől: szeretik egymást! Igénylik egymás társaságát. Aranyosak, kedvesek egymással. Szinte egymás legjobb barátai, -természetesen mindegyiküknek megvan a maga baráti köre. Jó érzés, hogy bizton tudom, ha meghalok, nyugodt szívvel hagyhatom itt őket. Jó emberek lettek. Igyekvőek, a jég hátán is megélnek. Rendben vannak!
Annyi év után ez a tudat életem legnagyobb ajándéka! 

Szóval Olivér szombat-vasárnap látogatóban volt Budapesten a nővérénél, Mercédesznél.
Pénteken a szomszéd városban töltötte az estét Csabiékkal ottalvós "buliban". Nagyfiam baráti társasága átlag 25-27 évesekből áll, Olikám 19.
Csabim barátjának barátnője invitálta Olivért kifejezetten. Múltkor Csabinál találkoztak, ott ismerkedtek meg, és a csajszinak olyan szimpatikus lett a beszélgetések után, hogy kifejezetten kérte Csabit, hogy ha lesznek ilyen baráti találkák, hozza el Olit is 😊

Tehát Olivérke szombat reggel a szomszéd városkából vonatozott fel Pest Budára. 😊
Merci várta a vonatnál, hazatömegközlekedtek, elvoltak, megebédeltek nála, majd nyakukba vették a várost. A Halászbástyát, a Budai várat, a Várkertbazárt, majd étkeztek egy plázában, és közben meg is melegedtek.
A kora esti órákban ellátogattak Tibi atyához, s megittak nála valamit. 
Az esti program Kislányomnál zajlott, jól elvoltak. 
Vasárnap a kései reggeli után elzötyögtek a Keletibe, majd az én Kis Drágám vonatra ült és hazavonatozott. 
Valamikor négy óra felé szedtem fel a városban, mert még egy helyi barátjával is összefutott teázni. (Élni tudni kell!)

Becsatolok Nektek néhány fotót, melyekkel bombáztak engemet szombaton 😏
Szép napot kedves Mindnyájatoknak! 😘😊

 A Parlament, esős-borús időben

Halászbástya

Az ott egy igazi huszár?!

Merengés szőkőkútnál 

Itt van az ősz, itt van újra :)

Egy ügy

 Egy ügy pipa -vagyis elintézve! 😃

Nagyon szeretem Angliát az eszméletlen korrekt ügyintézésük miatt! 

Amihez joga van az embernek, ahhoz joga van, jár neki, megadják. Aki odateszi magát és dolgozik, ad az országnak, azt megbecsülik, és az ország is ad neki. Tisztességesen. Elvitathatalanul és korrekt módon!

Rendkívül segítőkészek és KEDVESEK minden hivatalos helyen! Odakinn elképzelhetetlen, az a (néha és néhol) idehaza fellelhető tapló stílus, lekezelő bánásmód, amit tapasztalhatunk bankban, önkormányzatoknál, egyéb irodákban. Elképzelhetetlen! 
Az oktatásuk, nevelésük, mindennapi létezésük közege egy alapvető finom stílus MINDENKI IRÁNT. Tök mindegy, hogy az a valaki öreg, fiatal, színesbőrű, külföldi vagy hazájuk fia, jól beszéli-e a nyelvüket vagy csak makog. Segítenek! Mosolyognak, mindent megtesznek, hogy az ügy, amiben intézkedni szeretne az ember, megoldódjon, és elégedetten távozzon a kedves ügyfél.

Csak mindez borzasztó laaasssssúúúúúúú!!! 😆

Október közepén járunk és most sikerült minden iratot, igazolást, kivonatot, kérelmet, éves összesítőt, illetve céges kiléptető papírokat beszereznem EGYETLEN (bár igen fontos) igazolás kikéréséhez. Vért izzadtam már, és sokszor azt gondoltam, hogy képtelenség lesz mindent beszerezni, de tegnap postára tudtam adni végre! Hősnek érzem magam!!! 😃😃😃

Ezt volt a szerény kis levélke tartalma, amit küldtem

Nyolcoldalas, az angol adóhivatal oldalán fellelhető igénylőlap kellett, aminek a létezését a jószerencse folytán tudtam meg, több nap internetes kutakodás és olvasás után. Ezt online töltheted ki, a saját ügyfélkapudon át belépve. Természetesen felhasználónév, kód, amihez plusz kódot küldenek a te nevedre szóló, előfizetéses angol telefonszámodra. (Ahhoz meg kell angol, létező lakcím, ugye, ahová postáznak is neked. Ha meg onnan kézhez is szeretnéd kapni a leveleidet, akkor postai átirányítást kell kérned, ami fél évre úgy 25 ezer forint.) Ha nincs angol előfizetéses telód itthon, akkor lőttek a történetnek. És akkor még csak beléptél az angol adóhivatali fiókodba. A nyomtatványon a cégeid adószámától elkezdve, bérjegyzékeiden lévő, csak általad igazlható olyan adatokat kérnek, amiket tényleg csak te tudhatsz. Meg ők! 

Ja, mert meg kell jegyeznem, senki nem informálja ám az embert, hogy mi a teendője! A volt munkahelyedet hol érdekli? A magyar kollegák -hagyjuk... Itthon ugye ki nem *** le, hogy mi a bajod? A magyar TB valójában tudja is, meg NEM is a dolgokat. Szóval ha az ember nekiindul az intézendői végére járni, csak akkor szembesül vele ment közben, hogy mi is kell, mi a teendője, mit kell beszereznie, aztán azt vagy elintézi vagy nem. Mert vagy nem jön rá, hogy hogyan kellene elintéznie? Vagy mert nem fogja tudni megszerezni, ami kell... 

Én most már a minden hájjal megkent, elszánt, némi tapasztalattal is rendelkező, de leginkább módfelett céltudatos külföldről hazatelepült némber kategóriába sorolom magam. 😂 A lerázhatatlan, lekoptathatatlan, fel nem adó típusba.
Így aztán azt is meg kell jegyeznem, hogy az esetek többségében a szerencse is mellémszegődik, és megvan, amit akarok.

Szóval most azzal szerettelek volna benneteket untatni, hogy melyik papírt hogy szereztem be -de megkegyelmezek inkább! 😀
Elég lesz annyi is, hogy az angol adóhivatalt, akiket 100 estből 97-szer nem lehet felhívni, annyira foglalt a vonaluk, első alkalomra sikerült! 😏 Mi ez, ha nem szerencse?! 😊 Az adóügyeim egyik felét megoldották. a másik miatt már 8-9 alkalommal hívtam őket, átlagosan 7-12 percig tartva a vonalat, de nem vették fel. Így levelet írtam nekik, melyben hosszú regénybe foglalva és kábé háromszor elismételve ugyanazt, elregéltem a problémámat, no meg hogy szeretném a péézemet! Drukkoljatok, hogy sikerüljön!

Aztán voltak az x hónapra szóló bérjegyzékeim, amelyeket már nem e-mail-ben küldtek ki, se nem postán, hanem felfelhőzték ilyen jellegű speciális oldalakra, melyeket természetesen felhasználónév-jelszóval érsz el. A jelszó három havonta elévül. Új jelszót a régi céged adhat, amennyiben válaszolnak a megkeresésedre... Ha igen, akkor be tudsz lépni és letölthetsz mindent. 

Nos, az egyik cégem bérjegyzéktároló helyet váltott, be is tudok lépni, ez nem volt gond, de az egyik fizetési lapom, amit küldeni kellett volna, meg az azt megelőző időszak minden dokumentuma a korábbi tárhelyen van, ami megszűnt, ők áttelepültek emide, és semmit nem hoztak át belőle az újra... 😞 Nyaúúú... Vicces, nem?
A bazi nagy szerencsém az volt, hogy tudtam mással pótolni. 

Tényleg nem akarok mindent leírni, hogy mindig valami ördögi körben találtam magam, az egyik papír fügött a másiktól, nagyon nehezen lett meg minden. Például a céget, akinél utóbb dolgoztam, meg kellett kérnem, hogy küldjenek egy olyan fejléces, hivatalos levelet, melyben feltüntetik az adataimat, és hogy mettől-meddig dolgoztam náluk, valamint, hogy nem felmondtak nekem, hanem a munkaviszony hazaköltözésem okán szűnt meg. Nem voltak hajlandóak!

Ezt is úgy oldottam meg, hogy az ímélezesésünket másoltam ki, és csatoltam be a kérvényemhez, amiben látszik, hogy közös megegyezés volt.

Nah, hát ilyenek.

És ezek mennek meg a bárányfelhők.

És ha bonyolult is, de útjukra indultak a dolgok.

Remélem GYORSAN küldenek nekem igazolást, aztán kezdhetek magammal itthon végre valamit.
No meg azt a nagy zsák pénzt is nagyon várom!!! 😁😂😅

Mindenkit puszilok! Nektek is két zsákkal! :) 

Mi ma Ünnepeltünk

Összefacsarodott a szívem ma reggel, amikor megláttam egy pont ma két éve készült képet. 

Reptér. Ferihegy. 2018. október 15.
A képen:

Mercim: bájos mosollyal. Határozott belső tartással, mint mindig: nem sírunk, akárhogy is fáj!!! Majd otthon sírunk, amikor már senki sem lát. Mercédesz is, meg majd én is. 1000 km távolságból. Igen. Bőgtem is két hétig egyfolytában, mikor senki sem látott.

Erzsi mama: tartja magát. Öreg arca mögött a sokat megélt szomorúság. "Elmennek. Ki lesz mellettem ezután? Miért mennek el? Mi lesz velük, Istenem?" Még mindig a fülembe cseng a csendes sóhaja, mikor először hazajöttünk látogatóba: "Muszáj nektök Angliába mönni, kislányom?" Igen... muszáj! 😥😥😥

Csabim: nincs a képen, mert ő fotózott. Ő volt a sofőrünk, mint mindig. Bevállalta most is a két órás utat. Mindig biztatott bennünket, és csinálta a pozitív hangulatot nekünk. Viccelődött és nevetett sokat. Vajon mit gondolhatott közben?

OLI: valahogy mikor nagyon mosolyog sem látszik a képen, hogy mosolygott. Itt nagyon mosolyog, és flegma képpel várja, hogy haladjunk már! Izgatott volt, mert VÉGRE viszem Angliába!

Én: nem irom le, hogy mi minden zajlott bennem és körülöttem a fénykép előtti két hétben, mert ti is sírvafakadnátok. Az arcom eltorzult az idegességtől. Az éjjel azt hiszem két órát aludtam, 2-kor keltem... 3-kor indultunk a reptérre. Pénztelenül, adóssággal, vérző szívvel. Nevelőanyukámat, gyerekeimet, házamat, barátokat, mindent, mindenkit, akit szerettünk hátrahagyva. Úgy, hogy azt gondoltuk, talán örökre megyünk el. Mert muszáj.
Borzalmas még leírni is... 

Na szóval: megtettük, amit meg kellett.
Isten küldött-hívott, mi mentünk.
Végigcsináltuk. (...)

S itt vagyunk ezen a szép napon ma. Ezer küzdelem után, jól! 😊 A szívünk csordultig hálával, mert Isten felemelt bennünket. Olyan magasságokba, amit csak Ő adhat!
Mi tudjuk Olival, mit éltünk meg, és mit tettünk meg. Mit tettünk le az asztalra. 

Bőséges jutalmat kaptunk!😊💗

Akkor:

Negyed órával a búcsú előtt

És most: 

Jófajta pizzával teli pocakkal

Mi ma Ünnepeltünk.

Én Téged!

Két éve meghoztunk egy döntést, ami mindkettőnk életét örökre megváltoztatta.

Ugrottunk. Nem tudtuk hova, csak azt tudtuk, hogy ugranunk kell. 

Halálugrás volt -Isten tenyerébe.

Sokszor hoztam rossz döntést, de Te MINDIG megbíztál bennem.

Felemel a hűséges szereteted. 💗

Köszönöm!

Ünnepélyes hála van a szívemben.

Lapostetű

 Pfúúú.... 👿

Most első mérgemben írom e pár sort, bocsássatok meg nekem, hogy mindig csak akkor jelentkezem, ha épp idegbajt kaptam. Ígérem, jövök majd kellemes hírekkel is!

Tónás, a volt főbérlőnk Angliában... Hányingerem van tőle! 😨

Drága pénzért béreltük azt a két szobát tőle, nagyon rendes albérlők voltunk, és igen tiszták, no meg korrektek! Mindenről beszámoltunk, ha úgy gondoltuk, hogy valamihez az "engedélye" kell, mindig megkérdeztük. Egy szóval: normálisak voltunk.

Mindezek mellett és/vagy ellenére mindig bejárt a szobáinkba. Mikor karácsonyra három hétre hazautaztunk, az anyja beköltözött a szobámba (letagadhatatlan nyomai voltak). Természetesen én ezidő alatt is fizetem a bérletet! Az apróságaimmal csurig volt az egyik szekrényke, másikban a ruháim. A csodás, rózsaszín, rózsás ágyneműmmel megágyazva az ágyam... Ott laktam! Ez a szoba volt kint az otthonom. Az enyém!
Anyu meg beköltözött, és befeküdt az ágyamba...

Eredeti megállapodásunk a lakásra úgy szólt, hogy mi hárman lakunk ott: T., Oli és én. Tónás fuvarozásból él, sakkmester egyébként.
Megállapodásunk ellenére Újévkor odahozta Magyarországról a legújabb nőjét lakni (legalább másfél hónapja ismerték már egymást) Ezt úgy tudtam meg, hogy dobott egy üzit két nappal az érkezésük előtt. Aztán a csaj úgy elterpeszkedett -nulla költségen- a lakásban, mintha mi ott se lennénk. A fürdőből, a konyhából lassan-lassan kiszorultunk. Vagyis elég gyorsan.

A lakásbérlés emígyen igen kényelmes volt nekik, mert ÉN HÜLYE cirka 300 ezret legomboltam főúrnak minden hónap ötödikén. Ő hozzátette még a kb. 100 ezrét, és élték világukat. Jól. Én meg güriztem. Hozzávetőleg én azért tudtam a bérleményárakat, és egyszer véletlen viccelődve megemlítettem neki, hogy azt hiszem, fizetek annyit, hogy fűthessek is! (Ha felcsavartam a termosztátot, hogy ne fázzak a hideg szobámban, ő jött pár perc múlva és lecsavarta) 

No ezen kiakadt, mint a kakukkos óra -vagyis két nap múlva, mert hirtelen sose tudott semmit lereagálni, nulla spontaneitással rendelkezett. (És zéró humorral.) Feltételezem, addig hergelte magát. 😆Majd minősíthetetlen stílusban felhívott és ordított velem, hogy mi közöm van nekem ehhez??! Mondom, addigra esett le neki, hogy azé' annyira hülye nem vagyok (mint a nője) mert használom az agyamat, és engem nem más tart el, hanem mindenért megdolgozom, és tudom, úgy általában, hogy mi a stájsz. Ma sem értem még, mi volt a felháborodás oka? Valszeg az, hogy "rájöttem", hogy ő milyen keveset fizet, és zavarta, hogy én tudom ezt.

Mindegy, ez csak egy kis jellem- és helyzetrajz volt róla.

Egy csomó jót tettem ezzel az emberrel: mivel fuvarosnak nagyon korrekt volt, azt hittem, minden téren az. Ezért is beszerveztem a takarítócégünkhöz több fuvarra is. Nekem is szállított haza bútorokat, szóval sokat köszönhet nekem anyagilag! Nagyon sokat!!!

.......................................................................... (Ez itt az egyéb hülyeségeinek felsorolása)

Az, hogy a nője előtt minden este más alkalmi partnert rángatott fel kúrni, 19 és 55 éves kor között, amit én végighallgattam, az csak mellékes történet. De nagyon kiábrándító! Volt, hogy már szurkoltam nekik, hogy érjenek a végére, aztán hadd aludjak végre......... 

Szóval néhány levelem még odament arra a címre (mert a posta elvétette a kézbesítést az átirányítás ellenére -ami fél évre 25 ezer Ft Anglián belül- ugyanis nem Amalka Tunder, csak A. Tunder volt a címzett és ettől már megmakkan a rendszer. Kértem Tónást, hogy küldje haza őket, legyen kedves. Megtette, 4.000 Ft-ért. Ebből 680 Ft volt a postaköltség. A lényeg nem ez, hanem, hogy minden levelemet egy közös borítékba téve, FELBONTVA, SAJÁT BORÍTÉKJUK NÉLKÜL adta fel nekem.... 😓😓😓

Tehát mindent ÁTNÉZETT, elolvasott! Többek között két havi bankszámlakivonatomat is....

Amikor azt hiszed, hogy nincs már lejjebb egy embernél, aztán rájössz, hogy de, de, de VAN!!! 😓

Sírni tudnék a dühtől! 👿

Mondjuk annak örülök, hogy csinos összegeket látott a folyószámláimon. Az egyiken hozzávetőleg egy szép magyar fizetés háromszorosát. (Egy hónapra) 😀😀😎

RohadjmegTónás!!!