2015. május 26., kedd

Az utolsó pizza együtt

Kiszakad a szívem...
Bár... az már néhány héttel ezelőtt megtörtént, azóta kezdek felocsúdni.
Súlyos kérdésekben kellett döntenem, döntöttem is!
Igaz a legnagyobb kő leesett, miután eldöntöttem, mi legyen, de azért a megvalósításnak is nehéz súlya van.
Mindent Istenre bíztam, aki csodaszép jövőt ígért nekünk!!! :)

Szóval Csabikánk holnap reggel fél 7-kor elrepül Angliába.
Már csak néhány óra...
Tegnap "búcsúestét" tartottunk nálam (Oli ragaszkodott hozzá legjobban) szókirakóztunk versenyben, aztán ország-városoztunk (meg is jegyezték lurkóim, hogy ez még nem country-city!) és közben megérkezett az óriás Michael Jackson-unk is, amit jó étvággyal elfogyasztottunk.

Ma még átugrik Csabi Albival -van egy kis sütim és vettem a szomszédban szamócát, utolsó megbeszélés. Merci ma már nincs is itthon.

Annyira nehéz! Annyira fáj a szívem, de így lesz a legjobb, nekik jó lesz így! És szeptember még nem a világ vége, bár borzalmasan messze van... :( :( :(

Éjjel fél 3-kor indulunk Kecskemétre, ahol becsatlakozunk Vivienékhez (Csabi barinője és szülei) majd felvisszük őket a reptérre.

Isten áldja a Királynőt -és a Gyerekeimet!










2015. május 3., vasárnap

Kincseim Szépségeim Szívem Csücskei


Egy kis ízelítő mirólunk :) Nem nagyon szoktam fotókat feltenni ide, de most kaptok kis ajcsit tőlünk. Íme kis családom, a május elsejei ballagás képeivel. Ezek vagyunk mi, szeretettel üdvözlünk Mindenkit!!! :) <3















Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?

Hogy s mint vagytok, Édeskéim?

Néha az jön hozzám, hogy letörlöm ezt az egész blogot, hogy ne is jusson eszembe, hogy "írni kéne", de aztán megkegyelmezek neki (magamnak).
Sok-sok-sok-sok mindent lehetne írnom, aztán végül semmit de semmit nem írok.
Fáradt vagyok mire idekerülnék, vagy oly' nagy dolgok történnek, hogy inkább nem, vagy oly kicsinek, hogy még elbírja a szívem magában melengetni...
Máskülönben meg talán "fejlődésnek" érzem, hogy nincs íráskényszerem egy ideje (volt, nagyon sokáig volt -és segített is ha kiírtam magamból) és egész jól, ügyesen rendezem el a dolgaimat magam körül és magamban.
PERSZE hozzá kell tennem mindenképp, hogy segítséggel! Újra terápiába járok, illetve mondhatom, hogy kezdem megismerni a Jóistent és tényleg jó! :)
Leomlanak rólam a régi -vallás építette- kőfalak, és barátkozom a Jóistennel, folyton beszélgetve vele, és egészen más lett az életem. Simább és puhább és irgalmasabb, mert megláttam, megéreztem, bőrömön tapasztaltam, hogy milyen is az Isten valójában: nagykegyelmű, odaadó, simogató, puha, kedves, és egész biztosan odavan értem!!!  :) :) :)
Ha nem tudnám ezt, másképp nem bírnám ki!

A külső körülményeim nem sokat változtak: ugyanott dolgozom, ugyanannyiért, a kollegalitás annyiban jobb, hogy nem veszek róluk tudomást (elég érdekes állapot) a főnök egy utolsó görény meztelen csigával keverve. Minden nap azt érzem mikor belépek az irodába, hogy fekete ködöt kell átszelnem, démonok és vámpírok között ténykedek, akik ott lihegnek a nyakamba... És tényleg. Csak folyamatos imával lehet kibírni egyetlen napot is.

A "családom" épp most írta alá a végrendeletét. Nálam. Merci ballagásával kapcsolatban örökre elkönyvelhettem magamnak, hogy semmi közünk egymáshoz. Semmi! Régen még belepusztultam volna egy ilyen húzásba, de a megújult énem (bár megviselődtem) tudja kezelni a helyzetet. Van az úgy, hogy nem hagynak neked más lehetőséget, csak hogy szakíts velük. És mindenkinek tanácsolom, ha elfogadjátok: amikor Te mindent megtettél (mindent!) és nincs rá fogadó fél: fuss el onnan!!! Nincs tovább, ha az emberi méltóságodat szeretnéd megőrizni. Nem kell mástól várni, hogy ez nálad kialakuljon, neked magadnak kell magadat a megfelelő helyen tartani!

Gyerekeim cukik, bár nem mondom, hogy nincs még sok gondom velük (vagy inkább az apjukkal?) de lehet velük dolgozni, alakulnak, és én soha nem fogom feladni velük!!! :)

Hát Mindenkit puszilok!
Őrizzétek meg a méltóságotokat, amikor már úgy érzitek ropog a világ körülöttetek, akkor szálljatok ki belőle egy kicsit, és adjatok időt magatoknak felépülésre. Az Isten is ad! :)
Bízzatok a szép életben, a jó dolgok bekövetkeztében! Én is próbálok ;)

Csóközön!

2015. április 2., csütörtök

Szégyen

Annyira szégyellem magam -magam előtt- hogy azt el sem tudom mondani!!!
Én OSTOBA!!!

Hhhh....
Komoly küzdelmeket folytatok magányomban (magányomban???) magam ellen, mármint hogy ha már egyszer elhatároztam magam egy valami mellett, akkor tartsak is ki!
A szívem mélyén érzem, hogy ha ezt a harcot még megharcolom, akkor "egy szinttel feljebb léphetek". Nem fogom tudni érthetően elmagyarázni, de ezt érzem. Ha győzök ebben a csatában, akkor megharcolt lesz a háború. És győztes! Megkapom amire vágyok.

Ámbár én most elestem :( Kudarcot vallottam. A fejem ég, a lelkem fortyog -magamra- és ugyanazt kaptam, amit gondoltam is: SEMMIT! Rettenetesen szégyellem magam :(
Hát ez kellett neked kedves Cseresznyés Anix: a neszenekedfogdmegjól!!! Jól megfogtad??? Ügyes vagy!!! Csak magadnak köszönheted! Akartad -megkaptad! Vagyis nem! De igent mondtál, tehát döntöttél! Kishülye!

Most megint a kishülye szintről indulsz!!! Bleeeeeee!!!
Nem lett volna egyszerűbb nemet mondani???? A végeredmény ugyanaz, csak te jobb lelkiismerettel ülnél most itt és GYŐZTESEN, és kinyílhatott volna előtted az a kapu, amit most te magad zártál be magad előtt...

Hülye!

Vagyis csak gyenge, de most megtanulta a leckét!!!
Ej-ej...
...

2015. március 30., hétfő

Erzsi mama pojénkodik

Az én Drága Erzsim annyira vicces nő volt fiatal korában! És én annyira szerettem! Mindig rajta lógtam, nagyon sokat voltam vele gyerekkoromban.

Igazi példaképem!!! Jóravaló, dolgos, sok mindenhez ért, talpraesett, és nem utolsó sorban felnevelte a húga árván maradt kilenc gyerekét. Húsz éve ment erre. Mai napság már 73 éves. Én meg 43 :)

Néha annyira utálom! Olyan tapintatlan és nyers, hogy kötélidegzet kell hozzá, hogy hétről-hétre megbocsássak neki, és ne határozzam el végleg, hogy soha többé a tájára sem megyek. de aztán... Aztán mindig minden nyűgjén túllépek. Ha Őt kivetem az életemből, akkor vajon ki maradhat benne???? Mert igen kevesek érnek fel hozzá!!!!!! Igen kevesek!
Szóval nagy levegő (a tüdőm már patyolat tiszta!) és megyek hozzá megint és keresem és csak úgy beugrok hozzá mun-ka után. (Mindig olyan jó rend van nála, szép az udvara, kertje és mindig süt hétvégén)

Na mindegy, ennyi volt  a történelemóra, azt szerettem volna leírni, hogy tegnap is átmentünk hozzá a fiúkkal, akik hamar kihúztak az udvarra marháskodni. Én meg érdeklődtem az előző napi cserepezésről tőle, mert Csaba öcsémnek volt segíteni. Kérdeztem, hogy "Magán kívül volt segíteni más is?"
Erre mit válaszol a komoly nyanyikám:
-Én magamon kívül voltam, de nem volt senki más!

:D :D :D
Tót vér: mun-ka, humor, szeretet! :)
Jaj, de szeretem! :)

Krasszívüje júbki

No. A szép szoknyák fedőnevű titkos akcióm ma folytatódott -magától! ;) :D

Mire hazaértem, mind eltűntek!!! :O

Sejtettem én, hogy a két, minden hájjal megkent nagynéném keze van a dologban, fel is hívtam Erzsi mamát (73 éves) hogy a Manci vitte-e el a ruhákat (75 éves). Nem!!!

Erzsi vitte át magához, majd jött hozzá Manci, aki elvitte Ilka néninek, aki majd kiválogatja ami kell neki... :) Még nem tudom, mi kell neki, de bízom benne, hogy egyszer csak jön Mária nagynénikém egy nagy halom pénzzel és a megmaradt darabokkal! (Mert hát ugye ők azt is megbeszélték maguk között a Drágácskák, hogy mi nem kő az mögy a kukába! Dehogy mögy!!!)Áhhh!
Milyen cukik, hogy eldöntötték nélkülem az én, vagyont érő holmijaimról, hogy ha nem tetszik a barinénijüknek, akkor ők a felesleget szemétté nyilvánítják. Sosem fogom megérteni a mi családunkban dívó szokást, hogy a máik helyett/fölött/mögötte/tudta nélkül döntünk a megkérdezése nélkül. Meg is mondtam nekik, hogy ami nem kell, azt legyenek szívesek visszahozni nekem! 

Amúgy cukik ám!!! :)

Ui: hamarosan beszámolok a hatalamas pénzösszeg megérkeztéről! :)
Ui2: remélem!!!

2015. március 29., vasárnap

Tót szoknyát tessék!

Várom a nyannyert, akit a nagynéném ígért be még múlt héten, ma délután KETTŐRE, és már fél három van! Nem tudom tisztelni azokat az embereket, akik nem tartják magukat az időhöz, amit megígérnek!!! Sőt, nagyon fel tud bosszantani az ilyesmi.Én nagyon beosztom az időmet, sok dolgom van, a legtöbbször alig érem utol magam, hajtok egész héten, és akkor egy nyugdíjas banya, aki ráér bármire, szórakozik velem :(

Remélem megjön, mert délelőtt kábé két órát pakoltam a pincében, hogy hozzáférjek a ruhákhoz, aztán még majd egy órát rendezgettem a szlovák népviseletű szoknyákat, halenákat (felsőket) csepcákat (főkötőket) meg a kendőket. Ha nem jön értük, megeszem ebédre!
Nah, mérgelődés helyett elmegyek felmosni az előteret! :)

Tót szoknyát tessék, tót szoknyát tessék!