Daniel Defoe Hall

Részletes beszámoló várható (no nem egy lakatlan szigetről, pont ellenkezőleg: egy zsúfolt kollégiumról) amit kialszom magam, nem zsizseg a fejem  a rövid időn belüli kétszeri repüléstől és az azt megelőző és követő izgalmaktól, az állandó rohanástól...meg már nem is tudom mitől?

Szóval kis türelem nagy rózsát terem!!! :) Rendi?
Puszííííí

Megfordult velem a világ!

Még mindig "megy" a fejem, nem volt időm kipihenni magam a tornyosuló intéznivalók miatt.

Ma végre kicsit felszabadultam, miután aláírtuk a volt cégemnél a közös megegyezéses felmondásomat. Másfél évig bírtam erővel és józan ésszel ami ott folyik. Tovább nem akartam tűrni!
Ennek örömére elsántikáltunk Marcsival kávézni a Bim-Bamba, ahol állítom Nektek, a világ legfinomabb kappuccsínóját főzik! ;)

Felvillanyozódva vettünk irányt Kecskemét felé, ahol is arra készültünk, hogy a 30 órája buszon ülő legidősb kölykömet felszedjük, meglepve a Kis Drágát, mert még 20 perc várakozással érkezett csak volna haza mihozzánk, még egy óra buszozás után. Két bazi nagy bőrönddel, amik közül az egyik legalább 30 kilós volt, úgy megtömtem neki szeméttel. Értsd: Angliában kukázott dolgokkal, mint például kettő darab TEFAL serpenyő, lámpa, tányérkészlet, vízforraló, botmixer, vasaló -mi is volt még benne? Igen: Hűtőventillátor, cső alakú, meg vadi új törülközök, kések, póló Olinak és szűrőbetétes műanyagdoboz és ingek és elektromos bútortisztító kefe, meg konzervnyitók és króm tésztaszűrő edény.
Greenwich-ben még tiltakozott, hogy ő ugyan semmit sem hoz haza a sz@rjaim közül, mi a fenének kell nekem ennyi vackot összegyűjtenem??? Azt hiszem akkor lágyult meg a szíve, mikor azt mondtam, hogy "mert itthon sosem volt annyi pénzem, hogy ezeket megvegyem".

Szóval úgy bújtunk egy kis fa mögé a buszmegállóban, hogy ne vegyen észre, le is szállt, és beszélt a sofőrrel, hogy kivenné a táskáit. Pont behajolt a busz oldalába, húzta ki a málhát mikor odaléptem mögé és rákérdeztem, hogy "Tányérok?" :D Hátranézett, vigyorgott, és csak annyit mondott, hogy "Tudtam!" :D
Nem mondott semmit, de láttam, hogy nagyon örül!
Megkérdeztem, van-e kedve körbejárni a várost, mert úgy gondoltuk kicsit sétálgatunk itt. (Persze, hogy én sem kívántam a hátam közepére sem és csak cinkeltem) Csak nézett egyre gúvadó szemekkel, és azt mondta, neki már mindegy! Ekkor felnevettünk. Mondtam, hogy csak hülyéskedek.

Húztunk hazafele. Szép délutánunk volt :) Nálam kipakoltunk, aztán Marcsi hazavitte apjához. Kicsi Szívem. Talán végre benőtt a feje lágya. Ilyen lágynak-kedvesnek még szinte sosem láttam. Vagy talán csak kisgyerek korában, amikor még az enyém volt. Azt hiszem, most már megint az enyém. Ma lett az! :)

Szóval 8 napot töltöttem a fiaimmal Londonban, mentendő ami még menthető, s a magam anyagi állapotán is segítendő.
Csodára csoda várt, élmény után élmény, ami jó megtörténhet egy emberrel egy út alatt az mivelünk megtörtént, amennyi élmény összegyűjthető egy hét alatt, azt mi begyűjtöttük! Ahány jóbarát szerezhető pár nap alatt, mi annyit szereztünk, és ahány jó EMBER körülveheti a földi halandót ennyi idő alatt, nos minket körbevett annyi! Amennyit lehet dolgozni szombattól szombatig mi dolgoztunk annyit, és amilyen emberség megnyilvánulhat ilyen rövid idő alatt, azt mi mind élvezhettük! :)

A Főnökünk jóindulata és törődése, kedvessége és korrektsége:EMBERSÉGE a szárnyai alatt őrzött minket.Bátran állíthatom, hogy megszerettük egymást.

Kezdem megismerni a Jóisten! :)
Hálás vagyok mindenért!

Mindig-mindig-mindig reménykedj

Az utolsó pizza együtt

Kiszakad a szívem...
Bár... az már néhány héttel ezelőtt megtörtént, azóta kezdek felocsúdni.
Súlyos kérdésekben kellett döntenem, döntöttem is!
Igaz a legnagyobb kő leesett, miután eldöntöttem, mi legyen, de azért a megvalósításnak is nehéz súlya van.
Mindent Istenre bíztam, aki csodaszép jövőt ígért nekünk!!! :)

Szóval Csabikánk holnap reggel fél 7-kor elrepül Angliába.
Már csak néhány óra...
Tegnap "búcsúestét" tartottunk nálam (Oli ragaszkodott hozzá legjobban) szókirakóztunk versenyben, aztán ország-városoztunk (meg is jegyezték lurkóim, hogy ez még nem country-city!) és közben megérkezett az óriás Michael Jackson-unk is, amit jó étvággyal elfogyasztottunk.

Ma még átugrik Csabi Albival -van egy kis sütim és vettem a szomszédban szamócát, utolsó megbeszélés. Merci ma már nincs is itthon.

Annyira nehéz! Annyira fáj a szívem, de így lesz a legjobb, nekik jó lesz így! És szeptember még nem a világ vége, bár borzalmasan messze van... :( :( :(

Éjjel fél 3-kor indulunk Kecskemétre, ahol becsatlakozunk Vivienékhez (Csabi barinője és szülei) majd felvisszük őket a reptérre.

Isten áldja a Királynőt -és a Gyerekeimet!

Kincseim Szépségeim Szívem Csücskei

Egy kis ízelítő mirólunk :) Nem nagyon szoktam fotókat feltenni ide, de most kaptok kis ajcsit tőlünk. Íme kis családom, a május elsejei ballagás képeivel. Ezek vagyunk mi, szeretettel üdvözlünk Mindenkit!!! :) <3

Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?

Hogy s mint vagytok, Édeskéim?

Néha az jön hozzám, hogy letörlöm ezt az egész blogot, hogy ne is jusson eszembe, hogy "írni kéne", de aztán megkegyelmezek neki (magamnak).
Sok-sok-sok-sok mindent lehetne írnom, aztán végül semmit de semmit nem írok.
Fáradt vagyok mire idekerülnék, vagy oly' nagy dolgok történnek, hogy inkább nem, vagy oly kicsinek, hogy még elbírja a szívem magában melengetni...
Máskülönben meg talán "fejlődésnek" érzem, hogy nincs íráskényszerem egy ideje (volt, nagyon sokáig volt -és segített is ha kiírtam magamból) és egész jól, ügyesen rendezem el a dolgaimat magam körül és magamban.
PERSZE hozzá kell tennem mindenképp, hogy segítséggel! Újra terápiába járok, illetve mondhatom, hogy kezdem megismerni a Jóistent és tényleg jó! :)
Leomlanak rólam a régi -vallás építette- kőfalak, és barátkozom a Jóistennel, folyton beszélgetve vele, és egészen más lett az életem. Simább és puhább és irgalmasabb, mert megláttam, megéreztem, bőrömön tapasztaltam, hogy milyen is az Isten valójában: nagykegyelmű, odaadó, simogató, puha, kedves, és egész biztosan odavan értem!!!  :) :) :)
Ha nem tudnám ezt, másképp nem bírnám ki!

A külső körülményeim nem sokat változtak: ugyanott dolgozom, ugyanannyiért, a kollegalitás annyiban jobb, hogy nem veszek róluk tudomást (elég érdekes állapot) a főnök egy utolsó görény meztelen csigával keverve. Minden nap azt érzem mikor belépek az irodába, hogy fekete ködöt kell átszelnem, démonok és vámpírok között ténykedek, akik ott lihegnek a nyakamba... És tényleg. Csak folyamatos imával lehet kibírni egyetlen napot is.

A "családom" épp most írta alá a végrendeletét. Nálam. Merci ballagásával kapcsolatban örökre elkönyvelhettem magamnak, hogy semmi közünk egymáshoz. Semmi! Régen még belepusztultam volna egy ilyen húzásba, de a megújult énem (bár megviselődtem) tudja kezelni a helyzetet. Van az úgy, hogy nem hagynak neked más lehetőséget, csak hogy szakíts velük. És mindenkinek tanácsolom, ha elfogadjátok: amikor Te mindent megtettél (mindent!) és nincs rá fogadó fél: fuss el onnan!!! Nincs tovább, ha az emberi méltóságodat szeretnéd megőrizni. Nem kell mástól várni, hogy ez nálad kialakuljon, neked magadnak kell magadat a megfelelő helyen tartani!

Gyerekeim cukik, bár nem mondom, hogy nincs még sok gondom velük (vagy inkább az apjukkal?) de lehet velük dolgozni, alakulnak, és én soha nem fogom feladni velük!!! :)

Hát Mindenkit puszilok!
Őrizzétek meg a méltóságotokat, amikor már úgy érzitek ropog a világ körülöttetek, akkor szálljatok ki belőle egy kicsit, és adjatok időt magatoknak felépülésre. Az Isten is ad! :)
Bízzatok a szép életben, a jó dolgok bekövetkeztében! Én is próbálok ;)

Csóközön!

Szégyen

Annyira szégyellem magam -magam előtt- hogy azt el sem tudom mondani!!!
Én OSTOBA!!!

Hhhh....
Komoly küzdelmeket folytatok magányomban (magányomban???) magam ellen, mármint hogy ha már egyszer elhatároztam magam egy valami mellett, akkor tartsak is ki!
A szívem mélyén érzem, hogy ha ezt a harcot még megharcolom, akkor "egy szinttel feljebb léphetek". Nem fogom tudni érthetően elmagyarázni, de ezt érzem. Ha győzök ebben a csatában, akkor megharcolt lesz a háború. És győztes! Megkapom amire vágyok.

Ámbár én most elestem :( Kudarcot vallottam. A fejem ég, a lelkem fortyog -magamra- és ugyanazt kaptam, amit gondoltam is: SEMMIT! Rettenetesen szégyellem magam :(
Hát ez kellett neked kedves Cseresznyés Anix: a neszenekedfogdmegjól!!! Jól megfogtad??? Ügyes vagy!!! Csak magadnak köszönheted! Akartad -megkaptad! Vagyis nem! De igent mondtál, tehát döntöttél! Kishülye!

Most megint a kishülye szintről indulsz!!! Bleeeeeee!!!
Nem lett volna egyszerűbb nemet mondani???? A végeredmény ugyanaz, csak te jobb lelkiismerettel ülnél most itt és GYŐZTESEN, és kinyílhatott volna előtted az a kapu, amit most te magad zártál be magad előtt...

Hülye!

Vagyis csak gyenge, de most megtanulta a leckét!!!
Ej-ej...
...