Az meg mi?

Nem esik messze az alma a fájától -se a lánya az anyjától! (Népi bölcsesség)

Mostanában komoly hadjáratot indítottam a szám ellen, mert jobb hallgatni, mint elkottyintani valamit és aztán bánkódni, vagy igyekezni helyrehozni a kimondott szó okozta kellemetlenségeket. Szóval küzdök nagyon!

Az én kislányom kicsi korától egy komoly önuralommal rendelkező csajszi volt. Fegyelmezett, úgy gondolom ennek köszönheti, hogy ott tart most, ahol tart.
Ma viszont "szomorúan" tapasztaltam, hogy pont úgy kicsúsznak megjegyzések és elhamarkodott félmondatok a csepp kis száján, mint nekem! :D (A saját hibáim felfedezése a gyerekeimben mindig komolyan elgondolkodtat...) Na mindegy, szóval a sztori a következő:

Hamarosan itt a szülinapom (február 15-én, egy szép, havas napon -combig ért felnőtt embereknek- láttam meg a napvilágot) és 45 éves leszek. Ez azért már nemes kor(nak tűnik) olyan jó lenne szépen, családban megünnepelni, ebéddel, nagy tortával, nagy 45-ös számmal a tortán, és vigyorogni a családi fotókon -erről álmodozom. Kiváltképp, mert szegénységünk elérte Zsolti -a béka- popójának alját.
Meséltem is Mercinek, hogy 15-e hét közben lesz, így a 18-ai hétvégén megünnepelnénk, jön-e haza? Mert akkor egy kis ebéd és egy nagy (fehér) torta kíséretében megülnénk e jeles évfordulót. Jól van, kibeszélgettük magunkat, és már indult haza, kint az udvaron visszakérdezett, hogy akkor mit is terveztél 18-ára? Mondom: kis ebédet, nagy tortát! :) És van más programod? Más? Nem, nincs! És nem szeretnél Zorán koncertre menni 18-án? Mert van két tiszteletjegyem!!!
Ooohh, nem lenne rossz... de olyan öregnek nézel te engem, aki Zorán koncertre jár???!!! Ő meg rákezd: és te engem?! :D
Most komolyan, Zorán koncertre akarsz elhívni? Nagyon megörültem! Mert bár nem vagyok rajongója, de tisztelem őt, mint embert és a munkásságát! Az Arénában lesz.
És honnan van neked tiszteletjegyed?!

Hát az úgy volt, anya, hogy egy nő utazott valahova, és a férje kísérte ki. (Tudniillik: a reptérre) És egyszer csak szalad hozzám a férfi, hogy baj van, a felesége itt hagyta a telefonját... Nem lehetne valahogy megoldani, hogy bevigye neki Merci? És Kicsilányom húsz perc keresgélés után megtalálta a keresett hölgyet, odaadta a telefont, és átadta a férj üzenetét. visszajött az előtérbe, és a férfi még ott várta.
Nagyon köszönt mindent, és kérdezte, hogy szereti-e Zoránt? És mit válaszol erre az én Kicsikém? Azt, hogy ó, igen, persze? Vagy hogy kedvelem ezt vagy azt a számát? Nem! Az én kis Aranymazsolám visszakérdezett, hogy "Az meg mi?" Vonyítva röhögtem mikor elmesélte, neeee, ezt nem hiszem el!!! :D :D :D Pedig de! Aztán amikor a pasas a tudtára adta, kiről van szó, a Kislányom megvilágosodott, és zavartan motyogott valamit. :) A fickó megértően mondott arról valamit, hogy hát igen, nem az ő korosztálya... és még elárulta azt a nem lényegtelen tényt, hogy a Zorán zenekarában ő dobol!!! :O :D :D Végem volt!

A héten hívta Mercit, és kért postázási címet, Merci pedig ma délután elküldte az enyémet, szóval a jövő héten nagyon fogom várni a postást, mert hozza  a két tiszteletjegyet a ZORÁN KONCERTRE! :)

Sziasztok!
*hhhhhhhh* :D