Ablakomba', ablakombaa'

Há' mosmá' besüt a holdvilág 😃

Ma (a főzés-mosás-fiúk vendégül látása-mosogatás projekt után) hozzáláttam megrenoválni a tornaszobaablakot, miután Oli végzett a felül -még tavaly kimaradt- kis rész festésével a házon. (Nnnna, ennyi -többet nem bírt volna el ez az egy mondat!) 😀

Nekiláttam festeni a belső oldalakat, aztán lekapartam még vakolatot (nemtom emlékeztek-e még Mekk Elekh bácsira, a rettenetes kőművesemre?) mert minősíthetetlen állapotokat hagyott maga után. Ma, hogy magam vágtam bele, megbizonyosodtam róla, hogy úgy még én is tudok vakolni, ahogy őmestersége, sőt!

Szóval az ablakpárkány belső oldalainak festése után úgy láttam jónak, hogy kifestem az ablakléceket. Aztán gyorsan úgy döntöttem, hogy hungarocellből keretet is gyártok neki. Olit beküldtem a pókosba (sejtelmes-rejtelmes kamránk) és kihozattam vele a lapokat.
Pikk-pakk méretet vettem, és szemmértékkel vágtam négy egyforma szélességű csíkot. Felbontottuk a csemperagasztót, összekevertük vízzel, felkentük, majd ráhelyeztük a szegélyeket, amiket azért jónéhány szöggel is rögzítettem.
Ezután ezzel a csemperagasztós kencével minden oldalon betömögettem a lyukakat és kiegyengettem, hogy a fallal egy síkban legyen. Kézzel. ☺
Közben rámesteledett, így holnap hajnal 5-kor tervezek kelni. Akkor a kimaradt felső csíkocskát még kijavítom és bekeverek a szegélynek egy vajszín-drapp színárnyalatot és lekenek mindent még munkába indulás előtt.
Tudom, ez kis lépés az emberiségnek, de nekem nagy öröm volt végre kicsit előre haladni! Rég vártam már így a koránkelést...☺

Még sosem csináltam ilyet, de nagyon élveztem! ☺

Szép hétfőt mindenkinek!
Pussz: Amál, lendületben 😉