Csak feldobtam egy gondolatot, ami vissza-visszatér...
Meg egy személyt, aki mindig-mindig visszatér.
Nem tudom elfelejteni. Nem tudok nem sóhajtozni.
Nem tudom nem azt gondolni, hogy az Igazim lehetett volna.
Hogy az Igazim...
Bárcsak soha többé ne tudnék róla, bárcsak elfelejteném örökre és teljesen. Bárcsak soha ne keresne már, mert így csak rendre kiszakad a szívem, és belepusztulok a legyőzhetetlenbe...
Még hogy a boldogságunk egy személy függvénye???
NEM IGAZ!!!
Vagy mégis?......................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése