Ezen a héten hétfőn

Hétfőn elmentem orvoshoz, aki itthonparancsolt, mert akut torokgyuszim van némi kis influenzával fűszerezve.
Mondtam neki is a balesetet és hogy este óta nagyon fáj a nyakam meg a vállam, a jobb karom és a derekam. Valószínű jól megrándultam Ma akar látni, délre megyek vissza, kiülni a sorom. Izzadok, de jól vagyok.

Múlt vasárnap

Reggel időben keltem (=kócos fejjel, izzadtan, mogorván kimásztam az ágyból, módfelett gyűrött képpel és lélekkel) majd elmentem lezuhanyozni. Fogmosás és fésülködés után már magamra ismertem! :D
Reggel egy prédikációt hallgattam Dr, Molnár Róberttől, a kübekházi polgármestertől, amiben az volt  afő kérdés, hogy Te átadtad-e az életed Krisztusnak, van-e kapcsolatod Vele, vagy csak a partról szemléled távolról? Mert ismerni valakit, meg kapcsolatot tartani vele az nem ugyanaz. Imádkoztam magamban, hogy Istenem, én szeretlek téged, a tiéd vagyok, jöjj a szívembe, légy velem, kérlek, és a gyermekeimmel, és vigyázz rám, Csabira, Albira, Mercire, Olira, a családomra, barátaimra! Légy velük, kérlek! Ámen!

Mikor öltöztem elhatároztam, hogy nem fogok nyafogni Csabinak, hanem róla fogok faggatózni, hogy érzi magát, jó volt-e a papánál tegnap és hogy mennyire örülök, hogy jön értem, és bevisz dolgozni. És hogy olyan jó, hogy számíthatok Rá és mindig pontos!

Csabi megjött, olyan jó meleg volt a kocsiban! :) Az ülésfűtés szinte sütött (tudja, hogy nem birok hidegre ráülni) A kocsiban meleg volt, bár kívülről lefagyott a szélvédő, amit indulás előtt lekapart.
Beszélgettünk, elindulás után csinált egy fékezést. Azt hittem szívózik velem, de csúszáspróba volt.

Két perce mentünk, már kíváncsian készültem a Magdikával való találkozásra, Csabi elkezdte mondani, hogy mit ettek papánál...

...aztán átcsúsztunk az út másik oldalára és hirtelen megpördültünk és állati sebességgel belevágódtunk az árokba... csak azt vártam-képzeltem, hogy meghalunk... minden fekete lett... sikítottam... Istenem, Istenem, Istenem!!!... már nem érzékeltem, hogy fejen állunk-e vagy hol vagyunk, hol állunk meg, csak dobálódtuk és csapódtunk ide-oda... mikor harmadszorra kiáltottam, a kocsi hirtelen leblokkolt...

Csabira néztem, őrjítően féltem, hogy meghalt... de nem!!! :) :) :)
Kipattant  a kocsiból és elkezdett bőgni meg szentségelni meg jajgatni, hogy mi lett a kocsijával, meg hogy ez is leesett, az is letört.............
Én jó hangosan rászóltam, olyan boldogan, amilyen boldog még életemben nem voltam:
(nem voltam cizellált, bocsánat)
-SZARNI A KOCSIRA, KISFIAM, KÉT LÁBON KISZÁLLTUNK ÉS ÉLÜNK!!!!!! :D
Kocsi majd lesz másik, de mi élünk, semmi bajunk nem lett! Fáj valamid? Jól vagy?
-Nem fáj semmim, de a kocsi...
-Majd megcsináltatjuk, lesz másik, adok majd hozzá pénzt...
ÉLÜNK! ÉLÜNK! ÉLÜNK! :)

Szomszédok előjöttek.
Egy autó sem állt meg! (!!!)
Autómentőt hívtunk.
Arra jött a rendőr, körbenézett, majd elment.

Én elmentem a büfébe (otthagyva Csabit, a szívem szakadt ki) és közölte a nő, hogy a 8 óra az 8 óra! Elkéstem. Sajnálja a balesetet (gondolom, mennyire) de nem kell maradnom!...

Visszajöttek értem a büféhez, és pont odaértem mikor felrakták a kocsit a trélerre. Siralmas látvány volt: egy autó halála...
Hazavittek engem is (volt férjem) és vettem a bátorságot bemenni a volt házam udvarába, és ott nézegettük végig Csabival a kocsit. Csabi nagyon ideges volt, de megbocsájtott nekem! :) nem hibáztat, hogy miattam történt.

Átmentem Erzsi mamához is.
Onnan hazasétáltam és lefeküdtem, és nem győztem hálát adni Istennek, mert simán meghalhattunk volna!
Azt hiszem azon a reggelen a depresszióm örökre elszállt! :)

Múlt szombat

Múlt szombaton már KO-én ébredtem, az irodai vírus győzött, amivel majd' egy hónapig küzdöttem.
Őszintén szólva nagyon haragudtam egyes kolléganőkre, akiktől összeszedtem a nyavalyát, mert volt aki két-három hétig is félholtan járt dolgozni (nem akart táppénzre menni -ki akar?) és körbeköpködtek mindenkit kis tüdőgyulladás bacival meg influenzával. Csodás!

Múlt szombaton egész nap az ágyat nyomtam, keserűen bosszankodva -egyedül. Mert én voltam olyan figyelmes, hogy ne engedjem a Gyerekeim a közelembe, nehogy megfertőzzem őket! Közben félig belepusztultam a hiányukba :( Köszi Evelin, Anna és Edina, drága kollégáim! :(
Egyébként pénteken már heten hiányoztak...

Aztán szombat délután valaki majdnem kiverte az ablakomat, mire kikászálódtam az ágyból, hogy kidugjam az orrom ki a fene akar ennyire beszélni velem?! Nem voltam túl jó passzban.
A büfés Magdika. Hogy elvállalnám-e a büfét a buszmegállóban vasárnaponként? Alig láttam a takonytól, minden légvétel nehezemre esett, állni pláne, de elvállaltam. ÉN HÜLYE!!! Aztán begubóztam az ágyamba megint, és már nem a kolléganőimet szapultam hanem magamat: mi a fenének megyek bele mindenbe? Ki fog kitakarítani? Főzni? A disznóól már katasztrofális! :(
Na mindegy, kell a pénz? Reggel 8-tól este 7-ig az a négyezer forint is négyezer forint! Már épp nem volt egy vasam se.
Vacak éjszakám volt az idegtől: én ilyet még sosem csináltam, de hát majd belejövök!
Adnom kell enni a gyerekeimnek, tehát kelés korán és hajrá munkába vasárnap!!!

Örömeim

A múlt héten pénteken nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb, olyan sok minden tervem a célja felé,  a beteljesedéshez közelít, hogy túl sok volt ahhoz, hogy leírja csak úgy, egyszerűen.
Most meg már nem vagyok benne biztos, hogy le akarom írni?...
Olyan sokat kotyogtam már az életemben, hogy mostanság a hallgatást gyakorolom. Hát, nagyon nehéz! :P

Szóval a múlt pénteken reményünk nyílt arra, hogy Albertom megkapja a Bursát erre a félévre is,  ANNAK ELLENÉRE, hogy édesapja keresztbe húzta a számításainkat. Zörgettünk és megnyíltak a kapuk! :)

Múlt pénteken elkezdtem intézkedni az ügyben, hogy legyen egy kis pénzem tornatermet bővíteni, mivel imádom a Callanetics tornát csinálni és mindig is jó kiegészítő jövedelemmel látott el. Nem is beszélve a stresszlevezető és alakformáló hatásáról, amire most már égető szükségem lenne! :D (Plusz 7 kiló) Nagyon sok kedvesség és segítőkészség nyilvánult meg irányomba ezen területen is.

Végül múlt pénteken eljutottam a könyvelő-könyvvizsgáló unokanővéremhez is, akivel matekoltunk a lehetőségeimet illetően, mert szeretnék kiszélesedni és nyilvánossá válni! Legalizálni az "ősi mesterséget" amit űzök. Tudniillik egyesek már megfigyelték, hogy előttem esténként sok autó áll, és óránként másik... ;) (Vagy másikak, mert ugye legtöbbször gruppenben nyomjuk!) Nos, biztató, pozitív eredményeket kalkuláltunk ki.

Múlt pénteken csak azt éreztem, hogy érdemes belevágni és kockáztatni, mert a bátroság(om?) csak jó eredményeket szülhet! :)

Múlt pénteken boldogan tértem nyugovóra!!! :) :) :)

Balesetünk

Mindezek után saját két szép lábunkon szálltunk ki a kocsiból, úgy, hogy a hajunk szála nem görbült... Pár másodperc volt az egész, egy értelmes mondat kimondására nem volt idő, csak kiabáltam, hogy Istenem, Istenem, Istenem! És sikítottam. Ekkor hirtelen megállt a kocsi. Kisfiam sírt és jajgatott, hogy mi lett a kocsijával, én pedig csak biztattam, hogy: tojni a kocsira, ÉLÜNK!!! ÉLÜNK!!!

Szóval Csaba fiam és az én új, közös szülinapunk: 2015. FEBRUÁR 1.

Köszönöm, Istenem az életünket!

Pszichopaták

Kedves Ismerőseim!
Ez egy nehéz cikk, amit megosztok most veletek (különösen azoknak lesz megrázó, akik hozzám hasonlóan kerültek már ilyen ember(ek) karmai közé) mindezek ellenére nagyon ajánlom figyelmetekbe az elolvasását!!!
Szeretettel: Tündér Amálka

A TÁRSADALOM RAGADOZÓI: A PSZICHOPATÁK

"Kiválaszt téged, a szavaival lefegyverez, a jelenlétével irányít. Elbűvöl szellemességével és a terveivel.Kellemesen töltöd vele az időt, de mindig benyújtja a számlát. Mosolyog és megtéveszt, a tekintetével megrémiszt. És mikor kiélte magát veled -és ezt fogja tenni- otthagy, és magával viszi az ártatlanságod és a büszkeséged. Sokkal szomorúbb leszel, de nem sokkal bölcsebb, és sokáig töprengsz majd, hogy mi történt? Mit tettél rosszul??? Ha pedig a hozzá hasonlók közül egy másik kopogtat nálad, vajon ajtót nyitsz-e?

Figyelem!: Ez a cikk tájékoztató jellegű. Nem alkalmas senki diagnosztizálására sem. (Máté 5:22)

Antiszociális viselkedészavar, másnéven pszicho- vagy szociopátia: a társadalom normáit felrúgó, azzal szembehelyezkedő emberek viselkedésére utal. Bibliai szóhasználatban egyszerűen istentelen embereknek is nevezhetnénk, ami nem is állna távol a valóságtól, mivel ezeknek az embereknek nincsen lelkiismeretük, vagyis teljességgel hiányzik belőlük az a belső érzés, mely a moralitást, erkölcsöt szabályozza, vagyis az ami visszatartaná őket a helytelen viselkedéstől.

Ez azt jelenti, hogy ezen emberi ragadozók kellemes modorukkal és manipulációikkal kíméletlenül gázolnak át életeken, miközben a bűntudat vagy a megbánás legcsekélyebb jelét is mutatnák. Empátiát képtelenek érezni áldozataik iránt és lelkiismeretükre sem lehet apellálni, mert nincs nekik. Ezek így kemény szavaknak tűnhetnek, számomra is elég sokkolóan hatottak, amikor e téma után kutattam. Ezt a cikket azonban nem azért írom, hogy bármilyen diagnózist állítsak fel bárkire vonatkozóan, de azért sem, hogy félelmet keltsek bárkiben is. (...)

Mielőtt még bárkiben is felmerülne az ostoba, Istent vádló kérdés, miszerint: "miért engedi meg egy szerető Isten, hogy őrült pszichopaták születhessenek meg?" a válaszom az, hogy pontosan azért, amiért léteznek fehér cápák és gyilkos bálnák. Nem az a kérdés, hogy Istennek mi a célja velük, hanem az, hogy mi mit tegyünk annak érdekében, hogy minimalizáljuk annak az esélyét, hogy áldozataikká váljunk.

Fontosnak tartom megismerni és tudomásul venni ennek az állapotnak a valós természetét, melyet sokszor emlegetnek erkölcsi elmebetegségként is.
A pszichopátia a normális embereknek éppen úgy érthetetlen, mint -meg merem kockáztatni- maguknak a pszichopatáknak a normálisan érző ember. Két külön világ. Egyes vélemények szerint, ezek az emberek egy teljesen külön forrásból származnak, nem is emberi lények, valahogy hasonlóan a nefilimekhez. Egyébként Jézus maga is utalt arra, hogy egyes vallásoskodók az "ördög atyától" vannak. Ezek alapján akár úgy is tekinthetők, mint a "rossz mag", mely együtt növekszik a búzával és addig, amíg nem nyilvánul meg, az összetéveszthetetlenségig hasonlít rá . Ha valaki látott már konkolyt, akkor tudja, hogy maga a növény pont olyan, mint a búza szára és levele, egészen a virág megjelenéséig. Számos film és művészi alkotás feldolgozta már ezt a droidszerű állapotot, például Terminátor, Mátrix, Orwell művei, mely arra utal, hogy az emberek valahogy érzékelik azt a tényt, hogy élnek közöttük másféle lények is, akik nem éreznek úgy, mint ők.

Elméletileg a pszichopátia nem elmebetegség, bár egyes országokban annak nyilvánították, mert csak ezzel az indokkal tudtak fogva tartani veszélyes bűnözőket. Genetikai okok és társadalmi erők komplex, és nem teljsen megértett kölcsönhatásából alakul ki.
Nem is függ össze a gyermekkori bántalmazással sem, bár a szexuális vagy fizikai erőszak kétségtelenül rosszabbá teheti egy pszichopata helyzetét. Vannak beszámolók azonban olyan pszichopatákról, akik szerető családi környezetben nőttek fel, mégis súlyos normaszegővé váltak. A szakemberek szerint ez az állapot terápiával nem kezelhető, sőt igazából csak növeli a pszichopata tudását ahhoz, hogy jobban tudjon hazudni és manipulálni.
A pszichopata nem érzékeli saját viselkedését, csakis saját önző céljaira törekszik, melyek egyike a másik feletti kontroll megszerzése. Szemrebbenés nélkül és folyékonyan hazudik és tökéletesen utánozza az emberi érzéseket anélkül, hogy valójában érezné őket, vagyis egy tökéletes álarcot visel, mellyel tőrbecsalja áldozatait.
Nem szabad alábecsülni módszereit, mert kiszimatolja áldozatai gyengéit és még olyan szakembereket is megvezethet, akiknek nagy tapasztalatuk van pszichopatákkal.
Talán a legnehezebb és legszívfacsaróbb a pszichopata gyermek, akikkel gyakorlatilag nem lehet mit kezdeni. A szakemberek szerint korai felismerés esetén van némi remény, hogy szeretettel, de szigorú és következetes szabályok betartásával keretek között lehet őket tartani, de akkor is az eredmény korlátozott: talán nem lesz sorozatgyilkos, csak simlis.
Az értelmetlen önvád ilyenkor a szerencsétlen szülőre hárul, aki mindent elkövetett, a pszichopata mégis az elkövetett "hibákon" fog lovagolni, és egy életen keresztül ezeket fogja esetleg kifogásként felhasználni becstelen eljárásai igazolására, újabb és újabb tőrt döfve ezáltal családtagjaiba.

A pszichopaták egy része veszélyes bűnöző, de nem minden kegyetlen bűnöző pszichopata. Van azonban egy olyan réteg, akik nem folytatnak bűnözői életformát a szó szoros értelmében, mégis rendkívül sok kárt okoznak ártatlan embereknek és a társadalomnak is. Különösen vonzódnak bizonyos foglalkozásokhoz, gyakran töltenek be vezető szerepet és olyan helyeken, ahol hatalmat gyakorolhatnak mások felett, amivel kiélhetik torzult vágyaikat.

Egyértelmű ismertető jelük, hogy semmiért nem vállalnak felelősséget, mindig keresnek egy bűnbakot maguk helyett, akit vádolhatnak. Ha felelősségrevonás történik, akkor hihetetlen pofátlansággal képesek ellentmondani saját korábbi kijelentéseiknek és akár eltűnni valahogyan. A legtöbbször megmenekülnek az igazságszolgáltatástól, mert a jog (mely sokszor szintén nélkülözi a morális alapokat) eszközei gyengék ahhoz, hogy ezen simulékony hazudozók könnyen lebuktathatóak lennének.
Áldozataik csak ritkán vannak abban a helyzetben, hogy fel tudjanak ellenük hatásosan lépni. A pszichopaták áldozataikat vádolják, mivel elég ostobák voltak ahhoz, hogy becsaphatóak voltak és kiszolgáltatták magukat nekik. Azt gondolják, hogy nekik joguk volt másokat kizsákmányolni/félrevezetni/megerőszakolni/megölni csak azért, mert az illető jóhiszeműen hitt nekik, megbízott bennük vagy éppen nem volt képes elég gyorsan elmenekülni.

Nem éreznek, nem szoronganak és soha nem tanulnak a hibáikból. Ugyanis ők nem hibának értékelnek ki a dolgokat, hanem sikernek. Hihetetlen meggyőzőerővel bírnak, mindent kimagyaráznak, nagy tudással és intelligenciával rendelkeznek, csak egyet nem értenek -mégpedig a lényeget. Egyes kutatók úgy fogalmaznak, hogy "tudják a szöveget, de nem értik a zenét".
Dr. Robert Hare így fogalmazza ezt meg: "A lelkiismeret éppen az érzelmi töltetű gondolatokra, képekre és belső dialógusokra harap, ezzel magyarázható óriási hatalma a magatartásunk felett, és emiatt ébred bennünk bűntudat és megbánás, ha kihágást követünk el. Ez az, amit a pszichopaták nem fognak fel. Számukra a lelkiismeret alig több, mint mások által csinált szabályokról való intellektuális tudás, üres szavak halmaza. Hiányoznak az érzelmek, amelyektől ezeknek a szabályoknak foganatja van."

Az emberi érzéseket csöpögős, női hisztériának vagy valami csökevényes lúzerek manipulációs játszmáinak tekintik. Egyszerűen nem tudnak az érzelmekkel mit kezdeni és képtelenek a másikra odafigyelni, ha ilyesmiről beszél nekik. Bár szeretik a veszélyes helyzeteket, de ha fenyegetve érzik magukat attól frusztráltak, idegesek lesznek, hamarabb lobbannak. Hirtelen nagyon agresszívekké válnak és ilyenkor leesik az álarc egy pillanatra, de ugyanolyan gyorsan vissza is kerül. Természetesen "érzelmi" kirohanásukért áldozatukat hibáztatják és gyorsan továbblépnek, elfelejtik, letagadják a kellemetlen incidenst, mintha nem is történt volna meg egyáltalán.

Imádnak a törvénytisztelő, tisztes állampolgár szerepében tetszelegni és rettegnek a leleplezéstől. A tényeket, az igazságot gyülölik, nagy ívben kerülik, ha tehetik, megsemmisítik vagy átfogalmazzák azokat az infókat, melyek rossz fényt vethetnek rájuk. Mások vádolása is koholt vádak alapján történik, melyek legtöbbször mentesek mindenféle konkrétumtól, csak saját maguk másokra vetítésével (projekciójával) próbálják lejáratni ellenfelüket (mindenkit annak látnak, aki nem hódol be nekik).
"Igazuk" megvédése érdekében gyakran alkalmaznak hamis tanúkat vagy lefizetést, mellyel hozzájuk hasonló jellemtelen embereknél sikereket érnek el, ezért tudják aránylag sokáig büntetlenül megúszni tetteiket, amit aztán győzelemként könyvelnek el.
(...)
A hétköznapi pszichopaták mindenféle szakmában megtalálhatóak, azonban előszeretettel vonzódnak egyes területekhez, mint például politika, rendőrség, katonaság, bankvilág, üzletemberek, de a pszichiáterek, pszichológusok és orvosok között is fellelhetőek, csakúgy, mint a szekták vezetői között.
A hagyományok megszüntetése (mely a vezető, tanító és gyógyító beosztásúaktól megkövetelte a jó erkölcsöt és beavatottságot) valamint bizonyos globálisan zajló társadalmi változások mindenhol kedveznek a pszichopaták megjelenésének és felemelkedésének.
A liberalizmus melegágyat biztosít nekik, mivel gyakorlatilag büntetlenül bármit megtehetnek -az emberi jogaikra való hivatkozással.
Mivel felelősséget nem vállalnak, ezért az áldozatukban keltenek bűntudatot, aki ha nem elég erős személyiségű, akkor sokáig töprenghet azon, hogy "mit is vétett" és hosszú ideig rágódhat a dolgon, magában keresve a hibát, pontosan úgy, ahogy a pszichopata beállította. Akár évek is eltelhetnek, mire az illető rájön, hogy manipulálták. És ez a jobb eset, mert legalább rájött! De számtalan emberben pont emiatt marad egy kisebbrendűségi érzés. Átlagember az ilyen személyiségtorzulást nagyon nehezen tudja feldolgozni.

A jellemzésből kitűnik, hogy a pszichopata az élet bármely területén hatalmas károkat tud okozni, viszont a vallásos pszichopata mindennél pusztítóbb tud lenni, hiszen Isten szerepében tetszeleg a gyanútlan emberek előtt, akiket egy életre tönkrevághat. Áldozataik könnyen elveszthetik az életbe, az emberi jóságba, sőt magába Istenbe vetett hitüket is, mely minden anyagi kárnál pusztítóbb. Csak egy üres héj, egy "élő halott" marad utánuk, önmaguk árnyékaivá válhatnak.
Ezért ezeket a csalókat nyugodtan lehet lélekgyilkosoknak is nevezni, mivel olyan kegyetlen fájdalmat és űrt hagynak maguk után, melyet csak az ismer, aki átélt már ilyen cserbenhagyást.
(...)

Egy másik dolog, amit itt szeretnék megemlíteni és ami talán e blog olvasóit jobban érinti: a manipulálás. A pszichopaták nem egymást zsákmányolják ki, hanem szinte mindig egy ún. álcaközösséget építenek ki maguk körül. Ilyenek a bandák, a maffiaközösségek, de egy vallásszervezetnél is hasonló elvek érvényesülhetnek.
A dolog lényege, hogy a pszichopata nem maga hajtja végre tetteit, hanem egy kört alakít ki maga körül olyan emberekből, akik alapvetően nem feltétlenül pszichopaták (de lehetnek éppen azok is, mert ennek is vannak fokozatai) és akiket meggyőz.

Ezek az illetők aztán részben félelemből, részben tudatlanságból vagy fanatizmusból bábbá válnak, akik a valóságban hajtják végre az utasításokat. Felfele nyalnak, lefele taposnak. Ezeknek az emberek jelleme fejletlen vagy sérelmekkel vannak teli. (...)
A pszichopata manipulációja nehezen megfogható, tünetei lehetnek: zavarodottság, feszültség érzése, félelem, bűntudat, tehetetlenségérzés, korábban nem létező betegségek kialakulása, melyeknek ismeretlen és érthetetlen okai vannak, vagy egy meglévő állapot felerősödése.
Amikor úgy érzed, hogy csökken az életkedved, kilátástalannak látod a helyzetedet, érzelmi életed ellaposodik, céljaid megvalósíthatatlannak látszanak és semmi nem motivál, akkor tuti, hogy valahonnan a háttérből egy pszichopata manipulál. Itt nem feltétlenül kell vallásos szervezetre kell gondolni, mert lehet egy munkahelyen is, a családban, de egyes kormányok vezetésében is. Teljesen nem tudjuk őket kikerülni.

A pszichopata áldozatai nagyjából két kategóriába sorolhatóak: vannak azok, akik áldozatául estek a manipulációnak, mert elég korruptak voltak ahhoz, hogy elnyomják saját lelkiismeretüket.
Meg vannak azok, akik a valódi áldozatok, akiket kifosztottak (testileg-lelkileg) megöltek vagy átvertek.
Nos, ezek az emberek azért előbb-utóbb elkezdhetnek önállóan gondolkodni, vagy éppen megszólalhat a lelkiismeretük, ami kegyetlen gyötrelmet okozhat számukra. A pszichónak nem fog ilyet okozni és nem fogja érteni, hogy mit kell nyavalyogni, ezért igyekezni fog rövid úton megszabadulni ezektől az emberektől, ha már úgy gondolja, hogy nem tudja tovább kiszipolyozni őket.
Az ilyen helyzetben levő szegény ördög addigra már annyi furfangot eltanult a pszichótól, hogy szinte úgy érezheti, hogy neki magának nincs is saját ötlete, az ő személye már nem is létezik. Megtanulhatta, hogy másokat hibáztasson, hogy másokon keresztülgázolhat, sértegethet és soha nem kell bocsánatot kérnie ezért. Sőt azt, hogy az érzelmek átélése a gyengeség jele, vagy nem kell felelősséget vállalnia tetteiért, hiszen ő "nem tehet róla, ha becsapták". Ezenkívül nyugodtan alkalmazhat kettős mércét (például az ő haragja érthető, míg a másiké az hisztizés).
Ha az áldozat nem lép ki ebből az ördögi körből, akkor nagyon mélyre viheti le lelkileg, még akkor is, ha már fizikailag megszabadult a pszichopata irányítástól.

MIT LEHET TENNI?

Az egyik alább megjelölt forrás szerint vannak dolgok, melyekkel csökkenthetjük az áldozattá válás esélyét vagy éppen növelhetjük egy pszichopata kapcsolatból való kikeveredés lehetőségét.
Először is Ismerjük meg, hogy miről van szó! Szép dolog hinni az egyetemes testvériségben, meg abban, hogy Jézus mindenkinek megbocsát, de azért nem árt tisztában lenni azzal, hogy egyesek a túlzottan naiv hiszékenységét rútul kihasználhatják.
Ne engedd félrevezetni magad dagályos beszédektől, szép szemektől vagy teátrális megnyilvánulásoktól.
Ismerd meg önmagad! A pszichopata a gyengeségeidre fog rászállni és kihasználja azokat, ha nem tudod magadról. Megfelelő önismerettel helyes határok húzhatóak, melyeket be kell tartatni a pszichóval.
Vállald fel a saját tetteidért a felelősséget, bármilyen fájdalmas is lehet. Ezáltal a pszichóra fog esni a saját része, aminek majd nem örül.
Ne vádold magad! Ne fogadd el, hogy a pszichopata téged hibáztasson a saját attitűdje miatt!
Légy tisztába azzal, hogy ki az áldozat. A pszichók próbálják majd elhitetni, hogy ők szenvednek. Sok feleségverő férj arra hivatkozik, hogy a felesége "érzelmi" gyötrést alkalmazott ellene, amit ő nem bírt elviselni és ezért verte meg. Így próbálják homályosítani a képet.
Keress szakembert és támogató közösséget. (A pszichopata nem fogja felismerni, hogy vele gond van, neked kell lépned.)
Ragaszkodj a tényekhez! A pszichopata a saját hazugságaiból szőtt hálóba fog gubancolódni előbb-utóbb, de ehhez írásban rögzített információra van szükség.
Kerüld a hatalmi harcot velük.
Ne légy naiv, hogy majd megváltozik, mert nem fog!
Egyes esetekben bátor lépéshez is lehet folyamodni, mely magában foglalhat akár cselt is. Ha becsületesen játszol, akkor csakis vesztes lehetsz, ami esetleg azzal is járhat, hogy fel kell adnod identitásodat a pszichopatával való kapcsolattartás fenntartása végett.
Ne pazarold az érzelmeidet, megértésedet, szeretetedet rájuk, mert nem használ nekik!!! Csak jobban a markukban tudnak tartani. Gyűlölni sem érdemes őket, mert csak megerősíthetik magukat a 'krisztusi küldetéstudatukban' (ha vallásos pszichóról van szó), téged viszont fel fog emészteni, amit örömmel látnak majd, mert annál kisebb esélyed lesz az elmenekülésre vagy ellenállásra.

Forrás:
Robert D. Hare: Kímélet nélkül: a köztünk élő pszichopaták sokkoló világa

A kerítő

Tegnap este ismét újabb "élmény" ért.
A sok jóról sajna megint nem írtam, úgy látszik, ha mostanában írok, akkor csak a puffogásomat vezetem le itt. BOCSÁNAT!!!

A szomszédasszonyom, Lola, tegnap este rám írt fészbúkon, hogy valami régi kollégája elkérte tőle a telefonszámomat, de nem adta meg!!! Csak kifigyelt engem a fickó az ő oldalán, mikor kommentelgettünk egymásnak, megnézte a képeim, és szeretne megismerni! :O ???
És csak nyomta a rizsát. Az egész nagyon gáz volt. Hülyén jött ki, valahogy gyomorgörcsöm lett az egész sztori közben, csak néztem ki a fejemből... És csak jöttek az új infók, bár irtó nehezen nyögte ki, hogy két gyere van a hapsinak (ami nem baj, nem kizáró ok természetesen!) meg hogy kicsit magasabb nála (mármint Lolánál) ami egyelő lehet azzal, hogy nálam meg alacsonyabb (kizáró ok!!!) és Csabának hívják, ami önmagában kizáró ok! :D A volt férjem is Csaba...

Na, mindegy, faggattam, néhány dolgot megírt a srácról, én pedig rákerestem. Hmmm: vállalható, szép arcú, valószínű nagyon alacsony, de intelligens, pontos, precíz, jó anyagi körülményekkel rendelkező, igényes férfi. Mellékállásban fotós is. Csodás képei voltak fenn!!!

Mellesleg picit fura volt nekem, hogy egy fekete hajú nő hozzávetőleg 620 fotóján kint van, legutolsó dátum az április. Ebből azt gondoltam, hogy valahogy akörül szakíthattak, a csóka még megviselt, mert ha nem az lenne, akkor nem lenne teli az oldala az exével...

A biztosítékot az csapta le, mikor Lola blablázott és azt írta egy félmondatában Csabáról, hogy "pont olyan álmodozó, mint te vagy". TESSÉÉÉK?????? :O
Én? Álmodozó? Olyan lennék, aki rózsaszínű szabbanbuborékokat fújogat hason fekve egy virágos réten és nézi hogyan pukkadnak ki? Ilyen lennék? Aki álmodozgat össze-vissza és nem tesz érte semmit? Aki várj a csodát tátott szájjal... (Csodás véleménye lehet rólam Lolának...) S ezek után még "segíteni" akar rajtam. Holott mostanában pont azt mondogatom neki, hogy nagyon jólérzem magam a bőrömben, kerek a világ, egy csomó szuper dolog történik velem (nincs pasim, de ez tök mellékes) nagyszerűen élem az életem, megelégedve és kiegyensúlyozott lelkivilággal.
Szóval nem értem miért akar annyira "segíteni rajtam"???.....

A múltkor is beajánlott nekem valakit, hogy mennyire illenénk egymáshoz!!! Aztán mikor rájöttem kire gondol, majdnem kitértem  a hitemből, mert az egyik helyi tanárnéni alkoholista öccse volt az, aki kb. 53 éves és ennyi idős korára össz-vissz egy biciglije van, azzal jár be a városba tanítani, rákvörös arccal, ami nem a hideg széltől vörös állandóan. Hanem a piától... Ilyen ember "illik hozzám"???
Én már ekkor rájöttem, hogy Lola egyáltalán nem ismer engem, vagy nagyon rossz elképzelései vannak rólam, az igényeimről, az elképzeléseimről. És azt sem értem, miért akar mindenáron rámaggatni valami hülye, vagy igénytelen fószert?
Én nézek ki ennyire gáznak? Azért mert még nem értem el minden kitűzött céomet (pusztán pénzhiány miatt) akkor már tök hülyének és álmodozónak kell gondolni? Vagy szóval... nem tudom mi van?!?

Kiakadtam!

Folytatás: Lola szuggerált, hogy jelöljem be a hapsit ismerősnek! Én??? Jelöljön be ő! Bejelölt. Gondolom a csevelyünk közben ment az élő vonal. Nos, a pasi semmit sem írt nekem, nem jelentkezett, sőt az egyik képe alá írt háromszavas kommentemet is törölte. Én is őt ma!

Sajnos az a sejtésem, hogy jó szomszédasszonyomtól semmiféle telszámot nem kért senki, hanem ő ajánlott be engem ennek a Csabának, aki megnézett majd futva menekült.
Iszonyúan érzem magam! Nem azért mert ne lenne már alakulóban az önbizalmam, hanem azért, mert nem tudom elmondani, hogy mennyire kellemetlen nyers húsnak érezni magam a piacon, ahová nem volt szándékom bekerülni...

Csalódtam...